Szellem állat

Buli est

*Jimin*

Kivételesen nem az ébresztőm vagy Yoongi keltett fel az ágyból. A szobába bejövő fénysugarak kelltettek fel így hunyorogva nyitottam fel a szemem. Háton fekve aludtam és a jobb kezem szokatlanul, lelógott az ágyról. Valamit fogok is vele, de a hirtelen fények és reggelnek köszönhetően nem láttam rendesen. Mikor már tisztán láttam akkor vettem észre hogy Jungkook kezét szorongatom, úgy ahogy ő is az enyém. Így aludtunk? Meleg ujjai, ahogy körbe fogja piciny kezem mosolygásra késztet. Nem tudom miért, de nem akarom elengedni a kezét. Tekintetem rá emelem az alvó fiúra a földön. Félig elnyílt ajkakkal hangosan veszi a levegőt. Aranyos látványt nyújt ilyenkor. Még egy ideig vizsgalom arcát, mikor váratlanul és hirtelen kinyílnak a szemei és felül. A kezemet még mindig nem engedte el. Kérdőn nézek a kétségbe esett fiúra akinek a barna őzike szemei kétszeresre nőttek.
-Mi a baj Kook?-kérdezem rekedtesen a reggel miatt. Ijedten kapja rám a tekintetét, majd elfordul és a lábait kezdi el nézni. Mi lehet ott amiért ennyire rémült. Fejemet kezdem feljebb emelni hogy rálátást nyerhessek mi olyan érdekes a lábain.
-Semmi! Rosszat álmodtam és felriadtam!-mondja idegesen mosolyogva. Zavarba van és ijedt. Egyre furcsábban viselkedik. Végül ráhagyom és csak próbálok úgy nézni rá, mint aki tudja miről van szó. Ekkor ránéz a kezünkre, amit fel is emel.
-Így ébredtem!-mondom vállat rántva.
-Miért nem engedted el?-kérdezi kíváncsian.
-Nem akartalak felébreszteni, aztán meg elfelejtettem-mondom a részben igazságot és eleresztem a kezét. Hirtelen a szoba auráját elárasztja a valami után hiányolást. Jungkooknak hiányzik valakije?
-Mi hiányzik?-kérdezem érdeklődve.
-Semmi-ráncolja össze a szemöldökét értetlenül. Meglepetten nézem az arcát. Ma igazán fura...
-Ne haragudj, de el kell mennem a mosdóba!-mondja idegesen és kirohan a szobából. Lehet nagyon kell neki vizelnie, vagy megijedt attól hogy megfogtuk egymás kezét...szerintem az utóbbi nem igaz, mert volt hogy puszit is kaptam a hajamra. Remélem nem rontottam el semmit. Fáradtan öltöztem fel és rendeztem el magam, mikor hatalmas vigyorral lépett be Yoongi az ajtón. Olyan hiperaktív volt, mintha 5 liter kávét ívott volna.
-Látom várod a mai napot!-mondom nevetve.
-Még jó, hogy várom hyung! Ez lesz az első alkalom, hogy egyáltalán a barátaimat HAZA hozhatom!-mondja lelkesedve.
-Igen, tudom milyen érzés-válaszolom mosolyogva.
-Na és te meg Jungkook? Elég sok időt vagytok együtt-mondja húzogatva a szemöldökét.
-Igen, jó barátok vagyunk-mondom semlegesen.
-Csak annyi?-kérdezi kiemelve a szavakat. Összeráncolt szemöldökkel nézek rá. Nem vagyunk szerelmesek egymásba és én amúgy "sem" vagyok elvileg meleg, legalábbis mások nem tudhatják.
-Persze, hogy ennyi! Én nem vagyok.. érted meleg-mondom szégyenlősen. Az öcsém csak egy "O" alakot formál a szájával, majd bambulva kilép a szobából. Lehet látni lehet rajtam, hogy nem vagyok hetero? Szerintem nem feltűnő annyira...vagy mégis? Lehet ezért ijedt meg Jungkook is, pedig tőle nem is akarok semmit. Ha felszedek egy kamu barátnőt, akkor még a suliba se zaklatnának, vagy átlátnának rajtam...a hülye fejemet komolyan! Van fontosabb dologod is! Fújtatva indultam meg a fürdőszobába, mert muszáj megmosnom az arcom. Mikor az ajtóhoz értem, az hirtelen kinyílt én pedig majdnem beestem rajta. El is felejtettem, hogy még Kook volt bent.
