Mikor beléptem a bejárati ajtómon isteni illatok csaptak meg, így azonnal a konyha felé vettem az irányt.
-Mit sütsz kis szűcs?-karoltam át hátulról Aline derekát.
-Majdnem sós húst-nevetett-De ez ilyen tejszínes kukoricás csirkemell és lesz hozzá rizs is-pillantott rán hátra a válla felett-Bocsi, hogy nem lett kész mire jöttél, de azt sem akartam, hogy kihűljön, meg persze a meccset is néztem-biccentett a továbbra is bekapcsolt TV felé.
-Ne hülyéskedj, nem is vártam volna el. Mondjuk elég éhes vagyok, de kibírom-pusziltam meg az arcát.
-Mutatták amúgy a mez cserédet Mason Mounttal. Tuti tele lesz vele minden, végülis a két leghelyesebb focista egyszerre állt félpucéran egymás mellett-húzta egy apró mosolyra a száját.
-Hát az varázslatos-forgattam a szemem-Pedig már reméltem, hogy végre leszáll rólam a sajtó-sóhajtottam, miközben lehuppantam egy bárszékre.
-Most legalább csak jókat tudnak mondani rólad-vont vállat Lin.-Emlékszel, hogy amíg kórházban voltál kaptam egy címet az árvaháztól?-pillantott fel rám Aline mikor már javában ettünk.
-Basszus tényleg. El kené mennünk oda-vetettem fel, ugyanis gondoltam, hogy ezt szeretné Linny is.
-Annak nagyon örülnék-mosolygott rám hálásan-Mondjuk holnap?
-Nekem tökéletes-bólintottam.Szóval másnap Párizs kevésbe barátságos utcáin köröztünk, míg elértünk a keresett házszámhoz.
-Nagyon izgulok-nézett rám hátra Lin, miközben egy lépcsőn mentünk fel éppen.
-Nem kell, rendben lesz minden-szorítottam meg az enyémmel összekulcsolt ujjait. A megfelelő apartmann előtt megtorpantunk, majd egy utolsó szemkontaktus után Linny bekopogott az öreg faajtón.
-Maguk meg kik?-nyitott ajtót egy nagyjából 30-as éveiben járó nő, erős akcentussal.
-Jó napot kivánok! Aline Labelle-nek hívnak és egy Gyarmati Ilona nevű hölgyet keresek-mondta félénken Lin.
-Gyarmati Krisztina vagyok, a húga. Miért keresi?-kérdezett vissza a nő, ezek szerint Krisztina.
-Nem rég tudtam meg, hogy örökbe vagyok fogadva, az árvaház pedig csak egy nevet és egy címet adott, így eljöttem, mert nagyon örülnék, ha megismerhetném az igazi anyukámat-tűrt egy hajtincset a füle mögé.
-Szóval te lennél...-kapott a szája elé a hölgy-Istenem, de szép lettél-húzta magához Alinet egy ölelésre-Gyertek csak be kedveseim, elmesélek mindent.Egy kicsivel később már egy kanapán ücsörögtünk Linnyvel egymás mellett, Krisztina, aki időközben megengedte, hogy tegezzük kihozott egy süteményes tálcát és 3 csésze teát, majd helyetfoglalt egy fotelban.
-Még nem is tudom téged hogy hívnak fiatalember-nézett rám Krisztina.
-Kylian Mbappé-mosolyogtam rá, majd kortyoltam egyet a teámból.
-Nagyon ismerős vagy te nekem valahonnan-gondolkodott a nő.
-Hát az lehetséges, ugyanis viszonylag ismert focista vagyok-nevettem.
-Na onnan! Még nyáron néztem azt az Európa Bajnokságot! Na de kiscsillag mesélek anyukádról-terelődött el azonnal rólam a szó, amit nem is igazán bántam. A két nő hosszasan elcsevegett, én csak pár szelet süteményt eszegettem, amik, mint megtudtam Magyarországon nagyon népszerűek.
-Szóval akkor anyukám visszaköltözött Magyarországra?-kérdezett vissza Linny.
-Igen, miután megszülettél és le kellett mondania rólad nem volt értelme maradnia, én pedig beköltöztem, ugyanis régi álmom volt Franciaországban élni-mesélte Krisztina.
-És apukámról nem tudni semmit?
-Én nem tudok róla semmit, anyukád sosem mesélt róla semmit, csak miután már elhagyta 8 és fél hónapos terhesen. Én a helyedben örülnék, hogy egy ilyen alakot nem kell ismernem-forgatta a szemét-Ezek után döntött egyébként úgy a nővérem, hogy örökbead téged, ugyanis egyedül nem hitte, hogy tud rólad gondoskodni, főleg egy szinte idegen országban.
-Hát nem tudom érte hibáztatni-sóhajtott Lin-Esetleg anyukám valamilyen elérhetőségét meg tudod adni?
-Az a helyzet, hogy évek óta nem beszéltem a nővéremmel, egy telefonszámot tudok adni, illetve a szüleim címét, ahova tudtommal költözött Ica-sóhajtott Krisztina.
-Azt nagyon megköszönném-mosolygott Aline. Krisztina el is szaladt és egy papírral meg egy tollal a kezében tért vissza, majd gyorsan felfirkantott egy furcsa, minden bizonnyal magyar telefonszámot, illetve egy címet.
YOU ARE READING
~Ameddig akarod~ Kylian Mbappé ff.
Fanfiction"-És meddig tervezel velem lenni?-kérdezte mosolyogva a lány -Ameddig akarod-válaszoltam, én is mosolyogva" Kylian szemszögéből írom, ugyanis ilyet még sehol sem láttam, úgyhogy gondoltam nekivágok:) A helyszínek, városok és egyes karaktereken kívü...