Szellem állat

Min Yoongi

*Jimin*

-Nagyon vicces vagy Kook-nevetek fel kínosan. Ajánlom neki hogy csak viccelődjön, mert ha komolyan gondolja akkor vissza küldöm oda ahonnan jött. Hobira pillantok aki kíváncsian figyel minket. Ő most komolyan elhiszi?
-Gondoltam hogy így reagálsz-sóhajt fel szomorúan.
-Csak hallgass meg Jimin oké?-kérdezi könyörgő szemekkel. Nekem nem kell magyarázkodni, soha nem hittem a természet felettibe. Egyáltalán mi az hogy szellem állat? Mekkora baromságot tudnak összehordani az emberek.
-Bocsi Jungkook, de nem. Én nem hiszek az ilyesmikbe és jobb hogy ha nem leszel az "őrangyalom"- mutatok idézőjelet az ujjaimmal.
-Hopi! Menjünk-nézek rá szigorúan. Hoseok aggódva segít fel a földről és elindulunk kifelé. 
-De Jimin várj! Betudom bizonyítani!-jön utánunk a fiú. Nem adja fel, hát remek! Pedig Jungkook jó fej, de én nem szeretem a hazugságokat. Igaz hogy az osztály társaim sem azokat mondanak, de az teljesen más ők bántanak Jungkook meg...segített...lehet tényleg megkellene hallgatnom, de most biztos nem, sőt egyenlőre hallani se akarok ezekről.
-Állj meg Hobi-parancsol idegesen Jungkook. Hoseokra nézek, hogy ne hogy megtegye amit mond. Bólint és tovább indul. Két lépest tesz meg, mikor hirtelen megáll. Remegni kezd az egész teste és látszik rajta hogy kétségbe van esve.
-Hobi gyere!-mondom neki ijedten. Félve pillant fel rám. Egy hang nem jön ki a torkából, csak remegve áll az öltöző ajtaja előtt. A vállát kezdem el rángatni, de még az sem mozdul. Idegesen nézek fel Jungkookra. Szemei lilán csillognak Hopira. Azok a lila szemek...ha nem lennék ilyen helyzetbe simán mondanám, hogy gyönyörűek. Mitől lett hirtelen lilán csillogó szeme?
-Jungkook mi történik?-kérdezem idegesen. Hoseok ijedten néz rám és könyörgő szemekkel emeli rám tekintetét.
-Jó oké-sóhajtok fel megadóan.
-Meghallgatlak-nem tudom pontosan, miért ezt mondtam, de van egy olyan érzésem, hogy ezt Jungkook csinálta Hobival. Lila szemeit átváltják barna őzike szemei és ebben a pillanatban hopi a földre esik.
-Hoseokie!-ölelem meg.
-Annyira ijesztő volt Jimin. Nem tudtam mozogni, pedig nagyon próbáltam-mondja a nyakamba sírva. Szúró tekintetekkel jutalmazom Jungkookot. Nem érdekel, hogy jó fej, nem érdekel hogy amúgy bírom, megijesztette a legjobb barátomat.
-Ne haragudj Hoseok. Tényleg sajnálom, de csak rajtad tudtam bebizonyítani és nagyon fontos, hogy tudja ezeket-mondja mellette leguggolva Jungkook. Mert mit kell megértenem nekem? Amúgy is mi volt ez az egész?
-Nem baj Kook. Nem haragszom-mosolyog Hoseok Jungkookra. Én mindjárt infarktust kapok ezek meg mosolyognak egymásra. Megettem nyersen húst, valaki/valami rendszeresen ellepi az agyam, Jungkooknak lilán világit a szeme, ja és valahogy megfagyasztotta Hoseokot. Mi a franc van már? Kezdek rendesen kiborulni.
-Jimin! Most már meghallgatsz?-kérdezi szigorú tekintettel. Na jó nem érdekel, tudni akarom a választ. Aprót bólintok, mert ha én most kinyitom a számat tuti sikítok. Egyébként hol vannak a többiek? Vagy nem kéne órán lennünk?
-Kiküldtem őket. Nagyjából úgy mint Hoseokot. Persze úgy hogy senki ne vegye észre-ránt vállat Jungkook. De honnan tudta, hogy ezt kérdezem magamba? Ez az egész egyre rosszabb, főleg hogy az agyam, fel sem bírja fogni. Amúgy sem hiszek a természet felettibe, erre itt van...ez az egész. Hopit elnézve nagyon érdekli a dolog, igaz ő hisz a szellemekbe meg az ilyes fajta dolgokba. Sokszor "vitáztunk" emiatt, persze nem úgy hogy elfajuljanak a dolgok.