-Ne haragudj!-mondom idegesen. Nagyon dühös vagyok magamra egy kis dolog miatt...kezdem úgy érezni, hogy rosszabb vagyok mint egy menstruáló nő.
-Nem gond úgy is végeztem!-mondja mosolyogva, mintha az előbb mi sem történt volna. Megjegyzem hogy elég sok időt töltött bent és most hogy kijött, mintha nyugodtabb lenne. Lehet valami harmonikus yoga pózokat csinál reggelente, amitől lenyugszik. Gyorsan megmosom az arcom és a fogam, majd le is megyek a konyhába. Lehet Kooko még fürdött is hogy ilyen lassan végzett. Amint a konyhába érek köszönök, viszont mindenki idegesen és kínosan köszönt vissza. Annyira megfagyott a levegő a szobába, hogy konkrétan érzem a mínuszokat. Ha rákérdezek úgyse mondják el mi volt, úgy hogy most kivételesen belenézek a fejükbe.
~Azt hiszem Namjoon, nem kedveli Jungkookot~mondja Apu. Ezt én most nem értem, miért nem gondolkodnak rendesen ezeken dolgokon, hogy könnyen rájöjjek?
~Lehet messzire mentem azzal, hogy megkérdeztem Jungkooktól, hogy lefeküdt-e már Jiminnel~mondja Apa. Kétszeresre nőnek a szemeim. Ilyet miért is kérdezi Apa? Hiszen csak barátok vagyunk és ők úgy tudják hetero vagyok! Ennyire átlátszó vagyok? Na ne már! Ezen változtatnom kell, valamit ki kell találnom!
-Pár hete elvesztettem a szüzességem!-jelentem ki határozottan, ami nem is nagy hazugság. Mármint az hazugság, hogy pár hete, mert már vagy 2 éve Hoseokkal. Nem voltunk szerelmesek se semmi, egyszerűen csak kíváncsiak voltunk mindketten, milyen ez az egész. Azóta is néha szoktunk együtt lenni, mert mindkettőnknek vannak szükségleteink.
-Micsoda??? Kivel??-kérdezi Apu sokkoltan.
-...Hyorival! Az évfolyamtársammal!-hazudom. Szegény lány szerintem azt se tudja, hogy létezem.
-És nem jöttetek össze?-kérdezi Apa lepődötten. Nem vagyok valami jó hazudozó és nem is szeretem, de most úgy érzem meg kell tartanom az álcám.
-1 hetet voltunk együtt, de azt mondta nem fog menni, mert én jobbat érdemlek-mondom vállat rántva. Nagyon remélem, hogy Jungkook most nem nézett a fejembe, mert akkor tudja, hogy nagyot hazudtam.
-Pedig azt hittem neked is fiúd lesz-mondja nagyra nyílt szemekkel Apa.
-Én is azt hittem!-mondja Yoongi, aki épp most ért ide az asztalhoz. Nincsenek is kiakadva ez miatt? Mármint oké a szüleim melegek, de nem érzik úgy, hogy ezzel szégyenbe hozom őket? Lehet megint csak én dramatizálok túl mindent. Nem mondok semmit, inkább neki kezdek a reggelinek. Kínos csend telepszik ránk. Szerintem soha nem voltunk ilyen csöndbe...
-Induljunk!-mondja Jungkook érzelemmentes arccal. Bólintok és egy-egy ölelés után felkapok a kabátom és kilépünk a házból. Jungkook aurájából a dühöt érzem. Félve pillantok rá.
-Jungkook, miért vagy dühös?-kérdezem félve. Szúró tekintetét emeli rám és nem éppen kedvesen nézeget.
-Miért hazudsz legalább nekünk?-kérdezi megállva az egyik ház fala mellett. Most olvasott a gondolataimba? Pedig megígérte, hogy nem teszi...jó lehet csak most az egyszer tette meg ahogy én az előbb is. Akkor ő tudja, hogy a fiúk jönnek be?
-Válaszolj Jimin!-förmed rám és az egyik kezét a falnak támasztja és úgy lök maga alá. A lélegzetem is elakad. Nagyon félek...megijeszt ez a dühös énje, de valamiért...tetszik is ez az egész.
-Nem akarom, hogy tudják, mert ez az egész miatt bánnak velem így a suliba-válaszolom határozottabban.
-Hobi viszont tudhatja igaz?-kérdezi kicsit nyugodtabban.
