~Ameddig akarod~ Kylian Mbappé ff.

36.

Azóta Aline-nel tökéletesen rendben vagyunk, tegnap még vacsorázni is elmentünk az egyik kedvenc éttermünkbe, ma pedig a lány már az általam aláírt mezben feszített.
-Kyliii, elkésel a meccsedről-kiabált nekem a földszintről. Ebben egyébként teljesen igaza volt, ugyanis fél 8-ra voltam hivatalos a stadionba, azonban 7:20-kor, amikor a lány megérkezett hozzám, még pizsamában feszítettem. Azonnal kiparancsolt az ágyból, én meg mint az őrült igyekeztem minél gyorsabban magamra rángatni az öltönyömet. Akkora hülyeség, hogy ebben kell érkezni! Szerencsére valamilyen isteni csoda által sikeresen odaértünk, így Lint magam mögött hagyva rohantam az öltözőbe. Gondoltam, majd utolér...

Sikerült lebeszélnem, hogy Aline helyetkapjon a "kispadon" (amit igazán átnevezhetne valaki, mert egyáltalán nem pad és még kicsi sem), így a kezdőrúgás pillanata előtt még rápillantottam az egyik műbőr fotelben ücsörgő barátnőmre.

Nagyjából a 30. perc környékén járhattunk, amikor a tizenhatoson belül felrúgtak, amivel nem is lett volna nagy gond, csak nem igazán tudtam felállni. Borzalmasan fájt a bokám, így kívülről elég szánalmasnak tűnhettem, ahogy fetrengek a földön. Azonnal hozzámszaladt a bíró.
-Jól van?
-Nem igazán-ültem fel. A játékvezető azonnal hívta az orvosi csapatot, akik közül 1 ember szaladt a pályára, hogy szemügyre vegye a problémámat. Amint hozzáért a bokámhoz felszisszentem.
-Ezt úgy érzem nem igazán tudja folytatni-gondolkodott el, majd a mellettünk ácsorgó Neymarra pillantott-Segítene levinni a pályáról?-A legjobb barátom csak biccentett, majd a hónom alá nyúlva felsegített, majd amin megálltam egy lábon a másik oldalamra lépett az ápoló, így aprókat ugrálgatva lejutottam a pályáról. Amint leértem Ney visszafutott, ahogy láttam a bíróhoz, így a helyét egy másik ápoló váltotta fel. Valaki kerített egy kerekesszéket, majd eltoltak az orvosi szobáig. Voltam már ott egy párszor az a helyzet... Miután ott sem jutottak többre, be lettem utalva a kórházba. Marha jó...

Egy nagyjából 10 perces kocsikázás után bevittek röntgenre, ahol kiderült, hogy szerencsére nem tört el a bokám, így ha minden jól megy a következő meccsen játszhatok is. Miután az orvos bekötötte a lábam kaptam egy szobát, ahol azonnal bekapcsoltam a falra felszerelt TV-t, majd a megfelelő adóra lépve megpillantottam a csapatomat. 1-0-ra vezettünk.
-Nem látta esetleg hogyan született az a gól?-érdeklődtem egy nővérnél.
-Nem igazán értek hozzá, de amint lehozták magát a pályáról, Neymar rúghatott egy bűntetőt, ha minden igaz-gondolkodott el.
-Ja, ez valószínű-esett le egyből-A tizenhatoson belül rúgtak fel, szóval jogosan járt a tizenegyes-gondolkodtam hangosan. A nővér rámhagyta a dolgot, majd otthagyott. Nem sokkal később Aline igyekezett a szobámba a táskámmal a kezében.
-Jól vagy ugye?-kérdezte lihegve.
-Persze. De te hogyhogy itt vagy?-lepődtem meg.
-Egyből megijedtem, hogy valami bajod van, úgyhogy otthagytam a meccset, de mivel veled jöttem kellett a kocsikulcsod, ami meg a táskádban volt az öltözőben, szóval akkor már a cuccaidat is elhoztam-mesélte-Szerencse, hogy felismert a biztonságiőr-nevetett.
-Hát az első találkozónkról fura lett volna, ha elfelejt-nevettem én is-Na gyere ide-majd mellém bújt az ágyba, így együtt nézhettük a meccset, amit szerencsére meg is nyertünk.