Szellem állat

Minden megváltozik

*Jimin*

A szokásosnál kipihentebben ébredek az ébresztőre. A fürdőbe indulok meg és gondolkodás nélkül benyitok...hoppá nekem van most egy öcsém. Gondolatba egy hatalmasat csapok a homlokomra. Yoongi ijedten néz rám. Hála istennek alsónadrág van rajta, szóval nem látok...olyanokat. Vékonyabb test alkata van, és hozzám hasonló szálkásan kockás hasa. Biztos neki is kellett erősíteni az árvaházba.
-Ne haragudj! Szerintem megyek is-mutatok kifelé zavarodottan, majd be is csukom magam mögött.
-Semmi gond-hallom meg az ajtó mögül. Na nem is volt olyan kínos...azt hiszem. A szobámba megyek a ruháimért, hogy felöltözve menjek majd be a fürdőszobába. Épp végeztem, mikor Yoongi lépett be az ajtómon.
-Szólni akartam, hogy mehetsz-mosolyog rám aranyosan.
-Köszönöm-válaszolom én is vigyorogva. A szobába gyorsan végzek magammal, így a konyhába igyekszem menni. Arra is rájöttem idő közbe, hogy az se zavarna ha ne talántán többet foglalkoznának Apuék Yoongival mint velem, mert ennyi idő után megérdemli. Nagyon kedves és aranyos, féltékenykedni nem lenne értelme. A konyhába érve a megszokott 2 emberen kívűl egy harmadik szőkeség ül. Furcsának furcsa, hogy mostantól 4-en leszünk, de nem bánom.
-Jó reggelt-üdvözlöm őket mosolyogva.
-Neked is Jiminie-puszil homlokon Apu.
-Látom kipihenten ébredtél-jegyzi meg nyugodtan Apa. Bólintok egyet, majd az asztalhoz ülök a pirítós kenyeremhez. Kellemes így reggelizni a családoddal közben beszélgetni. Örülök, hogy idekerültem, annak is hogy Yoongi is megtapasztalhatja. Már majdnem befejeztem a pirítóst, mikor csengettek. Valahogy sejtettem, hogy ki lehet az. Apa épp indult volna ajtót nyitni.
-Majd én!-válaszolom gyorsan, lehet a kelleténél kicsit hangosabb. Mindannyian meglepetten, pislogva meredt rám. Kellemetlenül érezve magam mentem az ajtóhoz. Nem csalódtam, Jungkook állt az ajtóba és amint meglátott édesen elvigyorodott.
-Jó reggelt Chimmy-köszönt összeborzolva a hajam.
-Neked is-válaszolom elhessegetve a kezét.
-Kook! Sajnálom, hogy tegnap olyan...bunkó voltam. Tényleg fura az egész és én...-állít meg a mondandóm közepette az ujját a számhoz emelve.
-Nem kell bocsánatot kérned-rázza meg a fejét. Hátrébb húzódom, hogy ne érje a számat az ujja, veszi az adást és le is veszi.
-Jimin? Miért nem hívod be Hoseokot?-kérdezi Apu a konyhából.
-Bejössz? Úgy is még fel kell mennem a táskámért-kérdezem kuncogva. Hát igen, mással nem igazán beszélnék az ajtóba. Hevesen bólogat, mint egy kisgyerek. Édes.
-Szia Hose...Te ki vagy?-kérdezi sokkolva Apa.
-Apu, Apa, Yoongi ő itt Jungkook-mutatom be a családomnak az új barátomat. 
-Oh-nyög ki ennyit Apa.
-Örülök hogy megismerhetlek-üdvözli Apu egy kellemes mosollyal.
-Én is örülök!-mondja kivillantva nyuszis mosolyát.
-Szia! Jimin öccse vagyok Yoongi-köszönti a testvérem izgatottan. Szerintem nagyon örül, hogy végre beszélgethet az emberekkel és nem kell elzárkóznia. Megpróbálok neki segíteni, hogy sok barátja legyen és boldog lehessen.
-Örvendek.
-Megyek a cuccomért és indulhatunk-mondom, majd felrohanok a lépcsőn. Bepakolok a táskámba. Most jut eszembe, ma megyek el Jungkookhoz...úristen hogy ebből mi fog kisülni, már most félek. A nagy részem már beletörődött, szerintem azért, mert kis híján idegösszeroppanást kaptam. Bevallom, azért én is kíváncsi vagyok, mert ki nem lenne az, de nagyon nem tudom elképzelni ezeket. Már 1 éves koromtól fogva az árvaházba éltem. Semmire nem emlékszem a szüleimről, vagy hogy hol éltem, hol születtem. Mondjuk nem is érdekeltek eddig a szüleim, mert ha kidobtak és nem kellettem, akkor minek keressem őket? Ez megcáfolódott, vagy legalábbis egy kicsit megváltozott, mert valami szellem állat vagyok, így lehet voltam azért fontos az igazi szüleimnek. Ha meg is találnám őket, nem mennék hozzájuk. Apát és Aput, a világért el nem hagynám. Mikor végeztem a pakolással egy melegebb pulcsit vettem magamra és elindultam lefelé.
