Szellem állat

Nyugis nap

Shawn fan is vagyok, na meg a sztoriba is fog szerepelni, szóval gondoltam berakom nektek a Wonder-t😘

*Jungkook*

Már úton vagyok Jiminékhez. Félek, hogy ő is randevúnak észlelte a tegnapit, ezért teljes görcsben áll a gyomrom. Nem tudom eldönteni azt sem, hogy örülök, hogy megismertem Jimint, vagy nem. Imádom minden porcikáját, de régen voltam ennyire letört és sokat változok ismét, amit nem szeretek. Pontosabban, egy ember irányába változok, de az is nagy előre lépés. Félénken bekopogok az ajtón, ahol Yoongi fogad egy nagy mosollyal.
-Szia!-köszönök egy apró mosollyal, mert azért csak jóba kell lenni a sógorommal...
-Szia Kook! Jimin már várt-mondja kuncogva. Belépek az ajtón, leveszem a cipőm és a kabátom. A nappaliba sétálok és megpillantom Jimin szüleit egymásnak dőlve a kanapén. Nagyon aranyosak, ezt megkell hagyni és van ízlésük, főleg gyereket választani.
-Sziasztok!-köszöntöm őket is egy kisebb vigyorral.
-Szia Jungkook!-üdvözöl egy kedves mosollyal Jin, pedig a múltkori után, nem hittem volna, hogy ilyen kedves lesz. Namjoon, életében először rám mosolygott. Igaz, hogy halványan, de kaptam egy ajak görbületet a rideg Apukától. Most olyan megtisztelve érzem magam, hogy képes lennék itt helyben táncot járni. A gondolataimból, a vállamat kocogtató kéz zavar ki. Rögtön megfordulok és megpillantom Őt. Olyan gyönyörűen mosolygott rám, hogy menten elolvadtam. Gyönyörű volt, egyszerűen csodálatos. Szívem szerint egy csókkal köszönteném, de akkor kicsit megfagyna a levegő a szóbába, így csak megölelem. Szorosan ölelem és közben a nyakába fúrom a fejem, így sokkal erőteljesebben érezhetem az illatát. Puha bőre, olyan mint selyem és szívesen telehinteném csókokkal és nyálas puszikkal.
-Khmm-krákog valaki mögöttünk, mire elengedem, mert ez a valaki Namjoon volt és nem akartam, hogy még jobban utáljon, mikor kezdem feljebb tornázni magam nála.
-Tán zavarunk?-kérdezi komoly tekintettel.
-Nem. Bocsánat-mondom semlegesen, de lehajtom a fejem, mintha tényleg sajnálnám. Pedig az az igazság, hogy egyáltalán nem bánom, az ilyeneket Jiminnel.
-Szerintem indulhatunk is-mondja Jimin, én pedig bólintok egyet. Elbúcsúzott a családjától és indultunk is a suliba. Én persze jó barátként fogom megkérdezni, milyen is volt a randi.
-Na és milyen volt Taevel?-kérdezem semlegesen, mert nem akarok lebukni előtte, jó pofizni, pedig nem vagyok képes.
-Jó volt, nekem tetszett.-mondja vállat rántva, mire reflexszerűen a levegő boxolok, de persze elhajolva a szerelmemtől, nehogy észrevegye.
-Nem voltál túl meggyőző-mondom pimaszul, mire értetlenül néz rám.
-Pedig tényleg jó volt-mentegetőzik rögtön én pedig letudom egy bólintással.
-Te mit csináltál, míg fagyizni voltam?-kérdezi érdeklődve.
-Megírtam egy dalt-mondtam semlegesen. Azt nem említem még meg, hogy elvertem Kihyunt és rájöttem, hogy egy Tenebris.
-Te DaLoKat ÍrSz?-kérdezi hüledezve. Értetlenül nézek rá, mert nem tudom miért mondja ezt.
-Igen?
-ÉS NEKEM NEM SZÓLTÁL?-kérdezi kikérve magának, mire felnevetek.
-Kíváncsi vagy rá?-kérdezem vigyorogva.
