Alinet pillantottam meg magam mellett, aki...basszus az én pólóm van rajta. Ugye nem...? Aztán bevillant valami. Tegnap este elmentünk egy bárba, ahol hát valljuk be egyikünk sem maradt józan állapotban.
-Kylian én téged úgy szeretlek-mondta a lány teljesen kómásan.
-Én is téged Aline-mosolyogtam. Én sem voltam már sokkal beszámíthatóbb, de ahogy észrevettem, én jobban hozzá voltam szokva az alkoholhoz, mint a lány. Én esküszöm tényleg haza akartam vinni, de nem tudta megmondani hol lakik.
-Vigyél magadhoz-kuncogott.
"Basszus ezt nagyon nem kéne, de tényleg nincs jobb ötletem"-gondoltam magamban.
Innentől már csak annyi volt meg, hogy itthon segítettem Aline-nek átöltözni, minden erőmet bevetve, hogy egyik fehérneműjéhez se érjek hozzá.
Hirtelen egy kis mocorgást vettem észre a bal oldalamon. Aline kezdett ébredezni.
-Basszus nagyon fáj a fejem-káromkodta el magát.
-Hozzak fejfájás csillapítót?-kérdeztem.
-Kylian? Jézusom hol vagyok? És hogy kerültem ide?-értetlenkedett, majd lenézett az öltözetére-Miért van rajtam a te pólód? Ugye mi nem...?-mondta ijedten.
-Először is, ez az én házam. Azért hoztalak ide, mert hajnalban nem igazán tudtad elmondani a címed-nevettem visszagondolva-A pólómat pizsama gyanánt adtam rád, és ne aggódj nem történt semmi. Bár ha rajtad múlt volna...-nevettem hangosan.
-Mi? Ugye nem másztam rád?-jött zavarba.
-Nem, dehogy. Csak ugratlak-nyugtattam meg. Bár egyébként ha őszinte akarok lenni, tényleg rajtam múlt csak, hogy nem volt közöttünk semmi. Nem mintha nem akartam volna, csak nem akartam kihasználni az öntudatlan lányt.
YOU ARE READING
~Ameddig akarod~ Kylian Mbappé ff.
Fanfiction"-És meddig tervezel velem lenni?-kérdezte mosolyogva a lány -Ameddig akarod-válaszoltam, én is mosolyogva" Kylian szemszögéből írom, ugyanis ilyet még sehol sem láttam, úgyhogy gondoltam nekivágok:) A helyszínek, városok és egyes karaktereken kívü...
