Szellem állat

Elérte

*Jimin*

A szobámba fekszem az ágyon, lassan két órája. Teljesen egyedül vagyok, leszámítva Pinket, aki a hasamon összebújva alszik. Yoongi az előbb ment el az ikrekhez, Hobi, pedig elkísérte. Gondolom közbe megbeszélik a randit. A szüleim pedig dolgoznak. Teljesen összevagyok zavarodva. Miért? Hát Jungkook miatt. Kezdjük ott, hogy az iskolába, mikor lepattintotta Jinhyungot, akkor annyira szexi, dominanciával túlfűtött volt, hogy azt hittem odaélvezek...aminek végül is meglett az eredménye, ugyanis merevedésem lett. Soha az életbe nem fordult olyan elő, hogy a suli wc-be  kellett maszturbálnom, de inkább az akasztott ki, hogy az a valaki Jungkook, akire felizgultam. Minden érintésére megfagyok és egyben mégis elolvadok. Vele boldog vagyok és teljesen elfelejtem sokszor a gondjaimat. Talán egy picikét megtetszett, de nem hinném hogy több lenne. Nem tudom elképzelni, hogy történt ez meg. Igaz Jungkook kedves, törődik velem, ismer ezért pontosan tudja, mikor hogy kell velem viselkednie. Plusz úgy néz ki mint egy isten...ja nem tudom hogy történt meg. Idegségembe a hajamba túrtam, mert már nem tudok mit kezdeni magammal. Próbálkoztam néha távolság tartó lenni vele, de vagy elfelejtettem, vagy úgy gondoltam ez hülyeség és ha nem foglalkozom vele, akkor befejezem ezt a hülyeséget. Még hogy nekem tetszik Jungkook? Nevetséges. Ő csak egy nagyon jó barátom...de az előbb mondtam ki, hogy lehet kicsit tetszik!!! Istenem mi bajom van? Ennek véget kell vetnem. Nem fog tetszeni és ezt most eldöntöttem kész! Határozottan bólintok egyet magamat is megerősítve. Pink a nagy barna mogyoró szemeivel kérdőn méreget.
-Azt hittem alszol-simogatom meg a fejecskéjét.
-Tudod mit fogok csinálni?-kérdezem a nyuszitól, mert úgy gondoltam neki elmondhatom mi bántja a lelkem, ő úgy se mondja tovább senkinek.
-Eldöntöttem, hogy nem fog tetszeni és ezt a hülyeséget is kiűzöm a fejemből. Igaz még csak annyi hogy tetszik, de nem történhet meg.-mondom sóhajtva. Még mindig kérdőn pislog rám és hirtelen ez az aranyos pofi nagyon hasonlít Jiminre.
-Most úgy nézel rám, mint Jimin-mondom mosolyogva a gondolatra.
-Azt kérdezed, miért nem érezhetek többet, mint barátság?-teszem fel, inkább magamnak a kérdést mint neki.
-Mert tudom, hogy esélytelen és nem szeretnék ezen is szomorkodni. A visszautasítás az egyik gyengém.
-Vajon veled is tudok beszélgetni gondolatba?-kérdezem tőle, mire felcsillannak a szemecskéi. Értve a választ mosolyogva kapcsolódok a gondolat beszélgetésünkre.
~Szóval, így még a hangod is hallom~mondom mosolyogva.
~Bizony~kuncogja. Még a hangja is hasonlít Jiminiére.
~Ki az akit nem akarsz szeretni?~kérdezi érdeklődve.
~Jungkook, akivel hazahoztalak.~mondom sóhajtva.
~Az érzések ellen nem lehet harcolni~mondja szemrebbenés nélkül. Nem gondoltam volna, hogy az állatok is ilyen okosak. Részben igazat kell adnom a nyuszinak, de még csak tetszik. Nem hinném, hogy ez több is lenne.
~Igazad van, de még nem vagyok belé szerelmes~mondom mosolyogva.
~Ne hazudj magadnak~mondja kicsit gúnyosan, mire még jobban kezdem azt hinni, hogy az egyetlen lány barátommal beszélgetek.
-Jimiiiiin!!!!! Itthon vagyok!-Kiálltja el magát Suga vidáman.
~Azt hiszem most félbe kell hagyni ezt a beszélgetést~mondom mosolyogva és a földre teszem a kis jószágot. Ugorva követ engem, mint egy kutyus, amit mosolyogva nézek. A lépcsőn is lemerészkedik, bár kissé ügyetlenül.
-Szia Yoongi! Milyen volt az ikreknél?-kérdezem kíváncsian.
