Szellem állat

Bosszú

*Jimin*

-Sajnálom Jimin-mondja Kihyun egy 2 perc néma csend után szomorúan. Nem tudtam mit mondani. Haragudtam Kihyunra minden eddigi tettére, mert magyarázatot nem kaptam még rá, de igazából teljesen összeestem. Csalódott voltam és zaklatott. Ez a történet számomra teljesen megrázó volt. Nem tudom anyukám, hogy rejtetett el, de csak neki köszönhetem az életem. Csak is neki. Megérte neki feláldozni az életét értem? Vagyok annyira fontos? Érzem ahogy a lelkem elfárad. Megakarok szűnni és senki terhére lenni. Nem éreztem semmi mást, csak fájdalmat, ami szúrta mellkasom. A könnyeim is szabadulni akartak ebből a fájdalmas lélektől, de nem hagytam nekik. Nem mutathatom ki, mennyire elvesztem.
-Nyugodtan sírj Jimin-mondja Kihyun. Az ő érzelmét nem érezhetném, mint ahogy egyszer sem, most viszont-igaz halványan- megbánást és együttérzést érződik belőle. Megrázom a fejem összehúzott ajkakkal.
-Tudom, hogy fáj. Érzem. Én ezt kaptam, anya felől.-mondja a vállamra rakva a kezét. Ekkor robbant ki belőlem a keserves sírás, de még mindig visszafojtottam magamba.
-Miért kellett neked is bántanod?-kérdezem tőle összetörten.
-Én nem akartalak...-mondja halkan. Felnézek rá és meglepődve látom, hogy egy könny csordul le az arcán.
-Akkor miért?-kérdezem a földre kuporogva. A kezeimmel eltakarom a fejem és várom a válaszát, közben hangtalanul folyatom a könnyeim.
-Tudod...Apának fontos volt, hogy olyan utódja legyen, aki a pontos mása. Én nem voltam az.-mondja elém guggolva.
-Soha nem volt büszke rám, és bármit csináltam az rossz volt, mert én nem voltam teljesen Tenebris. Éreztem mások érzelmeit és sokszor abbahagytam a kínzását az embereknek, mert borzalmas lelkiismeret furdalásom volt tőle. Én nem tudtam kegyetlen lenni. Azt gondoltam, ha ezt elintézem neki, hogy téged gyengítelek büszke lesz, de teljesen máshogy reagált mikor megtudta. Én csak azt szerettem volna, hogy Apa végre elismerjen és ne csak az ő elfuserált torz gyereke legyek.-meséli el lassan folydogáló könnyekkel. Kikerekedett szemekkel nézek rá. Nem tudom elhinni, hogy ennyire rossz lehet neki. Mindig azt hittem, hogy az ő élete tökéletes.
-És még sírok is-mondja gúnyosan horkantva egyet.
-Egy tenebris nem sír.-mondja inkább csak magának.
-Miért? Minho te nem tudsz sírni?-kérdezem érdeklődve.
-Nem sírtam még sose. A tenebriseknél nem minden érzelem van jelen. Én szerencsés vagyok, mert sok jó érzelem és tulajdonságot kaptam.-mondja Kihyun mellé guggolva és megölelgetve őt. Magam mögé nézek és csak most veszem észre, hogy Kook is mellettem van és a karjával ölel át.
-Sajnálom Jimin-mondja Kihyun elcsuklott hangon. Lehet azt gondolják túl könnyen bocsátok meg, de én megértem őt. Lehet hogy soha nem fogom elfelejteni amit tett velem, de most bebizonyíthatja, ki is ő valójában. Oda kúsztam hozzá és óvatosan megöleltem, mire kissé megugrott. Csak pármásodperc után ölelt vissza remegő kezekkel.
-Megbocsátok. Kérlek, mutasd meg, ki is vagy valójában.-mondom elhajolva tőle és kivörösödött szemébe néztem.
-Te egy angyal vagy Jimin-mondja elmosolyodva és újra megölel szorosan. Szép lassan elengedtem és fel segítettem a földről.
-Kifogom érdemelni, hogy a testvérednek nevezz-mondja Kihyun elmosolyodva. Még sose láttam ilyennek és annyira furcsa őszintén mosolyogni, még hozzá rám mosolyogni.
-Remélem-mondom zavartan pislogva.
-Én még maradok Kihyunnal.-mondja Minho, mire persze bólintottam.
-Köszönöm Kihyun-mondom és intek nekik. Lassú kimért léptekkel mentem Kook előtt. Egyikünk se szólalt meg. Főleg Kook nem. Egész végig néma volt és még csak a levegő vételeit se hallottam. Mindketten a gondolatainkba merültünk. Nagyon nehéz  feldolgoznom, hogy az anyukám miattam halt meg és ilyen kegyetlenül. Dühös is voltam. Ipsa nem lehet ennyire elvetemült. És mégis az. Minden sötétség ebbe az egy emberbe szorult és nem rejti el, mennyire is undorító. Eltorzult arca is bizonyíték, hogy egyetlen szerelmét is képes volt megölni...az anyukámat...bosszút fogok állni rajta. Olyan kegyetlenül fogom megölni Ipsát, mint ő Jisoo-t. Befogom bizonyítani, hogy megérte életbe maradnom!
-Jimin...-zökkent ki Jungkook a gondolat menetemből.
-Ne haragudj, de a fejedbe néztem-mondja lehangoltan. Megráztam fejem. Nem voltam mérges rá, úgy is megosztottam volna vele, csak talán nem ennyire pszichopatán.
