Délután 15:30 van, és Mark itt meséli nekem a péntek esti történéseket. Persze itt-ott figyelem, hogy miről beszél, de leginkább csak Ő körülötte forog minden gondolatom. "Talán megszerettem? Nem, nem és nem. Emily! Még csak aligha ismered. Jó tényleg. De akkor is megbabonázott." - veszekedtem magammal. Arra lettem figyelmes, hogy Mark a tenyerével hadonászik a szemem előtt. Uh így elbambultam?
‐ Emily, mivan veled? Nem is figyelsz rám. - nézett rám amolyan "ez most komoly?" tekintettel.
‐ Persze, persze figyelek. Csak elgondolkodtam. - ráztam a fejem, hogy vissza térjek a gondolataimból.
Rá néztem, és egy amolyan mindentudóan felhúzva a szemöldökét, szemlélt engem.
- Mi az? Miért nézel így? - mosolyogtam kínosan.
- Veled valami történt pénteken. - mindenttudóan szegezte rám mutatóújját.
- Mi? Dehogy. Miről beszélsz? - mentegetőztem.
- Na kérlek, mondd el! - könyörgött. Sóhajtottam.
- Megcsókolt.. - meredtem magam elé. Mark pedig sokkolva nézett rám.
- Mi? Ki... kicsoda? - hebegett, habogott. Én pedig egy olyan "tudod, te kiről van szó" nézéssel válaszoltam.
- Nee! - mondta sokkoltan mosolyogva. - Most komolyan? És én erről miért csak most tudok? Miért nem mondtad el hamarabb? Hogy történt? Ő kezdeményezett? - dobált meg egy csomó kérdéssel. Én pedig hátra hajtottam a fejem, s csak néztem a plafont.
- Najó azért ismerd be! Élvezted? - kereste a tekintetem. Erre a kérdésére lehajtottam a fejem csak, hogy ne lássa a paradicsom piros fejem. Majd rá néztem mosolyogva, s bólintottam lassúakat.
- Azóta keresett? - vette komolyabbra a hangnemet.
- Nem. - hervadt le a mosoly az arcomról. Majd megfogta az asztalon lévő kezemet.
- Sajnálom. - nézett rám, mire vállat vontam. Majd ekkor lépett be valaki a kávézóba.
YOU ARE READING
Többet érzek mint barátság..<3
Romance"Kerültem a tekintetét, de ezt ő nem hagyta. Megfogta hideg tenyereivel a derekam, és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy gyorsabban veszi a levegőt. Nem voltam képes lassítani én sem a szívverésem, sem a légzésem. Szemei megint cikáztak a ajkai...
