Szellem állat

Árúló

*Jimin*

Csak sokkoltan néztem a fiúra Jungkook öléből. El nem tudtam volna képzelni, hogy Minho egy Tenebris. Olyan szépen bánt Hannnal és Han teljesen beleesett. Teljesen idegbe voltam. Azt se tudtam hol vagyunk és hogy jutunk ki. Az erőm nem tudtam használni, ami még jobban megijesztett.
-És mi lesz Hannal?-kérdezem szomorkásan. Nem válaszol, csak lehajtott fejjel áll előttünk. Lekell nyugodnom. Az az 5 óra ne teljen el idegeskedve. Hiszek abban, hogy valamit sikerül kitalálnunk majd Kookkal. Fel is nézek az imént említett fiúra. Érzelemmentesen ült és karolt át védelmezően még mindig. A szíve hevesen dobogott, ami számomra azt jelentette, hogy fél, vagy izgul.
-Ha ezt Han megtudja, szerinted mit fog szólni?-kérdezem érdeklődve. Egy csepp rosszindulat nincs bennem.
-Nem fogja-csóválja meg a fejét.
-Minho. Egyszer úgy is kiderül-mondom szomorkásan.
-Ne mond ezt!-mondja kezeit az arca elé téve. Hátrálni kezdett tőlünk, hogy ne lássam az arcát.
-Amúgy te fogsz vigyázni ránk, hogy ne szökjünk ki?-kérdezi Kook gúnyos hangnembe. Oldalba lököm.
-Kook!-morranok rá szúró pillantásokkal.
-Igen...-mondja szomorkásan.
-Minho...Han biztos megbocsátana, ha a jó oldalon állnál. Akár segíthetsz is nekünk!-ajánlom fel neki, teljesen őszintén. A fiú még mindig háttal állva nekünk mered maga elé.
-Te ezt komolyan gondolod Jimin? És ha átvág minket?-kérdezi Kook felháborodva.
-Belenéznénk kin a fejébe és ennyi. Amúgy is megbízok Hanba...Nem Minhoba, hanem a te barátodba, mert nem hinném, hogy rossz embert választott maga mellé!-mondom magyarázkodva.
-Elég!-üvölti el magát, már felénk nézve.
-Ha még egy szót szóltok, esküszöm én végzek veletek és nem Ipsa!-mondja dühösen ránk pillantva. Lemondóan lehajtom a fejem. Ha Minho meggondolja magát, akkor az hatalmas löket lenne, nekünk és Han se lenne "elárulva". Csalódottságomba közelebb húzódom Jungkookhoz. Hoseok mellett ő lett a másik a legjobb barátom, még is kicsit máshogy érzem magam a közelébe. Ő is szorosabban húz magához és érzem, ahogy az orra hozzá ér érzékeny nyakamhoz. Jól esően ráz ki a hideg.
-Fázol?-kérdezi aggódva.
-Egy kicsit-mondom az igazat, bár nem az miatt rázott ki a hideg. Nem válaszol, csak feljebb húz az ölében és szorosan hozzám préselődik. Szinte teljesen eltakarja piciny testemet, ami nagyon jól esik. Olyan mint egy védőpajzs. Sokáig maradunk így, míg arra leszek figyelmes, hogy Jungkook egyenletesen szuszog rajtam. Hamarosan meghalunk, de mi egymást ölelve alszunk. Mivel Kook is alszik így úgy döntök én is alszok. Nem hinném, hogy kitudnánk szökni, mert a cellához is nehezen érek hozzá, mert gyengít. Lassan leengedem pilláim és elalszom.

