~Ameddig akarod~ Kylian Mbappé ff.

35.

Őszintén szólva nem tudom, hogy a kedvemet befolyásolta az időjárás, vagy inkább fordítva. Tavasz ellenére borongós volt napokig az idő, a kedvem pedig természetesen csapnivaló. Senkit sem kerestem az utóbbi pár napban, Lin volt az egyetlen, aki elől nem tudtam menekülni, de szegény lányt is eléggé megbántottam. Pár nap elteltével jobb kedvem lett, a sok edzés, meg persze a csapatom felvidított. Elhatároztam, hogy kiengesztelem Aline-t is, így egy virágboltba is beugrottam, illetve egy doboz csokival is igyekeztem kedveskedni. A lakásának ajtaja elé érve kopogtattam, majd pár másodpercen belül egy fiú nyitott ajtót.
-Szia, miben segíthetek?-húzta fel az egyik szemöldökét
-A barátnőmhöz jöttem-néztem teljesen értetlenül.
-Ó, akkor biztos te vagy Kylian! Hogy nem ismertelek meg-nevetett-Én Matheo vagyok, Lin unokatesója-nyújtotta a kezét. Nem is tudtam, hogy van Aline-nek unokatesója...
-Igen, én vagyok. Lin itthon van ugye? Szerettem volna tőle bocsánatot kérni-ráztam meg Matheo kinyújtott kezét.
-Persze, gyere csak be-állt picit arrébb. Az előszobába belépve lerúgtam a cipőmet, majd a nappaliba belépve megpillantottam a lányt otthoni ruhában, a szemüvegében, amit szinte sose hord és egy fagyisdobozzal a kezében.
-Szia szépségem-pillantottam rá félve.
-Ne hívj így-mondta elcsukló hangon.
-Aline, úgy sajnálom, hogy bunkó voltam! Tudom, nem mentség, de teljesen magamba zuhantam. Az utóbbi napokban igyekeztem magam összekapni, hogy ki merjek állni eléd-hadartam-Nem várom el, hogy megbocsáss, de hoztam neked egy csokor virágot, meg a kedvenc csokidat-ültem le mellé tisztes távolságban a kanapéra, majd félve odanyújtottam neki a kiengesztelésképp hozott apróságokat.
-Nem haragszom Kyli. És köszönöm-pillantott rám, majd a kezemből kivéve a virágot és a doboz csokit lerakta azokat a dohányzóasztalra, majd felém hajolva megcsókolt.