~Ameddig akarod~ Kylian Mbappé ff.

27.

Minden cuccunkat összeszedtük, majd a családomtól elköszönve autóba ültünk. Párizs belvárosa felé vettük az irányt, ugyanis a szüleim nyugodt kertvárosi házával ellentétben Aline szülei a forgalmas belvárost kedvelik. A mélygarázsba beparkoltunk, majd a lift felé vettük az irányt és meg sem álltunk az 5. emeletig. Az 504-es ajtónál Lin megállt, majd megnyomta a csengőt. Mr. Labelle nyitott ajtót.
-Jó estét kívánok! Kylian Mbappé vagyok-mutatkoztam be ismét, majd kézfogásra nyújtottam tenyerem. Szerencsémre Mr. Labelle el is fogadta.
-Sziasztok fiatalok! Lorenzo Labelle-mutatkozott be Lin apukája is. Ez egész jól ment... A lakásba belépve megállapítottam, hogy nagyon jó ízlése van a Labelle családnak. Kellőképp modern volt a lakásuk, de mégis barátságos. Mrs. Labelle-ről ez már kevésbé volt elmondható. Azt hiszem nagyon rossz benyomást keltettem.
-Sziasztok!-nézett végig rajtam-Kislányom azt hittem legalább valami új normálisabb fiút szedtél össze magadnak, erre ideállítasz ezzel a bűnözővel!-horkant fel.
-Anya, Kylian nem bűnöző! Egy cigarettat szívott el, pont akkor, mikor jöttetek. Csak nagyon aggódott értem-fogta meg a lány a kezem.
-Ez így volt, Mrs. Labelle. Nem szokásom dohányozni! Remélem el tudja nekem nézni ezt az esetet-A nő nem szólt semmit, csak letette a leveses edényt az asztalra. Mindenki csöndben evett, de szerencsére Lorenzo megtörte a kínos csendet.
-Kylian hogy megy mostanság a foci?-kérdezte mosolyogva.
-Szerintem egész jól, elég jól teljesítettem az utóbbi időben-mosolyogtam én is-viszont a következő Juventus elleni meccsünktől picit félek-vallottam be.
-Ne izgulj, Ronaldo sem verhetetlen! Hallottam róla, hogy ő volt kiskorodban a kedvenced, de szerintem jobb tudsz lenni nála-próbált nyugtatni Lorenzo. Azt hiszem ő kezd megkedvelni...

Még kaptam pár kérdést Neymarról, meg a csapatról is. Mrs. Labelle csöndben ülte végig a vacsorát, majd annak végeztével felállt és elment.
-Ne is törődj Selmával-legyintett egyet Lorenzo-Tudod mindig is egy ügyvédet képzelt el Lin mellé, a focit meg sosem szerette. Mai napig nem hiszi el, hogy meg lehet belőle élni. Majd megbékél-paskolta meg a vállám.
-Ezzel sokan vannak így-értettem egyet-Először anyukám sem gondolta, hogy vihetem valamire, de már ott tartok, hogy ha ma visszavonulnék meg tudnék élni életem végéig anélkül, hogy bármit csinálnék. Persze ilyet sose tennék, a foci az életem-mosolyogtam-Persze utánad, szépségem-fogtam meg Lin combját.

Miután jó éjszakát kívántunk Lorenzonak Aline elvezetett a szobájába. A falak fehérre voltak festve, kivéve az egyik, ugyanis az halvány lila színben játszott. Az ajtótól jobbra, a színes fal előtt egy francia ágy volt látható, mellette egy kis éjjeli szekrény, majd az ablak alatt egy íroasztal. Bal oldalt egy kis asztalka volt, rajta egy TV-vel meg egy Xbox konzollal. Mellette mindkét oldalon egy-egy ajtó foglalt helyet, egyik a fürdőbe, másik a gardróbba vezetett. Egyból lehuppantam az ágyra, majd Lint magamra húztam. Elkezdtem puszilgatni az arcát, majd egyre lejjebb haladtam.
-A szüleim a szomszéd szobában vannak-súgta a fülembe.
-Zuhany?-kérdeztem.
-Zuhany-jött a válasz. A lánnyal az ölemben felültem, majd felpattantam az egyik ajtó felé elindulva, ami természetesen a gardrób volt, viszont másodjára már sikerült a megfelelő helyiségben kikötni. Letettem a lányt a földre, majd lekaptam a pólóját. Egyből ajkainak tapadtam, majd közben kicsatoltam a melltartóját, ami ennek következtében lehullott a földre. Aline elvált ajkaimtól, majd lehúzta a pólómat, ezután visszahajolt további csókra, kezeit a hasamon pihentetve. Elkezdte lejjebb csúsztatni a kezét, majd kigombolta a nadrágomat. Elvált ajkaimtól, majd leguggolva megszabadított a farmeromtól, majd az alsógatyámtól is.