Szellem állat

Második nap

*Jimin*

Reggel, nagyon rosszul éreztem magam. Fájt a fejem és hány ingerem volt. Mintha másnapos lettem volna, ami persze lehetetlen, mert nem ittam alkoholt az este. A faházba egyedül vagyok. A mellettem lévő ágyba, ahol Jungkook aludt, még az is üresen áll. Nyöszörögve keltem ki az ágyból és indultam meg a bőröndömhöz, hogy valami ruhát vegyek mi magamnak. A komám miatt, nem is gondolkodtam el hosszasan arról, hogy vajon hol van mindenki. Jinhyunggal és Seongminnel vagyunk még egy faházba, de őket se találtam sehol. Miután felöltöztem, kiléptem a szállás helyünkről és elindultam oda, ahol tegnap is szórakoztunk. A tábor főpontjára, ami egy nagy tábortűz körül volt. Komásan ballagok oda. Olyan, mintha álmodnék, mintha nem lenne valóságosa ez az egész. A nap, még narancssárgán tündököl az égen, ezért minden félhomályba van. Fel kellett volna húznom egy pulcsit. Már messziről látom az emberek sokaságát. Kicsit gyorsabbra veszem a tempót, hogy hamarabb oda érjek. Mindenki ott van és beszélgetnek. Kicsit furcsállom a dolgot, hiszen Jungkook se hívott maga után. Valami rosszat tettem az éjjel? Pedig emlékszem arra is, hogy befeküdtem az ágyba Jungkook mellé. Jungkook, Jimin és Minji társaságában beszélget. Egyik se veszi észre, hogy feléjük közeledem, így, hogy meglepjen őket, ráugrottam Jungkookra. Majdnem előre is esett szegény.
-Te meg mit csinálsz?-kérdezi rám morranva. Lepetten nézek rá.
-Mi az, hogy mit csinálok?-kérdezem összeráncolt szemöldökkel.
-Temetés zajlik, ha nem vetted volna észre, mindenki feketébe van-mondja körbe mutatva mindenkin. Eddig is mindenki feketébe volt? Vagy ennyire kómás lennék, hogy ezt észre se vettem? Na meg temetés egy táborba? Körbe nézek, hogy találok-e valamerre koporsót. Még csak most tűnt fel, hogy a tábortűz közepén egy nagy lyuk tátong. Gondolom akkor ott van az, aki temetnek.
-És kit temetünk?-kérdezem halkan.
-Menj és nézd meg magad-válaszolja Jungkook, majd dühösen elfordítja a fejét. Furcsán méregetem a fiút. Eddig sose viselkedett így velem. Tényleg soha nem volt ilyen visszautasító velem. Lassan lépkedek a koporsó felé. Körbe nézek, mielőtt letekintenék. Senki nincs már mellettem, mindenki eltűnt. Remegve tekintek bele a mélybe. Elhűlve nézem egy ismerős eltorzult alakját. Nem láttam az arcát jól. Mintha direkt lett volna elhomályosítva. Egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed a koporsóba, én pedig fentről nézem. Felém nyújtja csontos, ujjait. Mintha elakarna kapni. Már éppen hozzám érne, mikor valaki hátulról a vállamra fog. Ijedten kelek fel az ágyamba. Meleg van és izzadok, szinte alig hallok valamit. A fülem sípol és a légzésem nem akar  lelassulni. Érzem, hogy valaki mellettem van. Hallom, hogy beszél hozzám, de tisztán nem értem. Jungkook alakja kirajzolódik előttem, főleg az aggódó szempárjait látom tisztán. Majd megpillantom lilán csillogó szemeit. A fülem sípolása csendesülni kezd és lassabban kezdem venni a levegőt. Jungkook nagy hatással van rám.
-Basszus! Mi a fasz van már?-idegeskedik Jungkook. Azt én is tudni szeretném.
-Jól vagy Jimin? Mi történt?-kérdezi Jungkook és szorosan magához húz egy ölelésre.
-Rosszat álmodtam. Biztosan, csak ennyi-válaszolom nyugodt hangon. Egy álom, ami nagyon is valóságos volt.
-És jobban vagy?-kérdezi aggódva.
-Jobban? De hát nem is volt rosszul-mondom értetlenül.
-Nem is emlékszel arra, ami történt?-kérdezi szomorúan lehajtva a fejét. Ijedten rázom meg a fejem.
-Reggel, mire felébredtem, te kimentél a házból. Követelek, hiszen nagyon korán volt még. Mikor a tábortűzhelyhez értél, semmi előjel nélkül összeestél-mondta Jungkook lehajtott fejjel. Kedvesen simogatta a kezem, hogy lenyugodjak. Akkor talán, nem is annyira valóságtalan az álmom.
-Valami látomás?-kérdezi halkan.
-Nem hiszem. Ez, csak egy rossz álom volt. Semmi jelentősége-próbálom nyugtatni. Az igazság az, hogy nem kicsit rémisztett meg az álmom. Mintha...figyelmeztetni próbálna valamire. Talán arra, hogy ha nem vigyázok, akkor valaki sérülhet a közelembe. Az biztos, hogy óvatosabbnak kell lennem. Nem tudok megszabadulni a gondolatoktól még erre a 3 napra se...
-Legyen. Ha bármi történik azonnal szólj, oké?-kérdezi Jungkook
-Te leszel az első-válaszolom és egy csókot nyomok az ajkára.
-Reméltem is-mosolyog rám huncutan.
-Tudod... segíthetek valamivel elterelni a figyelmed-mondja Jungkook elmélyített hangon, mire azonnal kiráz a hideg. Egyre közelebb és közelebb préselődik hozzám, mire egy nagyot kell nyelnem.
-Nem szeretnéd, hogy ellazítsalak? -kérdezi és a nyakam kezdi ostromolni apró csókokkal.
-Jungkook...-szólítom.
-Ugyan Jimin. Ne kéresdd magad-pusmogja. A mellkasomba dübörgő ketyerém olyan gyorsan ver, hogy félek, hogy kiszakad a helyéről. Ekkor hirtelen fordít a helyzetünkön, így alatta terpeszkedem.
-Szeretkezz velem Jimin-kérlel könyörgő hangon. Erre a kérésére, csak lehúzom magamhoz és egy szenvedélyes csókba részesítem.