Nyúltam a telefonomért, hogy megnézzem ki az. Nem volt semmi erőm, sem kedvem senkihez. Majd mikor megláttam a nevet, halványan elmosolyodtam. Ő az egyetlen ember aki képes bármilyen rossz hangulatomból kisegíteni.
Mark:
– Szia drága! Zavarhatlak?
Emily:
– Szia Mark. Nem zavarsz épp fürödtem, de mondd csak.
Erre már nem kaptam választ, így inkább megtörölköztem és felöltöztem. Mikor beléptem a szobám ajtaján nagyot ugrottam. Mark ott feküdt az ágyamon miközben a laptopomon keresgélt valamit.
- Hát te? – ültem le mellé az ágyba. Furcsán nézett, és én nem értettem mi történik.
- Kérdeztem, hogy zavarthatlak-e. Te meg azt mondtad, hogy nem. Szóóóóval most itt vagyok. – húzta el az ó betűt, majd a szemeit újra a gépnek szentelte. Ahogy láttam filmet keresett. Levette a pulcsiját amit rá dobott a forgó székemre. Amíg én befeküdtem az ágyba, utánam jött ő is.
Hozzá bújtam, ő pedig halkan megszólalt.- Mi történt? – nem nézett, de tudtam, hogy figyeli minden mozdulatom.
- Miből gondolod, hogy történt valami? – elfelejtettem neki mondani a randit..
- Nem vagy valami bőbeszédű, és nem is pattantál ki úgy az örömtől, hogy átjöttem mint mindig. – Egy kis ideig nem válaszoltam semmit, csak szorosan hozzá bújtam.- Elhívott. – suttogtam.
- Kicsoda? Hová? – kérdezte, de mostmár engem nézett. Láttam rajta, hogy idegesebb lett. Tudta.. nagyon jól tudta, hogy nincs rám jó hatással Bryce..
- Piknikezni. – mosolyogtam halványan.
- De kicsoda? – ült fel Mark. Tudtam, hogy tudja. De mégis rákérdezett.
- Bryce.. – Ahogy kimondtam a nevét, megéreztem azt a bizonyos sós ízt.Tudtam, hogy nem sírhatom el magam Mark előtt. Ki másztam az ágyból, majd sietősebb tempóval elindultam a fürdőbe.
Bezártam magam mögött az ajtót. Oda léptem a tükör elé, s csak néztem magam. Néztem ahogy egy kövér könnycsepp végigfut az arcomon. Lecsúztam az ajtó előtt, kezeim közé temettem arcomat. Hagytam, hogy még több könny kiszökjön. Felemeltem a fejem, és csak néztem magam elé. Egyfolytában azt kérdeztem magamtól.. "Mit rontottam el?"
ESTÁS LEYENDO
Többet érzek mint barátság..<3
Romance"Kerültem a tekintetét, de ezt ő nem hagyta. Megfogta hideg tenyereivel a derekam, és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy gyorsabban veszi a levegőt. Nem voltam képes lassítani én sem a szívverésem, sem a légzésem. Szemei megint cikáztak a ajkai...