Szellem állat

Mi vagyok?

*Jimin*

Fáradtan csapok az ébresztőre. Nem aludtam valami kellemesen Hobi forgolódott egész éjjel. Még álmában is hiperaktív ezt nem hiszem el.
-Hopiiiii-keltem fel a mellettem lévőt. Morogni és mozogni kezd. Kinyitja álmos szemeit és rám pislant.
-Jimin...megint rosszat álmodtál és most meg kell védenem téged a szörnytől ami nem létezik?-mondja a szemeit dörzsölve. Ilyen csak egyszer volt! Esküszöm nem vagyok ilyen gyáva, de akkor a horror film után nagyon rossz volt na...
-Reggel van te hülye...és ez csak egyszer volt mi az hogy megint-mondom morogva.
-Ajjjjj miért kell suliba menni?-kérdezi szenvedő hangon. Együtt érző pillantásokkal jutalmazom, majd bemegyek a fürdőbe. Mindig kikészítem oda a mai napra felvett ruháimat. Gyorsan megmosakodom magamra rakok még alapozót hogy biztosan ne bukjak le. Felveszem a ruháim és vissza indulok a barátomért. A szobába érve Hopi teljesen elkészülve vár engem hogy a konyhába menjünk reggelizni. Apu már a konyhába sürög mire odaérünk.
-Jó reggelt!-köszönök álmosan.
-Jó reggelt!-köszön Hobi is. Komolyan mondom mintha kicserélték volna. Az előbb még nyöszörgött az ágyon most meg teljesen kipihenve ül le az asztalhoz a tipikus mosolyával.
-Nektek is fiúk!-üdvözöl minket Apu egy nagy mosollyal.
-Képzeljétek Namjoon elment a testvéredért már ma! Azt hiszem délután érkeznek meg olyan 15 óra körül.-mondja lelkesen, szerintem még tapsikolna is ha szabad keze lenne. Nem vagyok annyira lelkes, tartok tőle. Szeretnék jóba lenni vele, de már 15 éves és eddig árvaházba volt. Képzelem szegénynek sokkal rosszabb lehetett mint nekem. Remélem nem lesz elutasító.
-Nem örülsz igaz?-mondja elkeseredve Apu.
-De! Csak kicsit félek-mondom határozottan az elejét, de a végére elhalkul a hangom. Hoseok oldalról a hátamhoz simít hogy kicsit lenyugodjak. Egy köszönöm mosoly után Apura vezetem a tekintetem.
-Minie! Nem kell félned. Bízom a döntéseimbe, hiszen én vagyok Kim Seokjin, én csak jól döntök-mosolyog büszkén. Mosolyogva szemet forgatok. Szeretem mikor Apu nagyképű jól áll neki és még vicces is tőle. Hopi is elmosolyodik. Ekkor megérkeznek a reggelik, egy nagy adag palacsinta. Rávetem magam az ételre, mert már komolyan éheztem és ezt csak most vettem észre teljesen, mikor elém lett rakva. Kuncogást hallok mellőlem, de nem foglalkozom vele inkább tovább eszem Apu remek művét. Hiába csak egy palacsinta ő mindenből valami különlegeset készít. Elég hamar ettem meg az adagom, lehet kicsit túl mohón tömtem magamba. Még Hoseokot várom, mikor meghallom a csengőt.
-Hagyd majd megyek!-mondja mosolyogva Apu. Hobira pillantok aki pont ebben a pillanatba nyelte le az utolsó falatját. A szalvétába törli a maradékát, majd hirtelen abbahagyja a mozgást és döbbenten néz a nappali irányába. A konyha egybe nyílik a nappalival. Megfordulok hogy én is lássam mit néz annyira a legjobb barátom. A bejárati ajtó előtt Jungkook állt és valamiről nagyon magyarázott Apunak, aki mosolyogva hallgatta a mondani valóját.
-Jiminie! Valaki keres téged-néz rám vigyorogva. Hobi is felpattan és széles vigyorával karol belém hogy a "megmentőmhöz" megyünk.
-Szia Jungkook!-köszön Hoseok vidáman.
-Szia Hoseok-köszön vissza a fiú.
