Többet érzek mint barátság..<3

2. fejezet

Fél órával később gyorsan átöltöztem. Felvettem egy sima szaggatott fekete farmert, egy fekete crop toppot rá pedig felvettem egy sima szürke zipzáros felsőt. Majd le szaladtam és felvettem a Convers tornacipőm. Vártam anyára, de még hangot sem hallottam. Sem a konyhából sem az emeletről.

-Anya hol vagy már? Megyünk? Vagy mi lesz? -kiabáltam anyának. Ekkor kinyitódott a szobája ajtaja. És láttam, hogy eléggé csinosan öltözött fel a boltba. Volt rajta egy fekete farmer, és egy piros csipkés hosszú újjú testhez simúló felső, és egy fekete magas sarkú. Be kell valljam gyönyörű anyukám van! Nem is értettem minek öltözött így ki. Najó azért én is ki szoktam öltözni az utcára, de nem este fél hétkor az egyik boltba.

-Anya, hova öltöztél így ki? Csak a boltba megyünk. -értetlenkedtem, miközben sétáltunk ki a házból.
-Drágám ne haragudj, ma randim lesz. -néztem rá mint borjú az új kapura.
-Elmegyünk boltba, aztán itthon ki teszlek és már megyek is. -mondta komoly arccal.
-Mi?? De még csak ma jöttünk meg. Hogy tudtál ilyen hamar be pasizni? -csodálkoztam anyára.
-Neharagudj, hogy hamarabb nem mondtam de nem most ismerkedtem össze vele. Már hamarabb ismertem, csak mivel a városban lakik így ma hívott el egy étterembe. -csak néztem magam elé, és nem értettem, hogy miért nem mondta el hamarabb. Eddig mindent megbeszéltünk, mindig el mondtam neki én is ha valami fiú volt a dologban. Bár olyan se sokszor volt..
-De miért nem mondtad el hamarabb? Mikor ismerted meg? Miért pont most mondtad el? -bombáztam meg egy csomó kérdéssel.
-Uha Emily ez jó sok kérdés.. igérem ha haza értem mindent elmondok. Viszont az első kérdésedre visszatérve, azért nem mondtam el mert féltem, hogy-hogy rosszul reagálsz.. -mondta miközben újjait birizgálta.
-Anya hidd el örülök, hogy végre találtál magad mellé valakit. Csak ez most nekem hírtelen jött, és eléggé meglepődtem. -mondtam biztató mosollyal.
-Akkor nem is haragszol? -kérdezte félve.
-Neem, dehogyis. Viszont holnap mindenről szeretnék hallani. -szegeztem rá a mutató ujjam.
-Persze drágám, mindent elmesélek. -mondta majd puszit nyomott a fejem búbjárá. Majd mentünk a kocsihoz.

Az út eléggé csöndesen telt, majd ezt anya szakította meg.
-Emily drágám, tényleg nem haragszol? -kérdezte, majd felém pillantott.
-Neem anya, dehogy haragszom csak gondolkodom. -mondtam, majd felé pillantottam és halvány mosolyra húztam a számat.
-Min gondolkodsz? -kérdezte anya.
-Csak az új sulin. Eléggé furcsa lesz.. a sok új tanár, új légkör, és még attól is a hideg ráz ha belegondolok, hogy új emberekkel leszek körülvéve. -mondtam el az igazat anyának.
-óhh szívem, ezen ne idegeskedj. Hidd el, szeretni fogod ezt az iskolát! Lehet, hogy már az első nap sok új barátot szerzel. -mondta bíztatóan.
-Remélem anya, remélem. -mondtam, miközben újjaimat tanulmányoztam.