-Szóval. Ahogy már kezdtem szellem állat vagy, ahogy én is. Annyit jelent, hogy benned lakozik egy ősi állat szellem. Különleges erők birtokába juttatva ezzel a gazda testet. Az én állatom a lila szemű jaguár. Elmét tudok irányítani és olvasni mások gondolatában, persze nem állandóan. Te még nem ismered az állatod, mert a mi családunktól, vagyis a szellem állatoktól, elkerültél valahogy, ezért van az hogy valami ellepi az agyad. A húst azért adtam, mert gondoltam hogy a te állatod valamilyen ragadozó lehet. Nyilván ezért támadsz emberekre ilyenkor. Hogy megismerhesd az állatod elkell jönnöd hozzánk. Egy különleges nektárt kell fogyasztanod, ahhoz, hogy átváltozz, ezzel kiszabadítva magadból. Ezt általában 5/6 éves korba alkalmazzák...nem tudjuk hogy ennyi idősen is sikerülhet...mindegy is. A lényeg, hogy kifejezetten nagy szükségünk van most a segítségedre. Mint minden ilyen "lénynek" vannak ellenségei és ez alól mi sem vagyunk kizárva. Úgy hívjuk őket hogy tenebris(magyarul sötétek), egyre több szellem állatot pusztítanak el és kétségbe vagyunk esve, mert nem találjuk a legerősebb állatot...és reméljük te leszel az.-meséli el ezt a jó kis mesét. Most nem tudom hogy sírva fakadjak-e vagy vágja a fejem a falba. Egyszerűen olyan ésszerűtlen az egész. Miért pont én lennék az ha még csak ki sem jött belőlem. Na nem mintha elhittem volna, de könyörgöm. Jó kis trükk lehetett ez a világító szem, de hogy vette bele Hobit? Ő is megviccelt? Ezt sem tudom elképzelni.
-Még mindig nem hiszed el?-sóhajt fel csalódottan. Behúzott ajkakkal rázom meg a fejem.
-Jimin! Ez isten áldjon meg nekem nem hiszel?-kérdezi Hopi könyörgően.
-De Hobiii!-nyávogok neki.
-Nincs semmi de, Jimin! De ha most se hiszed el akkor Jungkook megmutatja ahogy átváltozik úgy is kiváncsi vagyok, mert én nem mehetek ugye oda-mondja a végét őszinte bánattal.
-Ha ezzel meggyőzlek, akkor bele megyek-mondja határozottan. Na erre kíváncsi leszek.
-Jó de előbb! Gondolok magamba 3 dologra. Mind a hármat elkell mondanod.-Hevesen bólogat, úgy tűnik nagyon bízik magába. Na de mi is legyen az első. Nagyon bírom amúgy Jungkookot, de most valamiért úgy gondolom a bolondját járatja velem. A szememmel körbe tekintek az öltőzőbe, az ablakon észre veszek egy mókust, akkor legyen ez.
-Mókus!-mondja büszke mosollyal. Sokkolt állapotba kerülök. Honnan? Az agyam küszködik, de lehet be kell látnom...újra körbe nézek a szobába. Hobi vörös haját veszem észre, annyira jól áll neki a vörös. Legyen a vörös haja.
-Hoseok vörös haja! Azt is mondtad hogy nagyon jól áll neki!-mosolyog pimaszul, karjait pedig maga előtt karba tett kézzel.
-Oh köszi Jiminie-mosolyodik el szélesen a barátom. Zavartan pislogok. Mi? Hol? Ki? Mi? Most így ezek az alap kérdések vannak bennem, amikre lehet választ se tudok adni a lepődöttségemtől. Újonnan körbe tekintek. Lent kezdem járatni szemem, persze csak a szemem, mint eddig, hogy kevesebb esélye legyen eltalálni. Akaratlanul pillantok meg Jungkook ágyékát. Nem fogok hazudni már ebből a nadrágból látszik hogy milyen nagy van neki. Várj...ha tud a gondolatom a olvasni és most is figyel akkor ezt hallotta? Kétségbeesetten nézek fel Jungkookra aki kajánul vigyorodik rajtam. Akkor most...basszus...
-Most mondjam ki? Ez volt az?-mosolyog szélesebben.
-NE-kiáltom azonnal. Gyorsan rendezem a vonásaim, majd sóhajtok egyet.
-Oké, most változz át-mondom megadóan.
-Ez annyira izgalmas!-hangoskodik izgatottan a legjobb barátom. Úgy néz ki csak én vagyok ennyire kiakadva ez az egész miatt, de én fogadom jól nem? Könyörgöm, most fog átváltozni egy irtó helyes fiú egy jaguárrá! Ki nem lenne kiakadva? Teljes testem megfeszül, ahogy Jungkookot figyelem. Gyönyörű lilán csillogó szemei megjelenek és egy hasonló színben pompázó, köd fogja körbe a fiút. Olyan erős illata van, mint a levendulának, de annál durvább. A köd, amint eltűnik szembe találom magam egy hatalmas lila szemekkel megáldott jaguárral. Hátrébb ugrok, mert tényleg hatalmas egy jószág, szerintem egy kicsivel kisebb, mint én. Ez sem természetes...még egy nagy macska is megelőz...váó, meg sem lepődöm.