-Nagyon jó volt! Képzeld! Hobi elvisz a vidámparkba pénteken!!!-mondja vidáman.
-Annyira boldog vagyok Jimin! 1 hete még a remény is meghalt bennem, hogy valaha is kijutok az árvaházból. Most meg, itt vagyok az otthonomba szülőkkel, testvérrel és még randim is lesz, egy kibaszott helyes sráccal!!!!-mondja a kanapén szétfolyva.
-Ha ezekért kellett ilyen sokat várni, megérte-mondja széles vigyorral. Egy nagy mosollyal megyek hozzá a kanapéhoz és ráfeküdve ölelgetem. Nevetve ölel vissza. Nem hittem volna, hogy ilyen jó, ha lesz egy testvérem, de semmi pénzért nem cserélném el.
-Nagyon szeretlek Yoongi-mondom a szemébe nézve mosolyogva. Lepődötten néz rám, de utána elmosolyodva bújik vissza az ölelésbe. Az idilli pillanatot a kopogás rontotta el. Kíváncsian lépkedtem az ajtóhoz és nyitottam ki.
-Oh. J-Jungkook-dadogtam sokkolva, mint egy idióta.
-Szia Jimin! Remélem nem zavarok, csak szeretnélek biztonságba tudni. Nekem jó a föld is!-kezd el mentegetőzni rögtön. A szívem fájó sebességgel kezd dobogni, még hozzá a torkomba. Egy árva szót nem tudok mondani, csak kitágult pupillával állok előtte, mint egy rakás szerencsétlenség. Egy nagyot nyelve küzdöm le magamba a zavarom. Nem szabad erre gondolnom! Eddig nagyon jóba voltunk, nem szabad elrontanom.
-Per-persze!-mondom a végét határozottan és mosolygok is. Ő is felém ereszt egy ajak görbületet és belép a lakásba.
-Nem csak ez miatt vagyok itt.-mondja sóhajtva. Egy kicsit megijedek, amin az se segít, hogy Jungkook is fél. Annyi a más benne, hogy olyan mintha, nem magát, hanem más valakit féltene.
-Miért?-kérdezem megremegve egy kicsit. A fejére mutat, amit először nem értek, de aztán rájövök, hogy Sugának nem kéne hallania, ezért gondolatba akar beszélni.
-Na most én miért nem hallhatom?-kérdezi lebiggyesztett ajkakkal az öcsém.
-Lehet gondolatba beszéltek, mint azok a szellem állatok vagy mik.-mondja, mire a szemöldököm a homlokomig száll.
-Cheolmin egy csomót mesél róluk, mert sok ilyen legendát olvas. Nagyon érdekli az a vonal.-mondja vállat rántva. Most, hogy így mondja, rémlik, hogy a buliba ezt említette a fiú.
-Jó, most úgy néz ki csak magammal beszélek, szóval felmegyek a szobába-mondja kuncogva, majd gyorsan eltűnik.
-Nagyon kell figyelni rád. Ma lesz teli hold, ami holnap estig tart. Ilyenkor még erősebbek a Tenebrisek és biztos támadni fognak.-mondja sóhajtva. Teljesen elfog a pánik. Ha tudják, hogy itt lakom, azzal veszélybe sodrom a családom! Ezt nem tehetem meg velük.
-De Jungkook! A családom? Ha tudják, hogy itt vagyok ők veszélybe vannak!-mondom idegesen és kicsit nagyobb hangerőn, mint kellett volna, ezért Jungkook, a tenyerét, ismét a számhoz emeli és csitítgatni kezd.
-Tudom, tudom! De ha haza viszlek, ott keresnek először!-mondja nyugodt hangon, de sajnos pontosan tudom, hogy ő is fél.
-Jungkook! Sokkal könnyebb lenne, ha tudnák! Nem csak Apu, hanem Apa és Yoongi is! Szerinted, ha meghalok, akkor mit fognak gondolni, miután rájönnek?-kérdezem idegesen. Teljesen kikeltem magamból. Ez így nem mehet tovább! Nem értem az egészet, és azt sem, hogy miért nem férhetünk meg egymás mellett. Minho mesélt nekem, hogy hogyan táplálkoznak és miképp. Rendesen is lehet. Tudom, hogy akkor a legjobb és "leglaktatóbb", ha te magad kínzol, vagy keltesz félelmet, de Minho is teljesen jól megvan.
