Szellem állat

Tökéletes nap

*Jimin*

Reggel az ébresztőmre ébredtem, amitől nagyon mérges lettem. Szombat van az isten szerelmére, miért nem kapcsoltam ki?? Ja hogy tegnap egy kicsit berúgtam...hoppá! Szerencsére nem voltam olyannyira részeg, hogy ne emlékezzek semmire, mivel még nem is hánytam és nem is akartam. Nem ért meglepetésként az sem, hogy Kook engem átölelve szuszog...jó az hogy szorosan ölel az kicsit meglepett. Nyugodtan szuszogott mellett, ami mosolygásra késztetett. Nagyon aranyos, de közbe férfias. Hogy csinálja? Milyen kedves volt tőle, hogy csak ezért eljött ide. És még segített is este. Ekkor a mellettem lévő lassan nyitogatni kezdte szemhéját. Fáradt fejjel nézett rám, amitől muszáj volt nevetnem rajta.
-Neked is jó reggelt!-mondta morogva.
-Bocsi, csak aranyos voltál!-mondom mosolyogva. Még mindig engem ölelt a karjával a fejem pedig a mellkasán pihen. Ha Hopi lenne az ő helyébe, nem lennék zavarba, de most egy kicsit az vagyok. Igaz nagyon jól esik, de...valami kell még, hogy ne érezzem így magam.
-Hogy érzed magad? Fáj a fejed?-kérdezi ásítva. Szeretem, hogy aggódik értem, mert ezzel is éreztetik velem, hogy fontos vagyok nekik. Engem pedig szeretgetni kell!
-Nem, jól vagyok, köszi! Ne haragudj a tegnapért!-mondom vidáman az elejét a végén lehajtom a fejem.
-Semmi gond! Egy ilyen bulin elvárt ez a helyzet-mondja kuncogva.
-Egyébként aranyos voltál-gondolkodik vissza vigyorogva. Azt eltudom képzelni...
-Akkor megyünk enni?-kérdezem izgatottan. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz ez az egész. Utánna meg még a hajam is befestjük! Nagyon izgatott vagyok és hihetetlenül várom már.
-Először reggelizzünk, majd olyan 11:30 fele indulhatunk a kedvenc erdőmbe! Ott nagyon sok fű van, amitől jó ducik az állatok.-ismerteti velem a terveit és a végén megnyalja a száját, kifejezve, mennyire ízlenek neki az állatok. Kicsit furcsa ezekről beszélni, mert olyan mintha valami kannibálok lennék...mondjuk nem mondtam teljesen hazugságot...
-Rendben. Rád bízom!-mondom mosolygva. Az arca felragyogott és vigyorogva nézett.
-Szóval bízol bennem?-kérdezi mosolyogva.
-Persze!-vágom rá azonnal, mivel tényleg megbízom benne. Ez alatt hét alatt teljesen beférkőzött a bizalmamba...csak félek nem kellene.
-Köszönöm-mondja vigyorogva és elpirulva. De aranyos így vörösen. Hosszasan bámuljuk egymást. Nem tudok elszaladni a szemeitől. Nagyon szépek a szemei és aranyosan csillognak. Mikor lila szemei vannak, még ragyogóbb. Akkor egészen elbűvölő...végül én szakítom meg a kicsit kínos bámulást.
-Menjünk reggelizni!-mondom és megragadva a karját húzom magam után. A konyhába senki nincsen és Apu se készült semmivel. Hétvégén kipihenik magukat mindig, ezért én szoktam nekik kedveskedni a reggelivel.
-Kook! Miért nem elég simán a boltba vett fagyasztott hús?-kérdezem érdeklődve. Jungkook fintorogni kezd, szóval innen látszik hogy nincs oda a feltételezésemért.
-Megkell várni, míg felolvad. Tele van tartósítószerekkel és össze-vissza van bele dobálva minden. Teljesen más íze van és hidd el, hogy ott helyben isteni finom.-mondja győzködve. Bólintottam. Megkell mondjam ilyen szemszögből kicsit finnyásak. Gondolom, ha nincs más megoldás, akkor eszik a boltit.
-Készítek gofrit reggelire!-mondom mosolyogva és konyhába lépek. Tudom, hogy Apu utálja, ha előre elkészített dolgokat sütök, de most semmi kedvem még a tésztáját is előkészíteni. A titkos helyemről kiveszem a fagyasztott gofrit és beteszem a gofrissütőbe. Majd azt mondom, hogy én készítettem. Mellettem Jungkook kuncogni kezd én pedig értetlenül nézek rá.
-Bocsi, de nem hagyhattam ki, hogy ne nézzek a fejedbe-mondja vigyorogva. Szúrótekintettel díjazom, de a szám sarka felfelé görbül egy kicsit. Egy 5 perc múlva meg is lettem 21 gofrival, mert az ikreknek is kell csinálni. Jungkook közbe segített megteríteni.
-Uuu ez gofri?-lépett be a konyhába Yoongi.
-Most lett kész, gyere!-mondom neki vigyorogva.
-Jól vagy hyung?-kérdezi kuncogva Suga.
