~Ameddig akarod~ Kylian Mbappé ff.

24.

Mikor beértem a kórterembe szerencsére egyedül találtam Lint, ugyanis felettébb kínos lett volt ismét összefutni a szüleivel.
-Hallom összefutottál anyáékkal-nevetett, amikor meglátott-hallottad volna hogy beszéltek rólad! Engem is szidtak, hogy ilyen szar barátot fogtam ki-nevetett egyre jobban. Én csak lesütöttem a szemem.
-Mikor jöttek velem szembe nem is gondoltam arra, hogy nem cigivel a kezemben kéne bemutatkozni-fogtam a fejem-Gondolom nagyon jó véleménnyel lehetnek rólam-sóhajtottam.
-Kyli ne aggódj, én mondtam nekik, hogy ne 5 perc ismertség után ítéljenek és említettem, hogy vacsorázhatnánk egyet négyen-próbált nyugtatni Aline.
-Phu, rendben. Majd valahogy összeszedem magam-nevettem-De mi lenne ha előbb az én családommal találkozánk? Az valahogy úgy érzem könnyebb menet lesz.
-Én benne vagyok. Régóta meg szeretném ismerni a szüleidet, meg Ethant is-mosolygott Lin.

Így történt hát, hogy 2 héttel később, mikor már az összes egymás hegyén-hátán lévő meccsem lezajlódott ellátogattunk a szüleimhez. Szörnyen jó volt több, mint 1 hónap után újra érezni az otthoni illatokat, és most még boldogabb voltam, ugyanis végre bemutathattam a barátnőmet a családomnak. Mikor beléptünk az ajtón elordítottam magam, ahogy azt nálunk szokás.
-Megjöttünk!
Egyből hangos lábdobogásra lettünk figyelmesek, amik az öcsémtől származtak. Egyből a nyakamba ugrott, ez már közel 10 éve hagyományunk volt, úgyhogy teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy a 15 éves testvérem már nem pehelysúlyú tartottam őt az ölemben. Ethan hirtelen elvált tőlem, majd Aline elé lépett.
-Ethan vagyok-mutatkozott be-Te pedig gondolom Aline-húzta össze picit a szemét. Ja igen, azt elfelejtettem említeni, hogy az öcsém maradt az egyetlen, aki nem tudott megbocsátani teljesen Lin-nek, amiért "megcsalt".
-Szia, igen én volnék, de hívhatsz nyugodtan Lin-nek ha gondolod-mosolygott a lány Ethan-re. Ezért is szerettem nagyon! Még azzal is kedves volt, aki egyértelműen neheztelt rá.
-Sziasztok kincseim-jött ki mosolyogva a konyhából anya, éppen a kötényét lehámozva a nyakából.
-Csókolom Mrs. Mbappé-mosolygott rá Aline.
-Jajj, ne butáskodj aranyom, nyugodtan hívj Fayzának-ölelte meg a barátnőmet. Miután anya engem is megölelgetett bevonultunk a konyhába, ahol apa már az asztalnál ült és épp újságot olvasott. Jöttünkre felkapta a fejét, majd felpattant, az újságot az asztalra téve.
-Szia! Te vagy Aline igaz?-mosolygott ő is Linre.
-Jó napot Mr. Mbappé! Igen, én volnék-mosolygott.
-Nyugodtan szólíts csak Wilfred-nek-fogtak kezet.

A fennséges ebéd után, ami hagymaleves volt és saját recept alapján készült hamburger, felmentünk a szobámba egy kis időre.
-Komolyan kiraktad itt is a posztereket Ronaldóról?-kacagott a lány, mikor megpillantottam a valóban falamat betakaró rengeteg képet a portugál játékosról.
-Ezt itt úgy hívom, hogy Múlt. Annyira keveset gondolkodom rajta, hogy ha mégis megtenném mindig hazajövök. Ez a szoba a múltam, ami segít ráébreszteni a céljaimra-mosolyogtam a szobában körbetekintve.
-Ez nagyon aranyos-mosolygott rám Aline-Ahogy a családod is. Szerencsére Ethan is megkedvelt azt hiszem a végére.
-Határozottan-erősítettem meg. Végszóra egy kopogást hallottunk, majd az említett dugta be a fejét az ajtón.
-1 óra múlva edzésem lesz. Nincs kedvetek eljönni rá?-nézett ránk kérlelően. Biztos voltam benne, hogy meg akarja nekem mutatni, amiket az utóbbi időben tanult, úgyhogy természetesen belementem.