-Mehetünk-állok meg Jungkook mellett.
-Jungkook szólt, hogy lehet később érsz haza és hogy lehet majd nála alszol.-néz rám Apa gyanúsan méregetve. Ilyen sokáig tartana? De hát csak egy nektárt kell innom és ennyi? Vagy mivel én 17 vagyok, máshogy kell majd? Remek...de én szerettem volna Yoongival lenni ma este. Lehet most ez fontosabb?
-Ja igen-válaszolok szűk szavúan.
-Hívjál, ha bármi van.-néz rám Apu kaján vigyorral. Bólintok egyet. Apát és Aput megölelem búcsúzás képp. Yoongihoz megyek és szorosan megölelgetem. Mondta, hogy soha nem ölelték meg és szeretném ezzel boldoggá tenni.
-Legyen szép napod Yoongi-simogatom meg a haját.
-Köszönöm Hyung!-válaszolja szélesre húzott ajakkal. Elindulunk a suliba, Jungkook szorosan mellettem. Nagyon közel van szinte összeér a kezünk, ezért kicsit kellemetlenül érzem magam. Nem mondanám rossz érzésnek a közelségét, csak fura...
-Kedves öcsid van-mosolyog rám.
-Szerintem is! Pedig mennyit idegeskedtem miatta-nevetek fel a saját hülyeségemen. Tényleg semmi oka nem volt félnem, mert egy rendkívül aranyos emberről beszélünk.
-Az miatt is ideges vagy?-kérdezi megnyomva az "AZ" szót.
-Ha tegnap mentünk volna, rosszabb lenne. Most csak nem tudom, mit fogok csinálni. Én semmit nem tudok és nem élek köztetek. Ne vedd sertésnek, de én ezek után is szeretnék otthon élni-
-Azt gondoltam. És semmi baj, segíteni fogok. Vagy fogunk, majd Tae meg Hobi is segít.-mondja biztatóan.
-Köszönöm-mosolygok vissza határozatlanul. Nem győzött meg teljesen, és csak remélni tudom, hogy tényleg minden rendbe fog menni. Nem akarok én elcseszni mindent, mert én ilyen szerencsétlen vagyok. Egyszerűen nem akarom, hogy miattam legyenek gondok. Hirtelen a kézfejemet valami megfogja és összekulcsolja. Megdöbbentő, hogy az én pici kezem, teljesen elmerül ezekbe a hatalmas praclikba. Vöröslő fejjel Kookra nézek, aki komoly és határozott tekintettel néz a szemembe.
-Minden rendben lesz-mondja megszorítva a kezem. Kellemetlenül éreztem magam, tudom hogy csak biztatásként fogta meg a kezem, de nem tartottam még olyan közel magamhoz, hogy ilyet tegyen. Jó érzés volt, meg kell hagyni. Óvatosan elengedtem a kezét és lehajtott fejjel vizsgáltam a földet, mielőtt valaki meglát minket.
-Köszönöm Kook-válaszolom. Tényleg köszönöm neki hogy most velem van, mert ha nem szedjük ki belőlem az állatom ki tudja azután hogyan reagálna a testem. Lehet elmegyógyintézetbe zártak volna, vagy tudom is én. Percek múlva a suli előtt álltunk, ahol szemmel keresgéltem Hoseokot. Épp Minjivel beszélgettet, így integetni kezdtem neki, de sajnos háttal állt nekem.
-Miért nem megyünk oda?-kérdezi Jungkook érdeklődve.
-Nem vagyok közkedvelt ember a suliba és Minji se bír-válaszolom és a pulcsim ujját kezdem birizgálni. 
-Ne érdekeljen az emberek véleménye, úgy is itt vagyok melletted. Na menj-lök meg határozottan. Feleslegesnek tartom, hogy ellenkezzek így egy sóhajtás kíséretébe Hobihoz megyek.
-Sziasztok!-köszönök bizonytalanul.
-Chiim-ölel meg szorosan a legjobb barátom.
-Sziasztok!-köszön Jungkook ridegen.
-Szia Jungkook-köszön Minji ismét a haját csavargatva. Lehet Minji csap le legelőször az "új húsra". Nekem persze nem köszön, de nem is foglalkozom vele, mert erre számítottam.