-Jimin, Jimin! Ugye most már elhiszed? Ez annyira menő, amint megtudod mi vagy megmutatod ugye?-kérdezi izgatottan Hoseok. Nagyot nyelek és idegesen bólintok. Még most sem tudom teljesen felfogni, de le is köt ez a szép állat. Az arca teljesen rabul ejtett, erős, mégis lehet látni benne a biztonságot. Tényleg nagyon szép. Elbűvölő.
-De várj...honnan tudod hogy Jimin szellem állat?-kérdezi zavarodottan a mellettem álló barátom. Végülis igaza van, mert honnan tudta hogy ide kell jönni-e? Azt értem hogy az előzök miatt, mikor az én...állatom...még mindig fura...szóval az én állatom kiakart törni belőlem, de az előtt?
-Taehyung-halljuk meg Kook hangját. Felé fordulok és ismét emberi formában köszönt minket...sajnos teljesen pucéran. Olyan zavarba jövök hogy megfordulok, mielőtt alul mindent látok.
-Sajnálom, hogy meztelenkednem kell, de az átváltozás után a ruháim nem maradnak meg ezért van nálam váltó ruha-mondja és hallom a hangjából hogy mosolyog. Olyan mint egy aranyos gyerek, de ezt leginkább csak a közéletbe látom.
-Engem nem zavar egyneműek vagyunk, csak ChimChim ilyen szégyenlős-nevet fel a legjobb barátom, akit ebben a percben szívesen megcsaptam volna.
-De mi van Taehyunggal?-kérdezi érdeklődve.
-Nos az ő állata is jaguár, csak az ő szeme smaragdzöld színű, ezáltal más milyen erőt kap. Az állat magát a testi erőt jelképezi a szemek színe a különleges erőket. TaeTaenek az a különleges képessége van hogy megérzi a szellem állatok közelségét és azt is, hogy jó vagy rossz szándékú. Sőt azt is megtudja mondani, hogy az állata kibontakozott, vagy benne szunnyad, így könnyű volt megtalálnia. Neki ez az 1 van, és ritka ha annál több képességed van.-mondja miközben öltözködik. Akkor Jungkook is különleges, ilyen szemszögből. Szívesen lepasszolnám ezt a szellem állatos dolgomat Hobinak, ő úgy is jobban akarja mint én, na meg nincs kibukva.
-Chimmy. Kérlek gyere velünk! Lehet te vagy az akit kerestünk-fogja meg a vállamat Jungkook. Megfordulok és könyörgő szemekkel néz mélyen az enyémekbe. Mikor jaguár, akkor is ilyen átható a tekintete, de így ilyen közelről teljesen más. Nem csak zavarba ejtő, de határozott. Megráztam a fejem, hogy elhessegessem, ezeket a gondolatokat. Amúgy meg miért nem irányítja az elmém hogy vele menjek?
-Nem tudlak, azt csak az embereken és hál istennek a tenebriseken tudom alkalmazni.-válaszol a gondolatomra. Gondolatban tudunk beszélni? Hogy csak mi halljuk?
-Sajnos nem, azt a sárga szemű lények tudják-szontyolodik el.
-Ez annyira király. Kook légyszíves vigyetek engem is! Biztos én is lehetek a segítségetekre! Meg én nem köpök be senkit! Főleg a legjobb barátom kérleeeek-könyörög Hopi térden állva. Elmosolyodok tettén. Olyan, kis hülye, de aranyosan.
-Ha Jimin jön te is jöhetsz-mondja pimasz vigyorral. Szemet forgatok. Kösz Kook, most már biztos hogy jövök, mert Hoseok rávesz mindenre.
-Ezt igennek veszem!-mondja büszkén mosolyogva. Megadóan sóhajtok egyet, mert végülis nem biztos hogy én leszek azaz a lény akit keresnek, tény az életem meg fog változni, de nem fognak annyira haragudni rám, ha nem vagyok mindig ott vagy ilyenek. Nekem már van családom, nem fogom őket ott hagyni. Basszus! Most érkezik meg Yoongi! Nem mehetek el Jungkookkal, hiszen most találkozok az öcsémmel.
-Ne haragudj Kook, de ma nem lehet. Ma találkozom az öcsémmel. Nem gond ha holnap megyek?-nézek rá könyörögve. Most kell bevetni a cuki nézésem. Hoseoknák mindig beválik.
-Rendben, de akkor tényleg eljössz!
-És megyek én is!-kiált fel boldogan Hopi.
-Igen te is-ölelem meg a legjobb barátom.
-Szerintem most már mehetünk, nyugi nem leszünk lecseszve elintézem-mondja Jungkook és a karomnál fogva kirángat az öltözőből. Szegény Hopit mindig elhagyja.