-Melletted vagyok. Én is úgy gyűlölöm Ipsát, mint te, de remélem tudod, hogy te vagy a kiválasztott és fontos vagy. Fontos hogy élsz. Na meg...tudod...-mondja nehezen, mintha nehezére esne kimondani. Érdeklődve nézek rá, de ő csak tátog és motyog.
-Nekem is nagyon fontos, hogy élsz.-mondja lehajtott fejjel. A szívem hirtelen újra színben pompázik és erősen kiakad szabadulni a helyéről. Pirulva megyek hozzá és szorosan megölelem.
-Köszönöm Kooko-mondom a fülébe suttogva, mire erősebben markolja meg a derekam. Erőteljesen húz magához és beleszagol a nyakamba. Teljesen kiráz a hideg és lefagyok ott helyben.
-Annyira imádom az illatod-mondja áhítattal, mire még pirosabb leszek.
-JMINNNN!-hallunk meg egy hangos kiabálást. Mikor megfordulunk a hang irányába egy eszeveszettül rohanó Hobi közeped felénk. Gyorsan elengedem Kook-ot, mert Hoseok nekem fog csapódni. Egy pillanat múlva, már felkapva ölelgetett.
-Jól vagy? Minden rendben?-kérdezi aggódva.
-Hát...mondjuk úgy, hogy majd lesz-mondom egy kisebb mosollyal.
-Megoldjuk-mondja bíztató mosollyal. Hopi csatlakozva hozzánk, indulunk meg haza. Az útközbe elmeséltem neki mindent. Teljes sokkba hallgatta végig, párszor bekáromkodva a mondani valómba. Hobi így kezeli a sokkot.
-Nem érzem magam túl jól-mondom szomorúan.
-Miért? Fáj valamid?-kérdezi Jungkook aggódva és felém fordítja a fejét.
-Nem úgy, hanem megviselt vagyok-mondom elmosolyodva tettén.
-Oh. Ne haragudj-mondja kínos mosollyal és puszit hint a számra.
-Mi a kurva isten van itt?-kérdezi Hobi hatalmasra tágult szemekkel.
-Ti együtt vagytok?-kérdezi ránk mutogatva. Szégyenlősen hajtom le a fejem és bólintok egyet.
-Iiiiiiiiii-sipít fel a legjobb barátom.
-Annyira drukkoltam nektek!!-mondja tapsikolva és összeilleszti a kezünket.
-Menjetek már így. Had fanoljak-mondja mint egy kisgyerek. Felkuncogok rajta és tovább megyünk. Egy pár perc után haza is értünk, ahol már mindenki otthon volt.
-Megjöttünk!-kiáltom el magam.
-Úristen végre!-mondják egyszerre és futó lépésekben jönnek tolongani a bejárathoz.
-Hol voltatok? Minden rendben?-kérdezi Apa.
-Mindjárt elmesélem, csak mennyünk a nappaliba. Újra elmesélhettem ezt a felettébb szomorú történetet az életbe maradásomról. Jó igazából nem bántam, mert így könnyebben megnyugodtam.
-Kérlek ne értsetek félre én nekem ti vagytok az igazi családom.
-De van egy igazi tesód...-mondja Yoongi lehajtott fejjel. Ettől féltem. Nem akarom, hogy azt higgyék nekem ők a hamis családom.
-Nem nem. Yoongi, nekem te vagy a testvérem. Mindig te leszel az első-mondom megölelve.
-Jó-mondja szomorkásan.
-Nagyon sajnálom Jimin, de mi itt vagyunk neked. Bármi baj van szólhatsz-mondja Apu együtt érzőn.
-Nagyon köszönöm. Ha nem baj, most szeretnék pihenni-mondom mosolyogva.
-Persze, ez csak természetes.-mondja Apa. Jungkookra nézek, aki veszi a lapot és feláll, hogy követni tudjon.
-Jimin és Jungkook együtt vannak!-mondja Hobi vigyorogva. Gyilkos pillantásokkal nézek a barátomra.
-Végre! Már ideje volt-mondja Apu, mire nagyokat pislogok rá.
-Úristen! Ez annyira király. Tudtam, hogy lesz köztük valami-mondja Yoongi, mire még jobban meglepődöm. Ém vagyok az egyetlen, aki nem tudta, hogy majd összejövünk? Végülis nem gáz, hogy mindenki tudta én meg nem.
-Hát ez khm...tudjátok remek-mondja Apa zavart mosollyal. Egy kínos mosoly után a szobámba sprintelek és bevetem magam az ágyba. Pink érdeklődve néz a földről, de én most elfordulok előle. Az ajtó kinyílik, így tudom Jungkook is megérkezett.
-Jimin. Most kisírhatod magad-mondja Kook és már eresztem is a könnyeimet. Jungkookra borulok az ágyon és szorosan ölelem magamhoz. Az érzelmeim, mindig is komolyabban fogták fel a dolgokat, ezért sokszor sírok. Nem tudom elhinni, hogy Jungkook még így is szeret és itt van mellettem. Egyre többet érzek iránta mint eddig, de most sem mondanám olyan intenzívnek. Azt tudom, hogy szükségem van rá, amit meg is ad nekem.
-Mindent elintézünk. Ipsával is leszámolunk majd. Erős vagy Jimin és tudom, hogy sikerülni fog-mondja Kook elszántan.
-Mindenért megfizet-mondom haragosan. Eleget szenvedett mindenki tőle! Egyszer és mindenkorra eltüntetem a föld felszínéről és mindenki megmenekül. Megfizet mindenért, amit tett...ezt én garantálom

Sziasztok! Hát a 23. rész is kicsit ergya lett, de hamarosan hozom az izgisebb részeket. Remélem tetszett! Puszi mindenkinek!💜🥺😁