-Mit tudjunk meg?-hallom meg mögülem Apa karcos, dühös hangját. A lépcsőn egy érdeklődő Yoongit pillantok meg, de jobban zavar az előttem álló, dühös Apám. Mögötte Apu kicsit kétségbeesetten néz, de rá mosolyogok, hogy nyugodjon meg. Kookhoz fordulok, aki bólint egyet, mert tudja jól, hogy mit szeretnék tenni.
-Üljetek le, ez egy kicsit hosszú mese-mondom nyugodtan. A kanapéra ülnek, és kíváncsi szemekkel várják, hogy végre elmondjam, valójában nem ember vagyok, hanem egy szellem állat. Apa arcvonásai is enyhülnek, hála istennek, mert kicsit ijesztő ilyenkor. Ráérősen és kifejtve magyaráztam el mindent, nem úgy, mint először Kook Apunak. Szerettem volna, hogy mindent felfogjanak, és megértsenek engem. Miután végeztem érdeklődve vizsgáltam az arcukat, habár az érzelmük, amiket érzetem többet mondtak el. Apa teljesen ledöbbent, mert soha nem hitt az ilyesmikbe és nagyon felfoghatatlan neki az egész. Yoongi is nagyon csodálkozik, de jobban érdekli az, hogy hogy nézhetek ki állatként.
-Átváltozhatok, ha kíváncsiak vagytok-ajánlom fel, mire Suga és Apu hevesen bólogat, Apa pedig félve bólint egyet. Kék csillogás fogott körbe és változtam át, a hatalmas fehér farkassá. Kicsit meghátrálnak, de szemükkel álmélkodva figyelnek.
-Nagyon szép vagy-mondja sóhajtva Jungkook, mire persze minden szem rászegeződik. Szerintem nem vette észre, hogy hangosan kimondta, mert csak engem néz továbbra is.
-Bekellene mennem a szobámba a ruháimért-mondom Jungkooknak, ugyan is csak ő ért meg engem.
-Jaj! Most mit morogsz?-kérdezi Yoongi ijedten.
-Nyugi Suga. Jimin hozzám beszélt, mert ilyenkor állati hangokkal kommunikál és én megértem. Hozok neki ruhát!-mondja Jungkook és már fel is szalad a lépcsőn.
-Jimin? Akkor most elkell menned?-kérdezi Apa aggódva. Nem tudtam mit mondani neki, mert egyrészt nem értené, másrészt én sem tudtam válaszolni.
-Én ezt nem tudom felfogni-fésüli hátra a haját Apa. Teljes sokkba van szegény, de szerintem én is így nézhettem ki, mikor először tudtam meg ezt a dolgot.
-Nyugalom! Jiminre vigyáznak és csak nekünk segít, hogy ugyan így éljünk tovább-nyugtatja Apu. Szerencsére Apu nagy hatással van Apára, ezért nyugodtabb lesz egy kicsit. Kook is megérkezik a ruháimmal, így a konyhába megyek visszaváltozni és felöltözni. Több ruhát kell vennem, mert elfogynak... Mikor visszaértem Apa már sápadt volt, ezért kicsit megijedtem, hogy ennyire ki van ettől.
-Ma mindenféleképpen megkell védeni Jimint! Álmomba szerencsére emlékeztetett a szellem állatom-mondja az utolsókat csak nekem, Kook.
-Mit csináljunk akkor?-kérdezi Suga aggódva.
-Ha elmegyünk lehet titeket is elfognak-mondja Kook sóhajtva.
-Akkor miért nem jönnek ide többen?-kérdezem idegesen aggódva. Nem akarom, hogy a családom miattam legyen bajban. Itt kell maradnom megvédeni őket.
-Jimin. Nyugalom, azért vagyok én is itt, hogy megvédjelek titeket. A ház közelébe pedig Taehyung és pár társunk áll készenlétbe.-mondja Jungkook nyugodtan. Érzem, hogy ő is fél, hogy félt valakit.
-Ne nyugtass, ha te is félsz!-mondom kicsit idegesen. A sírás határán vagyok. Én ezt nem akarom! Azt akarom, hogy minden rendben legyen és ne kelljen semmin se aggódnom. Biztonságba szeretném tudni a szüleim, az öcsém. Nem bírtam tovább és hangtalanul utat engedtek a könnyeim. Csak álltam a sokkolt családom előtt piros, kifolyt szemekkel. Nem adtam ki hangot, meg se mozdultam, csak álltam és zokogtam. Hirtelen Jungkook teljes erejével nekem rontott és a karjai közé zárt. Aggódott. Olyan szorosan ölelt, amilyen erősen csak tudott. A pillangók a hasamba bizseregtek és a szívem valami eszméletlen gyorsan vert, de nem csak az én szívem, hanem Kooké is. Borzasztó jól esett hallgatni erőteljes dobbanásait. Csak rá koncentráltam, mert tudtam, ő mindenképp megvéd minket, és az életét is adná értem. Legalábbis jó ezt elképzelni.