-Még szép!-jelenti ki dobbantva egyet. Rámosolygok és egy hirtelen mozdulattal a kézfejére puszilok. Sokkolva néz rám és miután én is rájövök, mit is tettem én is elsápadok. Mindketten kidűllett szemekkel nézünk a másikra. Fogalmam sincs mit kéne tennem. Ha rákérdez nekem végem. Nyitott is a száját, mikor reflexből a mancsom a szájára nyomtam.
-Gyere menjünk-mondom pirosodó arccal és elveszem a kezem a szájáról.
~Jungkookkal most mitörtént?~hallom meg a hangját.
~Elég furcsa volt...~jegyzi meg. Magam után húzom és takargatom vörös arcomat. Az iskola kapujáig egy szót nem szóltunk egymáshoz, viszont az én kezem a csuklóján pihent. Egyszerre érkeztünk a kapuhoz Taevel, aki rögtön észrevette a kezünket. Érzelemmentes arccal néztem rá, belül viszont egy fölényes vigyorra húzottak ajkaim.
-Szia Tae!-köszön Jimin boldogan és megöleli Taet ezzel kibontakozva a kezem alól.
-Szia Chimmy!-köszön vissza az öcsém kivillantva doboz mosolyát.
-Ma jönnöd kéne gyakorolni Jimin! Anya üzeni. Ha szeretnéd én is kiképezhetlek-mondja Taehyung reménykedő szemekkel. Na azt már nem! Én vagyok Jimin edzője és kész. Irtó dühös leszek megint, de próbálom visszafojtani magamba, hogy kifele ez ne látszódjon. Igaz Jimin így is érzi az érzelmem, de ne mindenki lássa.
-Köszönöm TaeTae, de nem kell. Jungkook bevállalt már. Ha majd ő nem ér rá, esetleg jöhetnél te a helyettesítőnek.-mosolyog rá a testvéremre, aki kicsit csalódottan néz.
-Rendben-mondja egy hamis mosollyal.
-JIMINIE!-halljuk meg Hobi hangját, és amilyen hirtelen hallottuk, olyan hirtelen ugrott Jimin nyakába.
-Szia Hobi-nevet fel Jimin.
-Sziasztok!-köszönt minket is egy-egy öleléssel.
-Hallom lekaptad az öcsémet-mondja Jimin szemöldök húzogatással.
-Hát igen...-mondja Hoseok lehajtott fejjel, egy aranyos mosollyal.
-De Jimiiiin. Hova vigyem randira? Vagy mikor? Mit vegyek neki? Mibe menjek? Mit tetszik neki?-dobálja a kérdéseket Hopi Jimin felé, aki csak mosolyogva hallgatja végig a kérdések rohamát.
-Yoongi még egy csomó helyen nem volt-gondolkozik el Chimmy.
-A múltkor mondta, hogy szeretne vidámparkba menni. Elvihetnéd oda-mondja lelkesedve.
-Imádlak!-mondja Hoseok ujjongva.
-Én most megyek! Később találkozunk!-mondja Tae és egy intés után el is tűnik.
-Nekünk is ideje menni-mondom és tolni kezden a bejárat felé mindkettő jómadarat. Szerintem észre se vették, hogy tolom őket, annyira belemerültek a beszélgetésbe. A terem ajtaja előtt megállok, mert kicsit lefárasztott, hogy idáig toltam őket.
-Jaj!-kiállt fel Hobi lepődötten, mire kérdőn nézek rá.
-Hogy kerültünk ide?-kérdezi sokkolva. Jimin is körül tekint és ő is kicsit lesápad. Szerintem azt hitte, teleportáltak hirtelen. Felnevetek ezeken a reakciókon.
-Én toltalak ide titeket-mondom mosolyogva.
-Oh. Köszi!-válaszolja Hopi egy hatalmas vigyorral.
-Szólhattál volna-mondja Jimin.
-Szóltam is-reagálok rá rögtön.