-Szia Jimin-köszön nekem újra a halál okozó nyuszis vigyorával.
-Sz-szi-szia-mondom dadogva. Komolyan mondom néha tényleg olyan vagyok, mint ha tényleg dadogós lennék, annyira szánalmas. Hopi mindentudó mosollyal néz rám...de miért? Én nem leszek szerelmes egyről a kettőre na meg főleg nem egy fiúba...még! Csak az iskolát kell kibírnom utánna talán, ha nem hozok szégyent a családomra.
-Szóval indulhatunk?-kérdezi Jungkook.
-Persze!-válaszolja a barátom. Mire megfordulnék már a táskámmal a kezébe tér vissza, míg az övé a hátán. Hihetetlen gyors tud lenni ha bekattan. Így elindulok a suliba életembe először egy harmadik emberrel mellettem. Aki megesküdött konkrétan, hogy testőröm lesz...de...miért?
-Na és Jungkook, téged lehet becézni?-kérdezi Hoseok izgatottan.
-Hát persze, eddig csak az öcsém becézgetett-gondolkodik hangosan.
-Vérszerinti tesód van?-kérdezem tőle mert igazán érdekelne, hátha tud segíteni majd.
-Igen miért?
-Csak érdeklődtem...nekem most lesz egy örökbe fogadott öcsém-mesélem neki, de tudnám miért mesélem el ezt neki. Lehet bezsongtam hogy valaki Hoseokon kívűl kedveskedik velem.
-Hány éves?-kérdezi érdeklődve.
-15...-válaszolom ijedten. Még mindig félek, de szerintem normális az esetembe. Én nem leszek vele gonosz az biztos.
-Kicsit bevan tojva szegény ChimChim-mondja mellettem Hopi átkarolva engem. Jungkook értetlen fejet vág.
-Miért is?-kérdezi összeráncolt szemöldökkel. Talán mert nem tudom milyen személyisége lesz? Ez elég sok mindent magába foglal!
-Már értem-mondja majd hosszabb ideig pislant egyet. Ez eléggé furcsa volt...
Még beszélgettünk egy ideig, mikor hirtelen valaki a hátamra ugrott. Reflexszerűen fogom meg a lábait és tartom meg nehogy leessen. Ijedten fordulok hátra és egy teljesen ismeretlen igazán helyes fiút pillantok meg. Nagy barna szemek, hatalmas bozontos fekete haj. Izmosabb volt és magas, talán egy kicsivel kisebb mint Jungkook,...na hát nálam meg ugye bár mindenki magasabb...tök szuper.
-Tae!-szól rá Jungkook.
-Nem hagyhattam ki! Tényleg jól mondtad tök aranyos-mondja vidáman. Szép mély hangja van. Várj Jungkook azt mondta aranyos vagyok? Miért örülök neki ennyire?
-Szállja le-követeli Jungkook ellent mondást nem tűrő hangon. Lebiggyesztett ajkakkal mászik le rólam.
-Ő itt az öcsém Taehyung!-mutatja be nekünk.
-Sziaaa! Hoseok vagyok!-mutatkozik be még izgatottabban a barátom. Szerintem nagyon örül neki hogy mások is érdeklődnek irántam. Hoseokot az iskolába sokan szeretik és jóba van velük, ezért sok buliba jár...ennek ellenére a legtöbbet velem van és ő is a legjobb barátjának mond, hál istennek.
-Úristen...te is nagyon aranyosan mosolyogsz-jegyzi meg Taehyung tátott szájjal. Büszkén húzza ki magát Hobi.
-Park...
-Jimin. Tudom.-vág a szavamba Tae pimaszul vigyorogva. Ezek szerint Jungkook mesélt rólam? Lehet mesélte hogy megakar védeni, de komolyan miért engem? Vagy egyáltalán tényleg miért van velem?
-Mennünk kéne a terembe-mondja idegesen Kooko. Mi ez a becenév? Mondjuk nem is rossz lehet használatba veszem.
-Ez tök szomorú, nekem  nincsnek ismerőseim az osztályba.-mondja hisztisen, mint egy kisfiú. Nagyon aranyos ez a fiú.