*Minho*

Tudom hogy Jiminnek igaza van és én amúgy sem tennék rosszat. Mi Tenebrisek félelemből és kínból táplálkozunk. A kínok sokkal többet adnak, mint a félelem, de soha nem ettem még kínt. Utálom, hogy mások kínjából kell táplálkoznunk, mert nem szüntethetem meg közbe a fájdalmát. Félelem is úgy jön erősebben(meg a kín is) hogy te okozod, de én soha nem tettem ilyet. Mindig letagadtam a többiek elől. A kedvenc helyem az evésre a mozi, amikor horror film megy. Nem halok éhen és nem okozok senkinek bajt. Szívesen segítenék Jiminnek, de nem akarom Hant bajba keverni. Ha megtudják mit csináltam elfogják és megölik, de ha nem segítek elveszíthetem Haniet. Egy ember tud most nekem segíteni dönteni, de nem mehetek el a cellától. Mondjuk, nem igen akarnak kiszökni...én már meglennék bolondulva, hogy megfogok halni. Nem is halnának meg, ha mondjuk segítenék.
-Szia Minho!-köszönt a legjobb barátom mosolyogva, pont a legjobb pillanatba.
-Szia Kihyun!-viszonzom vigyorogva.
-Sajnálom, hogy bántottam-sóhajt fel szomorúan és Jiminre pillant.
-Tudom, hogy sajnálod, de ezt kellett tenned. Neked nem volt más választásod.-mondom együtt érzőn és a vállára teszem a kezem.
-Kezdem feladni, hogy valaha megfeleljek apámnak.-mondja bánatosan.
-Ipsa biztos megbecsül, csak még nem mondta-próbálom vigasztalni, mert neki se jutott valami szép sors.
-Remélem-mondja lemondóan.
-Akartam veled valamiről beszélni-mondom egy nagy levegőt kifújva. Biccent egyet érdeklődön a fejével.
-Megakarom szöktetni őket, de nem tudom helyes-e-mondom neki suttogva. Kikerekedett szemmel néz rám és lepődötten néz ide-oda.
-Han miatt?-kérdezi még mindig sokkolva. Bólintok.
-Minho...ha a te helyedben lennék, gyorsan szöknék el-mondja pimaszul vigyorogva. Akkor ez eldőlt. Másik oldalra állok, a legjobb barátommal szembe.
-De akkor ellenségek leszünk-mondom kétségbeesetten.
-Mindig a barátom leszel-mondja elszántan, majd eltűnik az egyik folyóson. Megrázva a fejem indulok meg a cellához. Óvatosan hangtalanul kinyitom az ajtót és belépek hozzájuk hogy felkeltsem őket.
-Jimin!-rázom meg a vállát. Rögtön felkapja a fejét és ijedten megugrik, mire a rajta fekvő is felébred.
-Shhh-teszem az ujjam a szám elé.
-Gyertek, mert hamarosan belesztek hívva!-mondom suttogva és kilépek a cellából. Döbbenten néz rám a lupus alba, de egy mosoly után utánam indul. Jungkook rosszallóan megy  a pasija után, vagy nem is tudom mi van köztünk. Ekkor lépteket hallok, így gyorsan visszakergetem őket és csöndre invitálom a szellem állatot. Ipsa egyik "becsült" embere jön, gondolom viszi a két jó madarat.
-Lee! Vihetjük őket. Ipsa azt mondta kiérdemelted, hogy lásd őket meghalni.-mondja tisztelettel, ami nagyon furcsa tőle. Általában leszólja az embereket, ezért vigyázok vele, de hál istennek jöhetek, így kitudom valahogy juttatni őket. Ismét kinyitom a cella ajtót és lekötött kézzel húzzuk őket magunk után. Nagyon sokan állnak még körülöttünk, hátha elfajulna a helyzet és szökni próbálnak. Mondjuk én fogom megszöktetni őket...a lényeg, hogy Han ne csalódjon bennem. Jiminre pillantok, aki szerintem most fogta fel igazán, mi történik vele, mert az arcára van írva, hogy retteg. Jungkook sincs jó bőrben, de jobban viseli, mint a lupus alba. Elérkezünk egy nagy vörös és feketébe pompázó ajtóhoz, amin tűz formák vannak kifaragva. Mint a pokol kapuja, komolyan. A nagy mufti előttem kopog és egy vidám "búj be" után, be nyitottunk. Életembe nem voltam még benn és iszonyatosan parázok. Olyan mint a gonosz örült főnök irodája. Kicsi a hely és ablakok sincsenek. Jó hideg is van a szobába, nem tudom hogy ez a lélek zabáló rohadék, hogy bírja ki itt.
-Jaj de jó titeket látni!-kezd el tapsikolni ez az idióta. Jungkook horkant egyet. Nekem nem lenne ekkora pofám ilyeneket tenni, azzal, aki éppen megakar ölni.
-Látom te kifejezetten örülsz Jeon-mondja vigyorogva Ipsa kivillantva ápolatlan sárga fogait. Istenem de rossz ránézni erre az örültre.
-Nem is értem miért te lettél a Lupus alba-kezd el nevetni szegény Jiminen. Viszont most, egészen furcsán viszonyul a dolgokhoz Jimin. Érzelemmentes arccal néz szembe az ellenséggel.
-Kiderül az még-mondja legyintve, mire kikerekednek a szemeim. Az előbb azt hittem elájul az ijedtségtől, most meg LEGYINT.
