Reggel hangzavarra ébredtem.
Lassan komótosan kikeltem az ágyból, majd le mentem a konyhába. Anyával találtam magam szembe, aki éppen rántottát próbál csinálni. Mivel ő is nagyon fáradt volt, így nem nagyon tudott oda figyelni. Oda mentem a pulthoz, rá támaszkodtam.
-Anya, jól vagy? -kérdeztem tőle, várva a választ.
-Igen drágám.. jól vagyok, csak egy kissé fáradt vagyok. Nem nagyon aludtam az éjjel. -mondta, de látszott is rajta.
-Figyelj anya. Ülj le, majd én megcsinálom a reggelit. -segíteni akartam neki ezt az egészet átvészelni. Nem szólt semmit, csak fogta magát és le ült az asztalhoz. Majd kezeibe temette az arcát.
-Emily! -szólított meg anya.
-Igen? -kérdeztem vissza.
-Mi lenne ha holnap el mennénk Laylahoz? -kérdezte tőlem.
-Persze anya, elmehetünk. -nem tudtam, hogy miért kérdezi hisz úgy volt, hogy Layla jön hozzánk majd. Majd megvárva a válaszom ki sétált a konyhából, majd fel ment a szobájába.
Megcsináltam a reggelit, majd úgy döntöttem el megyek futni.
Fel is öltöztem. Egy szürke melegítő, fekete sport melltartó és a fekete sport cipőm volt rajtam. Nem nagyon ismertem a várost. Valami parkban találtam magam, le ültem egy padra. Lihegve néztem magam elé, majd valaki megszólított.
- Szia, te is a környéken laksz? -kérdezte egy 18-20 év körüli srác. Még sosem láttam, viszont eléggé helyes volt. Barna göndör haja, zöld szemébe lógótt miközben le ült, és engem nézett. Majd vissza térve a gondolataimból válaszoltam
-Szia, igen te is? - kérdeztem vissza. Mire bólintott egyet.
-Öhm.. rendben van, viszont akkor én megyek is. - zavarban voltam, de nem tudtam miért.
-Jaj ne haragudj, még csak be sem mutatkoztam.. Mark Lee vagyok. -nyújtotta a kezét felém. Amit viszonoztam is.
-Emily Munson. - tanulmányoztam közben az arcát, amit szerintem észre is vett, felhozott egy másik témát.
-Mióta laksz itt a környéken? Eddig még nem nagyon láttalak. -kérdezte végig a szemembe nézve.
-Pénteken költöztünk csak ide. -mondtam neki majd fel álltam.
-Örülök, ha megengeded körbe vezetlek a városba. -mondta majd ő is fel állt. Magas volt. Hozzám képest magas volt, egy fejjel.
-Jóóólvan. -nyújtottam el az ó betűt.
YOU ARE READING
Többet érzek mint barátság..<3
Romance"Kerültem a tekintetét, de ezt ő nem hagyta. Megfogta hideg tenyereivel a derekam, és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy gyorsabban veszi a levegőt. Nem voltam képes lassítani én sem a szívverésem, sem a légzésem. Szemei megint cikáztak a ajkai...
