Amint beléptem a bejárati ajtón, megláttam Susant, ahogy anyával borozgatva beszélik ki az élet nagy gondjait. Nem akartam zavarni, megpróbáltam halkan felsietni a szobámba. De ez sajnos nem sikerült, mert anya utánam szólt.
- Szia szivem, hát megjöttél? - állt fel anya a kanapéról. "Nem anya.. csak képzelődsz. Még az utca végén járok.." mindig is utáltam az ilyen bugyuta kérdéseket, mindegy az kitől. De mindig írrítált.
- Szia anya! Igen, de most ha megbocsájtotok sietnem kell fel házit írni. - füllentettem. Semmi kedvem nem volt lent üllni velük, és hallgatni a panaszaikat. Anya válaszát megsem várva szaladtam fel a lépcsőn a szobámba. Kinyitottam az ajtót majd letettem a táskám az iróasztalomnak támasztva. Majd bezuhantam az ágyba. Egyfolytába azon agyaltam, hogy miért utálhat ennyire Bryce. Mégcsak nem is beszéltünk olyan sokat.. vagy csak lehet, alapjáraton ilyen seggfej. Gondolataimat a telefonom csipogása zavarta meg. A telefonomért nyúltam, jogy megnézzem ki az. Mark volt. Meg is néztem, hogy mit írt.-M: Sziaa Em! Csak annyi, hogy nem rég meghívott minket Justin a péntek esti buliba. Csak szóltam előre, hogy nem merj semmit tervezni!!
Mit is tervezhettem volna péntek estére, mint pizsiben Netflixezni és sírni a kedvenc sorim szomorú részein.. Ja és, hogy ki az a Justin.. ne kérdezzétek, én sem tudom. Biztos valami sulis társunk. Gondolkodtam el.. Majd vissza írtam neki.
-E: Sziaa! Rendii. Ja és.. Ő is ott lesz?
Reménykedtem, hogy nem.. viszont örültem volna is neki. Amit furcsáltam. "Nem.. nem.. Emily ne is gondolj ilyenekre azért csak mert helyes, még nem kedvelheted. Bunkó volt veled! Ezért légy te is az. Megérdemli." Bíztattam magam.
-M: Lehet, hogy ott lesz. Sőt, biztos hiszen legjobb haverok. De te ne ezen agyalj! Inkább azon, hogy mit is veszel fel a bulira. Mutasd meg neki, hogy te belevaló csaj vagy!!
Nagyon szeretem Markot, örülök neki hogy ebben a pár napban ilyen jóba lettünk. Végre találtam magam mellé egy rendes barátot, aki nem kétszinű kígyó.
ESTÁS LEYENDO
Többet érzek mint barátság..<3
Romance"Kerültem a tekintetét, de ezt ő nem hagyta. Megfogta hideg tenyereivel a derekam, és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy gyorsabban veszi a levegőt. Nem voltam képes lassítani én sem a szívverésem, sem a légzésem. Szemei megint cikáztak a ajkai...