-Ő az egyetlen akinek elmondtam és ez szerintem teljesen jól van! Jungkook csak pár napja ismerjük egymást, nem ez lesz az első dolog amit elmondok!-mondom idegesen. Olyan gyerekesen viselkedik most, hogy engem is rendesen idegbe hoz. Egyből kisimul az arca és átveszi a csalódottság és szomorúság. Kezét elemeli én pedig kiegyenesedem. Tudom, hogy megbánta, de előbb gondolkozzon, mielőtt cselekszik.
-Kook! Nem haragszom, de ne legyèl rám dühös-mondom és bíztatásként ráfogok a vállára. Szomorkásan visszamosolyog. Nem szeretném, hogy rosszul érezze magát ezek miatt, ezért úgy döntök megragadom a kezét és magam után húzom.
-Jimin várj!-mondja nevetve. Megáll én pedig kénytelen vagyok ugyan ezt tenni különben vagy elesek vagy nem is tudok tovább menni.
-Miért nem állsz ki magadért? Mármint értem az aggályaidat, de nem szabad burokba élni és elzárnod magad mások elől-mondja mosolyogva.
-Ez nem ilyen egyszerű...-válaszolom a fejem rázva. Ahhoz nagy bátorság kell, nekem pedig nincs nagy...hogy fogok én így harcolni? Megvédeni őket? Miért engem választott a Lupus alba? Hogy gondolta azt, hogy én, akit számtalanszor meg kell védeni, fél kiállni saját magáért, hogy lehetne a legerősebb?
-Ha hiszed, hogy sikerül, annyi már elég-szorítja meg a kezem. Olyan lelkizések mennek itt, komolyan mondom...persze jól esik, csak Jungkook mindig jót mond rólam semmi rosszat. Remélem tényleg komolyan gondolja, mert ha hazugsággal tömi a fejem az sosem jobb. Az is lehet hogy igaza van és jobban kéne hinnem magamba meg úgy mindenbe... a természet felettibe se hittem aztán mégis szellem állat vagyok...
-Remélem...de nem vallom be még!-mondom megmozgatva a mutató ujjam. Nevetve bólint egyet, és elindulunk a suliba.
-Szerinted melyik hajszín állna jól nekem?-kérdezem érdeklődve, mert elvileg majd oda is elvisz.
-Szerintem nagyon jól állna a szőke, rózsaszín, ezüst, lila-gondolkozik el.
-De a narancssárga is-
-A kék is-mondja továbbra is. Most felsorolja az összes színt a világon? 
-És akkor most válaszunk egyet!-mondom nevetve.
-Miért nem csináljuk azt, hogy a hajadba néhány tincset festünk be különbözőre és megnézzük melyik a legjobb?-kérdezi csillogó szemekkel.
-Ezt te sem gondoltad komolyan-mondom szörnyülködve.
-Pedig, egész jó ötlet-mondja már ő is mosolyogva.
-Legyen rózsaszín-mondja felvillanyozódva.
-Rád bíztam szóval ajánlom is, hogy jól sikerüljön!-mondom fenyegetően, de a számon kiül a pimasz vigyor.
-Profi vagyok ilyen dolgokba!-válaszolja büszkén és rám kacsint egyet. Mosolyogva szemet forgatok.
-Te nem fested be?-kérdezem érdeklődve.
-Nem. Még szeretném ezt-mondja fejet rázva. Bólintok egyet. Észre se vettem, de már a suli előtt álltunk. Hobi rögtön nekem szalad és szorosan megölelget.
-Jiminiie! Már alig várom, hogy találkozzak az öcséddel!-mondja izgatottan.
-Én is kiváncsi vagyok!-mondom vigyorogva.
-Jeon Jungkook! Többet nem alszol Jiminnél, mert Yeona alig bírt elaludni annyira bezsongott, hogy ChimChimnél leszel!-halljuk meg Taehyung zsörtölődő hangját.
-Majd beszélek vele!-nyugtatja le a testvérét Jungkook.
-Ott aludtál Jiminnél?-kérdezi Hobi lepődötten.
-Igen, mert féltette a kis törpét!-mondja Tae szemet forgatva.
-Jungkook Jiminnél aludt?-kérdezi Minji sokkoltan. 
-Igen ott aludtam-válaszolja ridegen. A lány úgy néz ránk mint aki szellemet látott. Ennyire nehéz elhinni, hogy a barátom lett?
-Együtt vagytok?-kérdezi kíváncsian.
-Dehogy is!-vágom rá rögtön. A lány kiereszt egy megnyugvó sóhajt, nos igen, nem nyúltam le a leendő paliját.
