1 hónap elteltével tényleg sokkal jobban voltam, fokozatosan szoktam vissza az edzéshez. Az orvos szerint azonban az első negyed-döntőbe jutáshoz szükséges meccsünkön még nem játszhattam, így csak a lelátón ücsörögve figyelhettem a pályán küzdő csapattársaimat. Hiába volt este, az áprilisnak köszönhetően viszonylag jó idő volt, bár egy pulcsira így is szükség volt. Lábaimat felpolcolva az előttem található ülésre szurkoltam és természetesen nem szólt rám senki. Ezért jó, ha híres az ember.
-Itt a kólád-nyomta a kezembe Aline az italt, majd lehuppant a mellettem található ülésre.
-Köszönöm, szépségem-nyomtam egy puszit az arcára.
A tömeggel közös szurkolásom visszaidézte a kiskori emlékeimet, amikor ugyanígy ültem a TV előtt és hangosan igyekeztem támogatni a meccset, teljesen megfeledkezve arról, hogy nem hallja senki, akinek kéne, illetve hogy tömérdek olyan ember fültanúja a kiáltásaimnak, akinek pedig nem kéne. Nem egyszer fordult elő, hogy a családom felkelt egy-egy késői hangoskodásomra. Akkor azonban a Parc des Princes lelátóján senkit sem zavartam a hangommal. Együtt pattantam fel mérgesen a tömeggel az első Bayern, azon belül is Lewandowski áltál szerzett gólnál, kicsit sem kímélve a bokámat. Hupsz. Egy kicsit később azonban mindjárt jobbá vált a hangulat, ugyanis Messi egy jól irányzott rúgással betalált a kapuba. Egyszerre pattantam fel a tömeggel ismét, ez alkalommal mondjuk jóval boldogabban.
Végül 1-1 lett az eredmény, ami szerencsére nem olyan elkeserítő, mint az 1-0-ás végeredmény, így egy viszonylag boldog és elégedett csapathoz tudtam belépni az öltözőbe.
-Nagyon jók voltatok srácok!-vigyorogtam.
-Golden Boooy-futott felém Ney, majd a nyakamba ugrott. Én se tudom mi lelte.
-Köszi Donatello. A kövi meccsen játszhatsz már, ugye?-érdeklődött Presko.
-Elméletileg igen-bólintottam. Szinte senki sem vette észre, azonban a jobb oldalamon felfigyeltem egy elégedetlen hangra, ami természetesen Icardi-hoz tartozott, aki általában csak az én cserémként tud pályára állni. Hát, bocs. Nem sok figyelmet szenteltem neki, inkább folytattam a társalgást.
Igen, pont tegnap mondtam, hogy nem lesz naponta rész, de ezt még megírtam tegnap haha.
YOU ARE READING
~Ameddig akarod~ Kylian Mbappé ff.
Fanfiction"-És meddig tervezel velem lenni?-kérdezte mosolyogva a lány -Ameddig akarod-válaszoltam, én is mosolyogva" Kylian szemszögéből írom, ugyanis ilyet még sehol sem láttam, úgyhogy gondoltam nekivágok:) A helyszínek, városok és egyes karaktereken kívü...
