Szellem állat

Első Nap

*Jimin*

Szinte egy pislogásnak éreztem ezt egy napot, amiben elkészülődtem a négy napos osztálykirándulásra. Vegyes érzelmeim voltak, de úgy döntöttem, hogy még csak gondolni se fogok rájuk. Maga az, hogy mindenki érzelmét akaratlanul is éreztem, már az az őrületbe tudott kerülni. Talán ezért se tudom sokszor, hogy hogyan érezek, vagy ezért változik gyorsan a hangulatom. Átveszem mások érzelmeit? Nem hiszem, de érdekes, hogy ilyen képesség nem született.
Az ideiglenes szobámba ülök és meredek magam elé. A cuccaim már bevannak készítve, már csak Jungkookra várok, aki egy pár perce tűnt el. Kiakarom zárni a sötét gondolatokat. Rossz előérzetem van a dologgal kapcsolatba, de próbálom arra fogni, hogy ez azért van, mert  ott fognak támadni a Tenebrisek. Nem akarok bajt és főként nem akarok csalódni senkiben sem. De eldöntöttem, hogy jól fogom érezni magam abban a 3 napban. Ráérek utánna aggódni a dolgok miatt.
-Szia Picim! Mehetünk, csak elköszöntem anyától-jött be Jungkook az ajtón. Válaszul csak a bólintok.
-Jimin?-kérdezem, hiszen nem tudom, hogy ő velünk jön-e ki.
-Később csatlakozik majd.-válaszolta Jungkook.
-Akkor mehetünk?-kérdezem, mire hevesen bólogat. Megfogtuk a cuccainkat, én pedig az iskola elé, egy eldugottabb helyre teleportálom magunkat. Meg is látjuk a buszt, így odavesszük az irányt. Egy pár osztálytársunk már ott volt és be is pakolták a cuccaikat. Mi is így tettünk. Beraktuk a bőröndünket, a többi táskát pedig magunknál hagytuk. Minji nagy örömmel pattogott oda hozzánk. Olyan szoros ölelésbe vont, mint eddig még soha. Utánam persze Jungkookot is megölelte. Boldog voltam, hogy Jungkook is mosolyogva öleli meg a lányt.
-Sziasztok! Hogy vagytok?-kérdezte Minji hatalmas mosollyal.
-Szia! Minden rendben. Kíváncsi leszek erre az osztálykirándulásra-mondom elgondolkodva.
-Arra én is. Elvileg sok lesz a program-válaszolta a lány és egy aprót ugrott is mellé.
-Látom téged eléggé felvillanyozott-mondta Jungkook kuncogva egyet.
-Olyan régen voltunk kiránduláson! És most, legalább olyanokkal lehetek, akik tudom, hogy soha nem szúrnának hátba-mondja határozottan Minji, mire meghatódom. Minji egy csupa szív lány. Nem is értem, hogy ki képes őt elhagyni.
-Sziasztok...-hallunk meg Minji mögött egy félénk hangot. Kihyun áll ott úgy, mintha a kivégzésére készülne. Amióta kiderült róla minden, egyáltalán nem viselkedik gonoszan. Önmagát mutatja. Az elveszett lelket, aki nem találja a helyét. A "barátai" szerintem el is távolodtak tőle emiatt.
-Szia Kihyun-köszönök mosolyogva. Próbálom éreztetni vele, hogy ha megmutatja, hogy megbízhatok benne, akkor nálunk egy igazi családra tesz szert.
-E-esetleg Minhot hívtátok magatokkal?-kérdezi dadogva.
-Sajnálom Kihyun, de nem őt hívtuk-mondom lehajtott fejjel.
-Nem gond, nem gond. Csak gondoltam azért megkérdezem-kezdett el egyből védekezni. Rá se ismerek. Olyan, mintha kicserélték volna. Gyávának és erőtlennek tűnik, mint aki mindentől retteg. Ő ilyen valójában?
-De ő is kedves, biztos jól kijöttök majd-mondom, hogy kicsit felviduljon. Viszont erre a mondatomra nem csak Kihyun nézett rám furán, hanem Jungkook és Minji is.
-Oké, mindegy-mondom egy szemforgatás kíséretével. Én csak szeretném befogadni közénk és megértetni vele, hogy jó lelke van és itt a helye. De úgy látom, ezt csak én gondolom így.
-Kicsim! Írt nekem Jimin, hogy a táborba fogunk vele találkozni-mondta Jungkook, mire válaszul bólintok egyet. Nem tudom mi miatt késik, de a lényeg, hogy eljön. Az osztályfőnökünk is megjelenik a szokásos üres tekintetével. Érdekes, hogy legutóbb mennyire nem volt önmaga. Vagy, csak én vettem észre? Nekem nagyon más volt, mintha teljesen kicserélték volna. Talán...benne nem kellene megbíznom? Nem! Muszáj elfelejtenem ezeket, legalább ezekben a napokban. Normális ember szeretnék lenni és megmutatni az új önmagam az osztályomnak. Új önmagam. Ez egészen tetszik.
Lassan már mindenki megérkezett, így befoglaltuk a helyeket a buszon. Hiányzik Hobi. Tegnap beszélgettem vele, vagy 2 órát rá kellett jönnöm, hogy tényleg nagyon hiányzik. Már kiengedték hála istennek a kórházból, úgy hogy azt mondta, hogy városnézések következnek. Mesélte azt is, hogy Yoongi-val nagyon jól vannak. Hallatszott rajta, hogy tényleg szereti az öcsémet, ez pedig megmelengette a szívem. Persze a szüleimmel és az öcsémmel is beszéltem, csak nem annyit, mint Hobi-val.
-Minden rendben?-kérdezte Jungkook aggódva.
-Persze. Miért kérded?-kérdezem érdeklődve.
-Kicsit elkalandoztál-mondta vállat rántva.
-Féltesz?-kérdezem piszkálódva.
-Szerintem nem meglepő-válaszolta Jungkook szemet forgatva.
-Ráérünk később agyalni a dolgokon. Rendben?-kérdezem kedvesen és nyugtatásként rásimítottam a kezére.Túlságosan bevagyunk feszülve, már nem tudunk másra gondolni. De érzem, hogy hamarosan vége lesz ennek a háborúnak. A végső küzdelem. Remélhetőleg mi jövünk ki győztesként.