-Akkor Taehyunggal?-kérdezi szemöldök húzogatva a lány. Miért shippel ez a lány engem a két Jeonnal? De hát én "hetero" vagyok elvileg...
-Igen Jiminie velem jár-mondja nevetve Tae és átkarolja a derekam. Mindenki sokkolva néz, még én is, kivéve Taehyungot. Minji sipítozni kezd mint egy kislány és tapsikolni. Értetlenkedve nézem.
-Nagyon cuki páros vagytook!-mondja vidáman.
-TaeTae csak szórakozott, nem vagyunk együtt-mondom mosolyogva.
-Ajj ne már!-mondja durcásan.
-De bizony ne már, mert foglalt!-jelenti ki határozottan Jungkook. Összezavarodva nézem a két testvért, akik nem a legszebben néznek egymásra.
-Ki foglalt le?-kérdezem zavarodottan.
-Én!-mondják egyszerre. Nagyokat pislogva meredünk hárman a két fiúra. Most mégis miről beszélnek? Ezt most annyira nem értem, hogy sajog a fejem is.
-Most...mi van?-kérdezi Minji, aki talán még nálam is értetlenebb.
-Csak viccelünk!-mondja Taehyung legyintve és elereszt egy halvány mosolyt.
-Menjünk a terembe!-ragadja meg a karom Jungkook és befele kezd húzni. Hobi sóhajtva egyet fut utánunk. A fejembe csak cikáznak a gondolatok, de mindig ugyan ott lyukadok ki, hogy fogalmam sincsen mi volt ez. Lehet nincs humorérzékük... A terembe érve Jungkook még mindig a karom szorongatja, addig míg le nen dob a helyemre. Felszisszentek, mert nem a legóvatosabban helyezett a helyemre. A mai nap Jungkook csak ideges és ez az érzelem teljesen körül veszi az auráját. Egy pillanat múlva Hoseok is megérkezik. Kicsit lihegve ül a helyére, ahol még Minji nem tartózkodik.
-Mi a baja?-kérdezi suttogva Hobi és Jungkookra mutat, aki szúrótekintettel bámul előre.
-Fogalmam sincsen, de nagyon ideges és dühös. Ma már másodszor!-mondom elgondolkodva. Lehet azért ilyen ingerlékeny, mert vadásznia kell? Erről jut eszembe, hogy kezdek én is rendesen éhezni. Kíváncsi vagyok milyen érzés vadászni és nyersen felfalni az áldozataimat. Jó ez most kicsit ptchyopatának látszott, de ha most ez a normális? A nyers hús darab, amit Kook adott, az is nagyon ízlett, de akkor nem fordítottam rá figyelmet.
-Jungkook!-rángatom meg a pólóját. Rám kapja dühös tekintetét, de mikor meglát enyhülnek a vonásai.
-Igen?-kérdezi félve.
-Holnap mikor jössz el értem?-kérdezem izgatottan.
-11 óra körül, hogy ebédelhessünk-mondja egy kisebb mosollyal.
-Utánna elmehetnénk befesteni a hajad!-ajánlja fel izgatottan. Nem is látszik, hogy az előbb rettentő dühös volt, mintha elszállt volna egy pillanat alatt.
-Rendben!-mondom én is lelkesedve.
-Be lesz festve a hajad és nekem nem szóltál??-hallom meg a hátam mögül, Hopi sértődött hangját.
-Elfelejtettem mondani!-válaszolom próbálva menteni a menthetőt.
-Most végig vagyok sértve!-mondja megjátszottan és karba tett kézzel. Felkuncogok.
-Akkor gondolom az se érdekel milyen színű lesz!-mondom megjátszva és a hatás kedvéért sóhajtok is egyet. Hobi erre horkant egyet, de a szeme sarkából felém pillant, innen elárulta magát, hogy bizony nagyon is érdekli.
-Na mond már!-mondja Hobi izgatottan.
-Rózsaszín!-mondom büszkén. Hopi ekkor egy hatalmasat kiállt fel lányokat megszégyenítő hangon, mire nagyon megijedek.
-Jézusom! Ezt most miért?-kérdezi Jungkook hitetlenkedve.
-Kapok egy rózsaszín Baby Chimet!-mondja tapsikolva a széken. Úgy örül ennek, mint az 5 éves kisgyerek a karácsonyi ajándékának. Felnevetek rajta. Ekkor megszólal a csengő és elkezdődik az óra.