~Ameddig akarod~ Kylian Mbappé ff.

30.

Hogy őszinte legyek vissza is csókoltam volna, na nem azért, mert vonzódom a férfiak iránt is, csak teljesen kész voltam, csoda hogy tudtam egyáltalán hogy hívnak!
-Jézusom, nagyon sajnálom-vált el tőlem azonnal.
-Ja semmi baj. Amúgy Kylian vagyok.
-Én Liam-mosolygott rám a fiú-Várj, te Kylian Mbappé vagy? Basszus neked van barátnőd. Így még szarabbul érzem magam-vakargatta a tarkóját.
-Hé figyelj, semmi baj. Aline-nek majd elmondom, ami történt, remélhetőleg nem fog haragudni-próbáltam nyugtatni. Elkértem Liam instanevét, ugyanis a csókon kívül nagyon szimpatikusnak tűnt, majd otthagytam őt a szobában.
-Szépségem-öleltem meg hátulról Alinet-tudunk beszélni kicsit odakint?-Lin csak felém fordult, majd a kezemet megfogva jelezte, hogy indulhatunk.
-Szóval-kezdtem az erkélyre kiérve, majd elmeséltem Aline-nek a szituációt.
-Jajj Kyli, semmi baj! Amúgyis ő csókolt meg, ráadásul szomorú is volt, gondolom meghatotta, amiket mondtál neki. Azért remélem elkérted az instáját-mosolygott
-Persze-válaszoltam.

A buli remekül telt ezután, a következő 5 napban pedig pihentem és edzettem a Juventus elleni hazai meccsünkre. El is érkezett a várva várt nap, ami miatt elmondhatatlanul izgultam én is, illetve az egész csapat is. Lelkességből most nem volt bennünk hiány, önbizalmat pedig próbáltunk egymásba önteni. Reggel nem kellett korán kelnem, viszont 5-re mentem a stadionba, ugyanis a meccs előtt még átbeszéltük a stratégiát, ráhangolódtunk egy picit, majd felöltöztünk és bemelegítettünk. Ezúttal Lin, Char, Paul, Mila, Kitty és még Liam és Desiree is eljöttek, így tudtam hogy jól kell teljesítenem. Közvetlenül a szögletzászló mellé szereztem nekik jegyet, hogy mindent jól lássanak.

Az első félidő szörnyen pocsékul indult, ismét kaptunk egy gólt, ezt azonban Dybalatól. Mindenkire hatalmas nyomás nehezedett, ugyanis tudtuk, hogy 3 gólra van szükségünk a továbbjutáshoz. Az első félidő vége előtt 1 perccel megrohamoztam a kaput, majd lepasszoltam a labdát a szélen érkező, jobb pozícióban lévő Neynek, aki be is rúgta! Az egész stadion felordított, Neymar pedig a hátamra pattant, így futottunk el a bizonyos szögletzászlóig, hogy a barátaink előtt ünnepeljünk. Ezzel záródott az első féldiő, viszont Ney gólja mindenkinek hatalmas löketet adott. Szinte mintha kicserélődött volna a csapat! A 67. percben kaptam egy magas passzt Di Maria-tól, kicseleztem két védőt, majd az egyikük lába között bal lábbal bepöcköltem a labdát a kapuba. A stadion ismét felordított, én pedig a pálya széléhez futottam, átugrottam a pálya szélén, majd felugrottam a nézőtérre és csentem egy csókot a barátnőmtől. Fülig érő mosollyal futottam vissza a pályára, ahol még Cristiano Ronaldo is az elismerését fejezte ki egy taps keretein belül. Ezután mindkét csapat kőkeményen dolgozott, a mienk főleg azért hogy rúgjon mégegy gólt, ellenfelünk pedig azért, hogy ezt sikerüljön megállítania. A Juventus támadásából Marqui egy tökéletes passzt adva futtatott át az egész pályán, majd De Ligt csak a tizenhatoson belül ért utol és egy szabálytalan mozdulattal leterített a lábamról. A bíró egyértelműen büntetőt ítélt, így Neymar elkérte tőle a labdát. Letette a vonalra, majd öt lépést hátrált, kettőt pedig balra lépett. Szokásosan lépett 2 nagyot, toporgott kicsit, majd a kapust teljesen megzavarva, aki így balra ugrott, a jobb alsó sarokba küldte a labdát, ami be is ment. Minden eddiginél hatalmasabb üdvrivalgás vette kezdetét, hiszen továbbjutottunk! Hivatalosan is a nyolcaddöntőbe kerültünk! Ezután egész estés ünneplés vette kezdetét, Ronaldo pedig elhajította volna a csapatkapitányi karszallagot, ha az ő karján díszelgett volna.