-Igen...persze!-mondom pironkodva. Erre csak nevet egyet és az asztalhoz pattanva el is fogja az első gofrit. Kook és én is leülünk mellé és falatozni kezdünk.
-Hogy érezted magad tegnap?-kérdezem kíváncsian.
-Nagyon jól! Még egy csomót beszéltünk éjszaka Namsunnal és Cheolminnel. Soha nem voltam még ilyen boldog!-válaszolja örömtelien. Olyan nagy beleéléssel mondja, hogy muszáj vagyok mosolyogni rajta. Csak kár hogy ilyenkor nem látok.
-Te?-kérdezi szemöldök húzogatva.
-Nekem is nagyon tetszett! A barátaid is aranyosak!-válaszolom vigyorogva.
-Megérte Jimint így látni?-kérdezi Yoongi Jungkooktól nevetve.
-Kihagyhatatlan volt-mondja egy kisebb mosollyal.
-Kár hogy Hobi elment...de hyung! Engem választott leghelyesebbnek!-mondja az elejét csalódottan a végét izgatottan.
-Tudom és sajnálom hogy nem beszéltetek sokat.-hajtom le a fejem csalódottan, ugyan is volt egy tervem, amit nem teljesítettem be.
-Egész este vele beszéltem és ismerkedtünk! Szerintem csak annyira jól elvoltál hogy nem vetted észre.-mondja mosolyogva én pedig teljesen meglepődöm. És én még azt hittem mindenre emlékszem. Kikell majd kérdeznem Hobit!
-Oh-válaszolok lepődötten.
-Na meg miután megjött Kook, te csak vele voltál-mondja sunyin elmosolyodva. Összehúzott szemöldökkel nézek rá. Azt tudom, hogy nekem kellett idehívnom és vele aludtam, de nem emlékszem, hogy bármit csinálhattunk volna. Talán annyi, hogy ő vitt be a fürdőbe.
-Mi?-kérdezem sokkolva.
-Nagyon aranyos voltál! Egy folytába ölelgetted és a vállára dőltél!-meséli tapsikolva. Elszégyellve magam próbálok ott helyben kisebbre zsugorodni mint amekkora vagyok. Most szeretnék kisebb lenni.
-Olyanok voltatok mint egy pár!-mondja lelkesen, mire bekapcsol a védekező rendszerem és idegesen nézek Yoongira.
-Hobival is ezt szoktam csinálni, de ő csak a legjobb barátom!-mondom határozottan. A féltékenység illata terjeng szét a szobába, de mintha két irányból. Az egyik Jungkooktól a másik Yoongitól.
-Mármint mostmár meghagyom ezeket neked!-mosolygok kínosan.
-Ne haragudj Jimin, csak...féltékeny vagyok! Az árvaházba is mindig megkellett küzdenem a dolgaimért és óvnom nehogy elvegyék-mondja lehajtott fejjel.
-Semmi baj!-mondom mosolyogva. Azt nem szeretném még vele megosztani, hogy Hobival már lefeküdtem. Mikor erre gondolok, Jungkook hirtelen félre nyeli a pohár ivott vizét és köhögő rohamba kezd. Gyorsan mellé futok és ütögetni kezdem a hátát. Mikor a kezével mutogatja, hogy rendbe van elhajolok tőle, de tarkón csapom, amitől értetlen pillantásokat vet rám.
~Olvastál a fejembe!~mondom neki gondolatba.
~Jó, bocsánat!~mondja szarkasztikusan. Ezzel be is fejezem a beszélgetésünket és az üres tányérokat elmosogatom. Mikor éppen az utolsó tányért is elmosogattam valaki kicsit durvábban megforgatott a tengelyem körül és maga elé állított. Jungkook ismét dühös arcával áll előttem a vállaimat lefogva. Nem szükséges lefognia, úgy is eléggé megvagyok ijedve tőle, ahhoz, hogy ne elmozduljak innen.
-Igaz az, amire gondoltál?-kérdezi az arca mimikájához képest nyugodt hangnemben. Még soha senkinek nem esett erről szó. Mindig is ami közös titkunk volt Hobival. Egyáltalán nem bántam meg hogy ezt tettem, mert örülök, hogy ő volt mindenben az első.
-Ne haragudj Kook, de nem tudom miért vagy miatta ilyen feldúlt!-mondom határozottabban.
-Igen, igaz! És akkor? Én örülök, hogy így történt különben még most is kis szűz lennék!-mondom kikelve magamból, amin nem csak én, de Jungkook is meglepődik és kiesik az eddig kemény szerepéből. Megrázva a fejét elereszt és otthagy a konyhába. Hát akkor baszd meg Jungkook! Ha lennék olyan bátor utánna mennék és kikérdezném, mi volt a problémája! Nehéz megfejteni ezt a fiút és hirtelen haragú, de ezektől függetlenül még mindig úgy gondolom, hogy szükségem van rá és Hoseok mellett helyezkedik el a szívembe.
-Mi a baja Kooknak?-kérdezi Suga aggódva mellettem.
-Ha tudnám-mondom sóhajtva.
