~Ameddig akarod~ Kylian Mbappé ff.

23.

Egy köszönés után elhagytam a kórház épületét, majd a parkolóban a kijelölt dohányzó helynél megállva előkaptam a doboz cigimet, majd egy szálat kicsúsztatva ajkaim közé fogtam a dohányt. A zsebemben matattam, mikor egy házaspár jött velem szembe. Szörnyen ismerősek voltak, így megállítottam őket.
-Jó napot kívánok! Elnézést, hogy megállítottam önöket, viszont nagyon ismerősnek tűnnek. Önök esetleg Aline Labelle szülei?-kérdeztem.
-Jó napot fiatal ember! Igen, mi vagyunk. Honnan ismeri a lányunkat?-nézett rám furcsán és kissé lenézően Mrs. Labelle. Gyorsan bevágtam a zsembe a még szerencsére nem meggyújtott cigimet.
-Kylian Mbappé vagyok, a lányuk barátja-mondtam kínosan.
-Hát nálad normálisabb férfit is összeszedhetett volna-nézett végig rajtam Mr. Labelle is, majd otthagytak. Basszus ezt nagyon elcsesztem! Mostmár végképp szükségem volt arra a cigire, így végre rágyújtottam. Ha őszinte akarok lenni szörnyen örültem, hogy Aline elvesztette a babát. Hiába mondtam, hogy úgy nevelném, mintha a sajátom lenne, szeretni sose tudnám úgy. Főleg úgy, hogy az apja milyen ember. A legutolsó dolog, amire szükségem volt az Aline szülei előtt beégni. Tudtam, hogy nem kéne rászoknom a dohányzásra, de egyszerűen az utóbbi időben semmi más nem tudott megnyugtatni. Nem szívtam sokszor, csak ha már tényleg ideges voltam.

A szálat elnyomtam, majd a kijelölt helyre ki is dobtam. Azért szemetelni nem szoktam! Bepattantam az autómba, majd tárcsáztam Neyt.
-Szia tesó, mi újság?-szólt bele.
-Aline elvetélt-mondtam mindenféle körítés nélkül.
-Hála istennek-Ney volt az egyetlen, aki tudta, hogy érzek a babával kapcsolatban, így ő pontosan tudta, hogy ennek örülünk.
-De Aline olyan csalódott volt-mondtam visszaemlékezve.
-Majd csinálsz neki másikat-röhögött a legjobb barátom. Végülis igaza van.
-El nem hiszed kikkel találkoztam a kórház előtt-mondtam lesújtva.
-Na kikkel?-kérdezett vissza Neymar.
-Aline szüleivel-sóhajtottam-Épp cigi volt a kezemben-röhögtem kínosan.
-Mondtam neked, hogy szokj le.
-El ne kezdd mégegyszer! Lehet, hogy öregebb vagy, de bölcsebb nem sokkal-forgattam a szemem-Én is tudom, hogy nem jó, de egyszerűen más nem nyugtat meg.

Időközben hazaértem, így egy köszönés után kinyomtuk a telefont. A házamba befutva először a szobámba léptem és az Aline számára fenntartott 2 polcot kezdtem fürkészni. Sajnos nem volt nálam sok ruhája, szóval csak a fehérneműket kaptam ki, illetve a melegítőjét, majd a saját részemről előhalásztam 3 pólót. Azokat úgy is jobban szereti hordani... Már csak a fürdő maradt hátra, ahonnan a fogkeféjét, egy tubus fogkrémet, a tusfürdőjét és a samponját pakoltam bele a táskába. A cipzárt behúzva futottam le a lepcsőn, majd az autóba bepattanva elindultam vissza a kórházba.