-Azért félek, mert téged féltelek...nem akarom, hogy bajod essen-mondja a fejemet simogatva. Én is szorosabban húztam magamhoz és mellkasába temetem a fejem. Jungkook törődik  velem...úgy igazán törődik velem. Nagyon tetszik, hogy ennyire...szeret? Ez a jó szó. Tudom, csak barátilag szeret, de ez is jobb, mintha csak egy fajtársa lennék.
-Ha nem lennék beszarva, még azt mondanám, hogy eszméletlen cukik vagytok, de kezd kicsit tikkelni a szemem, amiért azt se tudom most mi a lófasz fog történni-mondja Yoongi kicsit idegesen. Elengedem Jungkookot és a családom felé fordulok.
-Itt maradunk és vigyázunk rátok! Nem biztos, hogy ide eljönnek, de jobb elővigyázatosnak lenni. Ha bármi van, akár csak egy neszt is hallotok szóljatok, rendben?-kérdezem komoly tekintettel.
-Persze!-vágja rá Apu, mert a másik kettő megszólalni nem mer.
-De hyung! Én félek!-mondja Suga kétségbeesetten.
-Kérlek ne félj. Mindent megteszek, hogy megóvjalak titeket-mondom határozottan.
-Menjetek aludni. Kicsit elfelejtitek ezt az egészet és megnyugodhattok-mondja Jungkook semlegesen, de közbe megfogja a vállam és közel merészkedik hozzám, amitől jólesően kiráz a hideg és meg is remegek a keze alatt. Francba is! Hogy felejtsem el, ha így reagál az egész testem, ha csak hozzám ér??
-Jimin! Tényleg vigyázz magadra!-mondja Apa féltő szemekkel.
-És te!-mutat rá Jungkookra szúrópillantásokkal.
-Kérlek, vigyázz rá-mondja kisimítva arcvonásait, visszaállva az óvó szemekre.
-Mindennél jobban-válaszolja Kook határozottan, mire a szívem örülten kalimpálni kezd.
-Tudom, hogy erős vagy Jimin! Majd nyugtatom a két jó madarat-mondja Apu mosolyogva, de érzem rajta is az aggódást és féltést.
-Köszönöm-válaszolom egy apró mosollyal. Sugához lépek és szépen megölelgetem. Szegénykém nagyon megijedt, de persze én beszarnék az ő helyébe. Miután Yoongi is eltűnt a szobába, Jungkookkal maradtam a nappaliba, amitől kezdtem bepánikolni. Nem akartam, hogy ilyen érzéseim legyenek iránta, de amit a szobámba beszéltem meg magamba, az most kezd erősödni. Talán, azért érzem, hogy erősödne, mert eddig is szerettem Jungkookot, csak most jöttem rá....
-Jungkook-fordulok hozzá félőn. Kíváncsi, csillogó szemeit emeli rám és hümmög egyet. Mielőtt elkezdeném, nyelek egyet, mert ettől a a tekintettől, felgyorsult a nyáltermelésem.
-Biztos megvédsz majd?-kérdezem lehajtott fejjel, ugyan is nem ezt akartam kérdezni, csak nem mertem feltenni az eredetit. Mosolyogva indul meg felém, mitől én reflexszerűen indulok meg háttal. A falba ütközve állok meg és bámulom tökéletes arcát, különösebben sunyin, mégis bíztató mosolyát.
-Mint mondtam-kezd bele és kézfejével megsimogatja arcom.
-Mindennél jobban, vigyázok rád-mondta én pedig abban a pillanatban szálltam fel a rózsaszín felhők közé. Izzadtam és úgy éreztem, csak az ő ajkain keresztül tudnám megkapni a szükséges oxigénem, mintha ő lenne az, aki nélkül élni nem tudnék. Vágytam rá, de úgy mindennél jobban. Soha nem éreztem ilyen intenzív vágyat, de én még többet akartam. Érezni is akartam, ahogy hozzám ér és lágyan megcsókol. Szerettem volna, ha mindennap tőle kapnám a bókokat, hogy féltékenykedjen, mikor valaki rám mászik. Azt is szeretném, hogy reggelente mellette ébredhessek, és este az utolsó személy akit lássak, az ő legyen. Jeon Jungkook elérte, hogy belészeressek...

Sziasztok!  Itt is van a 18. rész. Kicsit rövid lett, de remélem tetszik!💜😁