-Biztos elfelejti majd mi bántja, főleg a randitok után.-nyújtja el a randi szót.
-Nem megyünk randira Min Yoongi!-mondom kicsit fennhangon, mire a mellettem levő csak felkuncog. Dühösen nézek rá és elkezdem csiklandozni az oldalát, mire összecsuklik. Nem tudtam, hogy ennyire csikis, de most ezt kihasználom. Leguggolok hozzá és ott folytatom, amit elkezdtem. Szegény teljesen kipirosodott arccal fetreng mellettem.
-Okés befejeztem, csak hagyd abba!-mondja nevetve. Befejezem és felsegítem a levegőért kapkodó öcsémet a földről.
-Asszem megyek Namsunékhoz és vissza fekszem aludni-mondja szorgosan levegőt véve. Nevetve mutatom a fejemmel, hogy mehet fel hozzájuk, míg én megkeresem a méregzsákot. Nem kell sokáig keresnem a nappaliba találom meg, ahol az egyik kisebb kori képem nézi.
-Mennyi idős vagy itt?-kérdezi érdeklődőn csillogó szemekkel.
-Szerintem 10, nem rég fogadhattak örökbe-mondom elmosolyodva. Szerintem akkor ettem életem első fagyiját.
-Apáék mesélték, hogy annyira ízlett az epres fagyi, hogy az egészet egyszerre akartam megenni. Ezért olyan teljesen arcom. Azt mondták nagyon matekoztam, hogy tud beférni az egész tölcsér fagyi a számba, mert több féle képpen próbáltam betuszkolni-mesélem vigyorogva, a mellettem lévő pedig elneveti magát.
-Most elképzeltem a fejed, ahogy tömöd magadba-mondja hasára fogva a nevetéstől.
-Ne röhögj már így!-mondom megcsapva a karját, de nekem is muszáj elmosolyodnom rajta.
-Nem is annyira vicces!-bökdösöm oldalról, de muszáj vagyok vigyorogni Kookon, amiért így nevet.
-Nekem az!-mondja kicsit higgadtabban. Fejet rázva indulok meg a szobámba, mert gondoltam előveszek valami társasjátékot vagy kártyát amivel elütjük az időt. Gondoltam Unózhatnánk, csak hogy a mi fajta Unónkat nem sokan ismerik. Sunyi mosollyal megyek Jungkookhoz, aki amint leértem a lépcsőn odakapta a fejét.
-Mi az a gép?-kérdezi összehúzott szemöldökkel. Diadalittasan húzom fel a fejem.
-Mindjárt mondom, csak lehívom az ikreket és Yoongit!-mondom és sietek fel a többiekért. Bekopogok majd mikor az ikrek egyszerre mondják hogy gyere belépek.
-Tudtok Unozni?-kérdezem pimasz mosollyal.
-Persze-néznek rám "ugyan kérlek" fejjel.
-Akkor gyertek Jungkookkal unozunk, de egy kicsit másfajtával.-mondom legyintve a kezemmel, hogy jöjjenek a nappaliba. Lehet felverjük Apáékat, de ez így is úgy is megtörtént volna. Kíváncsian ballagnak mellettem.
-Hyung! Én nem tudom mi ez a játék!-mondja Yoongi, szégyenlősen.
-Nem baj! Megtanítjuk az alapokat. Azok egyszerűek, csak ezzel a "plusz kiegészítővel" nehezebb-teszem az ujjaim idézőjelet mutatva. Amint a nappaliba érünk Kookhoz, megpillantjuk ahogy kíváncsian vizsgálja a piros ovális alakú gépet és nyomkodja rajta a piros nagy gombokat, amik néha világítanak is.
-Na gyertek!-mondom és mindenki leül a szőnyegre a játék köré. Yoonginak elmagyaráztuk az alap játékot, majd belekezdtem.
-Szóval. Ez a gép sorsolja ki hogy kifog következni, méghozzá úgy hogy a nagy piros gomb ami előtte van világítani fog. Ezért egymás után többször is jöhet az az ember. Kiválasztjuk hány ember fog játszani, mert összesen 6-an lehet, de mi 5-en vagyunk. Ha később raksz jelezni fog a játék és felkell venned egyet. Ha letetted a kártyád megkell nyomnod a saját gombod, hogy jöjjön a következő ember. Nincs a pakliba vissza fordító, viszont van benne egy kézfejet ábrázoló kártya. A gép közepén van két hely kirakva a felhúzásra váró kártya paklinak és a lehelyezett kártyának, amire pakolunk. Felette a sárga gomb, amin az UNO felírat szerepel. Amikor a kézfej kártyát teszed le, akkor megkell nyomnod ezt a sárga gombot és a többieknek a lehető leggyorsabban megkell nyomnia a saját piros gombját. Aki utoljára csapja le, az felhúz kettőt. Lehet több kártyát egyszerre lerakni és a plusz négyesre plusz kettest. Nem lehet közbe csapni, úgy értve nem teheted rá más valaki kártyája a tied, hiába ugyan az. Kérdés?-kérdezem miután próbáltam a lehető legvilágosabban elmondani a játék szabályokat.