-Biztos lesznek, aranyos vagy-mondom neki bíztatóan.
-Az biztos!-helyesel Hopi is. Egy doboz mosollyal jutalmaz minket. Jungkook szemet forgatva fogja körbe a csuklóm és húz maga után befele. Hobi nagyokat pislogva néz utánunk, majd miután elköszönt Taehyungtól futva indul felénk. A kezére nézek. Úgy fogja, mintha attól félne hogy ha elenged ott halok meg előtte. Egyre furcsább ez a fiú.
-Bocsi csak ha nem ragadlak el ott maradtok Taevel.-engedi el a kezem a bejárat előtt.
Hobi is megérkezik levegő után kapkodva.
-Jól vagy?-nevetek fel rajta. Olyan vicces nézni ahogy így szenved, gonosz vagyok, de tényleg az. Szerintem mindenki átérzi, mikor a legjobb barátja így néz ki.
-Igen kösz hogy aggódsz-mondja szarkasztikusan. Elindulunk a terem felé nyomunkba Kookoval. Beérünk a terembe, ahol ugyan úgy elfog egy kisebb félelem érzet, de nem annyi mint szokott. A helyemre ülök, mögém pedig Hobi foglal helyet.
-Szabad melletted a hely?-kérdezi érzelemmentes arccal.
-Jinhyung ül itt, de ő a héten beteg
-Akkor új helye lesz-mondja határozottan és mellém teszi le a seggét. Milyen szépen fogalmazok.
-Park! Apám mesélte hogy lesz egy öcséd! Belőle is egy szerencsétlen buzi lesz mint te!-nevet fel gúnyosan Kihyun legjobb barátja, Hajoon. Az ő apja az igazgató itt, ezért se kapnak semmit amiért megvernek, na meg nem is szólok érte.
-Max te leszel, apuci kicsi fia-vág vissza Jungkook dühös arccal.
-Jé az új gyerek lett a pasid-méregeti nevetve.
-Inkább kopj le mielőtt bajod lesz-áll fel komoly arc kifejezéssel. A fiú elé áll, láthatóan Jungkook magasabb és izmosabb is. Ijesztő arc vonásai lesznek és ezekkel méregeti az engem csesztetőt. Hajoon láthatóan megijed. Rémülve fordul meg és semmi szó nélkül távozik. Van egy olyan érzésem, nem csak ennyi lesz ez az incidens.
-Miért védsz meg?-kérdezem zavarodottan. Nagyon érdekelne ez a kérdés, mert még egy napja ismer, de ő úgy véd mintha valami király lennék. Nem mintha zavarna, de ez nagyon furcsa. Random megjelenik a házunk előtt hogy elkísér, akkor nem is akadtam ki de így vissza gondolva, elég furcsa. Gondolkodóba esik.  Most azon gondolkozik hogy miért is vagy hogy mit mondjon vagy azon hogy mit hazudjon? Egyébként aranyos mikor csak néz ki a semmibe a nagy barna szemeivel.
-Majd hamarosan elmondom-suttogja a fülembe és rögtön kiráz a hideg tőle. Persze jólesően. Miért nem most? Én most akarom tudni.
-Kook! Te aztán véded ChimChimet-veregeti meg a hátát Jungkooknak Hoseok.
-Megígértem Chimmynek!-mondja mosolyogva. Kaptam egy új becenevet, és ettől arcom vörösödni kezd. Most komolyan? Csak azért mert új becenevet adott nekem? Hát én nem értem magam. Meghaljuk a csengőt így mindenki csöndbe várja a tanárt. Egész jó osztály vagyunk. Az angol tanárunk is beinvitálódik a terembe, elég morcosan.
-Jó reggelt kívánok! Új osztálytársatok lesz, aki Jimin mellett ül! Állj fel és mutatkozz be aztán ha valakinek kérdése van feléd azt meghallgatjuk.-hadarja el a tanár úr. Látszik hogy már nagyon unja az iskolát.
-Jeon Jungkook vagyok 17 éves Busanból költöztem Soulba van egy öcsém és azt hiszem ennyi-mondja higgadtan. Olyan komoly arca van és eddig csak felém mutatta meg az aranyos énjét. Mármint értitek csak rám mosolygott mindenkivel kicsit rideg. Körül nézek hátha valakinek van kérdése. Sejthettem volna hogy a lányoknak megtetszik az "új hús".