-Sajnos nem. Nem is húzom tovább az időt.-mondja tettetett szomorúsággal. Egy nagy fekete füst keletkezik a keze felé én pedig teljes pánikba esek. Jungkook hátrébb lép és arc izmai elernyednek és kétségbeesetten néz arra fele. Jimin komoly és elszánt arccal néz rá és várja mi történik. Ipsa dobni készül a bombát és én akaratom ellenére félre löktem a kezét. Olyan gyorsan cselekedtem, hogy azt se vettem észre, hogy levettem a kötéseket a kezükről.
-Lee Minho! Ezért megdöglesz-morran fel Ipsa, de most kurvára nem érdekel, mert éppen az ellenem irányuló füst golyókat kerülöm ki. Jungkook a bent lévő pár őrt veszi célba. Jimin pedig valamit ügyködik a mennyezettel. De mi a faszt akar ez a mennyezettel ember?! Ő legerősebb köztünk, de persze kaparjad a falat. Időközben Ipsa behívatott pár embert köztük Kihyunt is, mert persze az édes egyetlen fiát nem hagyja ki ezekből, hadd szenvedjen tovább. Jimin még mindig azzal a kibaszott fallal van elfoglalva, ami kezd felcseszni, mert Kook és én kezdünk nagyon elfáradni, mert Ipsát egy folytába löknöm és lefognom kell. Ekkor egy füst bomba oldalról eltalál, ami miatt végképp legyengülök. Én nem halok meg tőle, de legyengülök rendesen. Persze most kell megérkeznie az erősítésnek is. Legalább 20-an állnak körbe és Jungkook sorba próbálja leküzdeni őket. Így hogy nincs állatként nehezebb szerintem a dolga, és már nem igazán sikerül vissza tartania őket. Engem közbe lefogtak és szabadulni se volt erőm, pedig próbálkoztam kiszabadulni.
-Végre!-mondja Jimin lelkesen, mikor az mennyezetről egy jó nagy darab esik le, ezzel a kinn lévő friss levegő is beáramlott. Már értem mit akart. Hirtelen Jimin átváltozott és felém igyekezett. Az engem tartó embert sikeresen leütötte nagy mancsaival. Jungkook se volt lusta ő is követte Jimint. Ipsa se adta fel. Egyenesen a Lupus albához igyekezett és egy füst bombával megakarta dobni.
-Vigyázz!-mondom szerencsére elég hangosan, mire Jimin szerencsére észre veszi és ugrik egy nagyot. Egy halk nyüszítés hallok. Jiminre nézek, akinek a lábát eltalálta ez a rohadék. Ha nem kerül ki innen és nem gyógyítják meg, belehalhat. Jungkook ijesztően morran egyet és Ipsára veti magát. Jiminhez futok és segítek felállni neki.
-Jungkook! Mennünk kell!-mondja Jimin gyengén, viszont a neki rohanó embereket nehezen eltávolítja mellőlünk. Próbálok én is segíteni neki, de olyan fáradt és gyenge vagyok, hogy nehezen megy. Jungkook frusztráltan jön hozzánk. Egy utolsó pillantással még végig nézek mindenkin. Kihyunon megakad a szemem, aki mosolyogva és észrevétlenül integet nekem. Egyszer Kihyunt is kihozom innen. Behunyom a szemeim és mire kinyitom a fehér ház előtt állunk.
-Huh ez közel volt-mondom lihegve. Nem is tudok már a légzésemre figyelni, mert Jungkook erősen megmarkolja a pólóm felső részét.
-Ajánlom, hogy ne verj át minket, mert akkor nem hogy kicsinállak, de még meg is kínozlak rendben?-mondja dühős tekintettel, ami írtó para. Bólintok. Nem szándékozom vissza menni, mert úgy érzem helyesen döntöttem.
-Jungkook! Nyugi-mondja Jimin higgadtan. Jungkook "engedelmeskedik" és letesz a földre. Kook aggódva tekint a gyengélkedő fiúra. Még mindig állati alakba vannak, ezért Jimin egyfolytában nyüszít. Annyira szívbe markoló ezt hallani, hogy Hanon kívül most először sajnálok valakit.
-Gyorsan mennünk kell leápolni!-mondja Jungkook és hátára veszi Jimint.
-Ha Minho nem szólt volna, lehet itt se lennék-mondja Jimin nyugodtan, ám a hangja haldokló és halk. Egy kicsit elmosolyodom, mert nem sokszor hallok ilyeneket. Egyedül Han az, aki szépeket mond nekem. Már annyira hiányzik. Az kis Hanie babám. Remélem, nem fog elhagyni ezért.
-Ja....kösz-mondja Kook érzelemmentes arccal. Belépünk az épületbe. Mindenki pánikolt és rohant, de amint beléptünk hirtelen egy hangot nem lehet hallani.
-Lekell ápolni Jimint különben késő lesz!-mondja Jungkook dühös parancsolgató hangon. Mindenki tovább rohan, gondolom orvost és gyógyszert keresni.
-Te meg ki vagy?-kérdezi tőlem egy alacsonyabb lila hajú lány.
-Jimin, ő velünk van-mondja Jungkoon kicsit erőltetett hangon. Úgy látom Jungkook nem igen szimpatizál velem, pedig rendesen kisegítettem az előbb.
-Akkor okés. Jimin vagyok-mutatkozik be a lány mosolyogva.
-Minho.-mondom viszonozva a mosolyát.