-Bátyus! Kölcsön tudsz adni?-hallunk meg magunk mögül egy ismerős hangot.
-Szia Taehyung!-köszönök vigyorogva.
-Oh Jiminie és Hoseokie!-integet vidáman aranyos doboz mosolyával. Kétség kívűl helyes mint a testvére.
-Sziaaa!-integet Hobi is.
-Nincs nálam most pénz Tae.-válaszolja Jungkook komolyan. Lebiggyesztett ajkakkal érezteti velünk sajnálatát. Én is szívesen adnék, de nekem csak csomagolt szendvicseim vannak.
-Ha kaját szerettél volna venni, akkor tudok adni enni. Pénz nálam sincs, de szívesen adok-osztom meg velük a véleményem.
-Tényleg nem baj?-kérdezi aranyos bambi szemekkel. Megrázom a fejem és már nyújtom is át az egyik szendvicsem.
-Köszönöm te vagy a legjobb!-ölel meg szorosan. Felnevetek. Nálam ez természetes, hogy ha tudok, segítek. Szeretek segíteni, persze nem úgy hogy bárkinek, inkább azoknak akik megérdemlik.
-Induljunk be-ragad meg Jungkook a karomnál fogva. Most én is előre gondolkodtam úgy hogy én meg Hoseokba karoltam, hogy ne kelljen utánunk futnia. A teremig fogja a karom.
-Huh köszi Jimin!-néz rám hálásan Hobi. Legyintek egyet, majd az osztályterembe lépünk. Senkire nem nézek rá, csak a helyemre koncentrálok, ahova megérkezve le is vágódom. A barátaim is körém ülnek.
-Minden rendben volt otthon Hobi?-kérdezem hátra fordulva.
-Igen. Minden rendben. Annyira boldog vagyok!-mondja hatalmas vigyorral. Megkönnyebbült mosollyal válaszolok. Hát az én szüleimnek ez biztos nem lesz gond...vagy hát csak nem. Tényleg a szüleim! Nekik elmondhatom majd ezt az egész szellem állatosdit?
-Kooko!-rángatom meg a ruháját oldalról. Csillogó szemekkel emeli rám tekintetét.
-Tetszik ez a becenév!-jelenti ki nyuszis mosollyal. Jó beceneveket találok ki az biztos!
-A szüleimnek beszélhetek erről?-kérdezem suttogva. Egy pillanatra elgondolkodik.
-Majd, ha muszáj.-mondja hátra dőlve a székébe. Bólintok, ezzel jelezve hogy megértettem. Nagyon kíváncsi vagyok milyen mikor átváltozom, vagy hogy milyen lesz használni az erőmet.
-Szia Jungkook-köszön a mellettem ülőnek Sunwha. Szerintem ő a legszebb lány az osztályunkba. Sima, szép fehér bőre van, hosszú fekete természetesen hullámos haja. Vékony álla ami kihangsúlyozza nagy barna szemét. Az alakjai is nagyon szép, ha heteró lennék, biztos tetszene.
-Szia-köszön érzelemmentes arccal. Jungkook eddig csak a közelembe mosolygott. Lehet az emberekkel nem nagyon szimpatizál.
-Arra gondoltam, hogy ha ráérsz esetleg megihatnánk egy kávét!-mondja ráhajolva az asztalra. Na az első randija is meg van Kooknak. Simán lehetne a menő társaság között helyette, velem lóg. Vajon, ha már nem kell segítség, akkor ellök magától? Nem szívesen mondom ezt, de nem szeretném. Jól érzem magam a közelébe és így Hopi is lehet fellélegezhet.
-Sajnálom, de nem érek rá-válaszolja egyszerűen, ugyan olyan tekintettel. Lepetten nézek a fiúra. Komolyan elszalaszt egy ilyen szép lánnyal való, randit?
-Értem...Ha szabad megkérdeznem miért?-kérdezi kicsit idegesen. Szegényt, elég csúnyán visszautasították.
-Jiminnel leszek-mutat rám. Zavarodottan nézek a fiúra. Most engem miért kellett belekeverni? Komolyan mondom, néha nem értem ezt a fiút.
-Szóval Jimin-jegyzi meg halkan. Ha Jungkook tud gondolatot olvasni, most tudhatja mi jár a fejébe. Remélem nem a meggyilkolásomról fantáziál. Nem szeretném magamra haragítani ezzel. Mire vissza nézek hűlt helyét látom a lánynak.
-Miért nem mentél el vele?-kérdezem érdeklődve.
-Nem szimpatikus!-legyint egyet unottan.
-Te aztán jól lepöckölted Sunwhát!-nevet fel mögöttünk Hoseok. Nem válaszolok, mert a csengő is megszólalt, ezzel elkezdődve a tanóra.