-Oh-nyög ki ennyit és kicsit lehajtja a fejét. Mosolyogva megrázom a fejem és kicsit meglököm a kezét, hogy induljon befele. Be is megy a terembe és elfoglaljuk a helyünket...vagyis elfoglalnánk, de valaki az én helyemen ül. Egyből odamegyek és rádőlök a padomra, hogy betojjon tőlem egy kicsit.
-Bocsi, de mit csinálsz a helyemen?-kérdezem érzelemmentesen. Teljesen leblokkolt szegény és néz kifele a fejéből, kétszeresre nőtt szemekkel.
-Bocsi, de eddig én ültem itt Jimin mellett. Csak beteg voltam.-mondja az arc mimikájához képest nyugodt hangnemben.
-Azóta változott a helyzet-mondom jobban ráhajolva a padra és a szemébe néztem komoly tekintettel. Nyel egyet és kissé remegő kezekkel kezd összepakolni. Ezért megérdemlem, hogy egy fölényes vigyort küldjek felé. Le is ülök a helyemre és oldalra nézek Jiminre, aki döbbenten néz rám, szétnyílt ajkakkal.
-Ömmm azt hiszem el kell mennem mosdóba-mondja nyelve egyet, mire félig felhúzom a szemöldököm és végig nézem, ahogy sietősen elhagyja a termet. Hátra fordulok Hobihoz, aki hevesen magyaráz a mellette lévő lánynak Minjinek.
-Oh szia Jungkook!-integet a lány, így én is vissza integetek neki egy kisebb mosollyal.
-Hogy hogy nem voltál tegnap suliba?-kérdezi érdeklődve.
-Jimin se volt!-mondja Minjiék a mellett ülő fiú, akit az előbb ültettem át.
-Dolgunk volt-tudom le ennyivel.
-Ja hogy kettőtöknek? Ez hogy lehet?-kérdezi a fiú, akinek most szívesen bevertem volna a képét.
-Járnak-hallok meg egy idegesítő hangot. Kihyun elfoglalva a helyét mosolyog ránk ravaszul.
-Nem járunk-mondom fogcsikorgatva. Ha Kihyun tovább feszíti a húrt esküszöm neki megyek megint.
-Szerinted kihiszi ezt el?-nevet fel gúnyos ez köcsög Tenebris.
-Én Jungkookkal vagyok!-mondja Minji kicsit piroskás arccal.
-Azért, mert bejön ez a lovag-forgatja meg a szemét Kihyun. A lány még jobban elvörösödik és a padjára hajol a füzetéhez, valamit firkálni bele. Jimin is betér a terembe, így mindenki ránéz, mire egy kicsit megtorpan. Vörös arccal megy a helyére és teljesen összehúzza magát.
~Most hallottak engem, azért néznek?~mondja magába, mire kíváncsi leszek, mert mit nem kellett volna hallanunk, amit amúgy sem hallottunk? Annyira összehúzza magát mintha félne és egyáltalán nem akarna senkit látni. Meg esik rajta a szívem ezért oldalról közelebb húzódok és átkarolom. Rögtön hozzám bújik, mint egy kiscica és a derekamat is átöleli. Rám néz boci szemekkel, amikkel ezernyi köszönetet küld nekem. Elmosolyodom és simogatni kezdem oldalról, hogy megnyugodjon.
-Még hogy nem járnak-horkant fel Kihyun és a füzetéhez hajol.
-Mi nem járunk!-mondja Jimin rögtön mentegetőzve, de csak egy kicsit hajol el tőlem.
-Akkor mért öleled így?-kérdezi szégyenlősen Minji. Jimin most elenged, de érzem, hogy akadozva, ugyan is nyugtatásra lenne szüksége. Jimin nagyon bújós, ezért egy öleléssel könnyen lehet nyugtatni.
-A barátom és tudtommal a barátokat meglehet ölelni-mondja vállat rántva. A csengő is megszólal, és egy kis késéssel megérkezik a tanár. A kis szerelmem arcán lehet látni a nyugtalanságot, ezért a pad alatt megfogom a kezét és simogatni kezdem, hogy könnyítsek rajta. Oldalról rám mosolyog, mire a pulzusom az egekbe szökik ismét.