~Ameddig akarod~ Kylian Mbappé ff.

3.

Mikor kiértem megpillantottam...várjunk, nem is tudom a nevét. Ahogy kivágtam az ajtót felpillantott rám a telefonjából.
-Basszus, most jöttem rá, hogy nem is tudom a neved. Én Kylian vagyok, de ezt minden bizonnyal tudod-mondtam kínosan.
-Az én nevem Aline(ford.:gyönyörű), örülök a találkozásnak-mosolygott
-Igazán illik rád-kacsintottam. Aline csak szerényen mosolygott.
-Mióta idehívtál gondolkozom azon, hogy miért, úgyhogy remélem választ is kapok-nevetett
-Hát, ahogy megláttalak a nézőtéren, ahogy engem nézel szimpatikusnak tűntél. Gondoltam próba cseresznye, hátha van kedved velem lógni egy kicsit-nevettem én is.
-Persze, hogy van

Na így történt, hogy egy csendes kis parkban kötöttünk ki, ahova futni szoktam járni.
-Na és mesélj magadról valamit-fordultam Alinehez.
-Itt élek Párizsban jelenleg egyedül, ugyanis a szüleim Spanyolországban terjesztik a vállalkozásukat éppen. Nagyon szeretem kiskorom óta a focit, mindig a nagypapámmal néztük a meccseket, már amíg...-csuklott el a hangja
-Oh nagyon sajnálom-mondtam szomorúan
-Semmi baj, ez sem mai sztori már. Szóval ott tartottam, hogy szeretem a focit. Mindig is a psg volt a kedvenc csapatom, bár amikor láttalak téged még a Monacónál focizni erősen elgondolkodtam, hogy leváltsam-e őket-nevetett, majd én is-Azóta vagy egyébként a kedvenc focistám, életem legszebb napja volt, hogy csatlakoztál a kedvenc csapatomhoz.
-Az számomra is szép nap volt, akkor láttam úgy én magam is először, hogy vihetem is valamire a focival-emlékeztem vissza mosolyogva
-És meddig tervezel velem lenni?-kérdezte mosolyogva a lány
-Ameddig akarod-válaszoltam, én is mosolyogva

Reggel van. Ezt onnan tudom, hogy szörnyen a szemembe süt a nap és fekszem. Mikor kinyitom a szemem a saját szobámban találom magam, viszont nem egyedül vagyok.