-Minji?-szólítja fel a tanár.
-Szingli vagy?-kérdezi az említett lány a haját csavargatva.
-Igen-válaszolja ridegen.
-Még-súgja nekem pimaszul Hoseok. Szem forgatással válaszolok. Úgy sem én leszek, mert egyrészt nem vagyok belé szerelmes másrészt nem is szabad harmadszor miért pont én tetszenék neki? Baromság baromság hátán.
-Edzeni jársz?-érkezik egy újabb kérdés Eunsuhtól. Szegény Jungkook rendesen sajnálom. Megértem a lányokat hogy miért másznak rá mert irtó helyes, de én lányként tuti nem másznék rá senkire így.
-Szoktam erősíteni-ránt vállat unottan.
-Ismersz a suliból valakit?-kérdezi Minho. Íme Minho, aki miatt rájöttem hogy milyen nemhez vonzódom. Félre ne értsetek nem voltunk együtt és nem is nagyon beszéltünk. Már régen sem érdekeltek a lányok, azt gondoltam hogy aszexuális vagyok. Aztán mikor gimis lettem és egy osztályba kerültem Minhoval a feltételezésem megcáfolódott. Olyan gondolataim támadtak mikor rágondoltam hogy...szerintem nem kell részleteznem. Végül ez a szerelem is alább hagyott, azzal hogy nekem ezt nem szabad.
-Hoseokot és Chimmyt-mondja higgadtan. Oké egyáltalán nem vagyok lesokkolva azért mert engem az egész osztály előtt becézett. Ja semmi gáz nincs velem. Halkan sugdolóznak mellettem legtöbben lányok.
-Rendben ennyi elég is lesz köszönjük Jungkook.-mondja a tanár. Kook bólintva ül vissza a helyére.

A harmadik óra lesz, ami testnevelés. Utálom a tanárt, engem nem nagyon bír, csak tudnám miért. Duplán megdolgoztat, mert nyílván mindig talál bennem valami hibát. Az öltözőbe vagyok Hoseok és Jungkook társaságába. Valamiről beszélgetnek, de én csak öltözök, nem figyelek semmire. Éppen a felsőm húzom, mikor egy hatalmasat nyilall a fájdalom a fejembe. Jaj ne. Minden hónapba legalább egyszer, iszonyatosan fáj a fejem és úgy érzem valami kiakar törni belőlem. Borzasztó az egész, néha még a segítő embereket is széttépem vagy akaratom ellenére bántani akarom. A kezemmel a fejemhez nyúlok a fájdalom miatt. A lábaim alig bírnak megtartani, ezért lerogyok a padra.
-JIMIN! Megint?-kérdezi aggódva Hoseok. Fájdalmasan bólintok egyet. Nem is tudnék mást csinálni. Érzem hogy az egész testemből valami kiakar szabadulni...valami veszélyes és fékezhetetlen erő. Tudom hülyeség, de teljesen ilyen érzés kering körbe. A szemeim is behunyom hátha nem lesz annyira rossz érzésem...most is csalódnom kell. A körülöttem lévő világról ilyenkor nem veszek tudomást. Csak arra tudok gondolni hogy véget érjen. Hirtelen az agyam ellepi egy fekete köd. Ne ne NEE. Ilyenkor, mintha valami más lényem használná a testem és irányítaná az agyam...ilyenkor támadok. Persze ilyenkor is tudatomnál vagyok és látom mit csinálok, de képtelen vagyok ellene tenni.
-Ho-Hobi-nyöszörgöm ki.
-Most vi-vigyázzz-üvöltök fel a végére. A szemeim kinyitódnak és egy rémült Hoseok fogad. Körbe nézek, de csak ő van az öltözőbe és Jungkook. Jungkook érdeklődve figyeli az eseményeket. Ő nem aggódik vagy fél tőlem? A rossz érzések megszűnnek, ez azt jelenti hogy az a valami átvette az irányítást. Általában ha beszélnek hozzàm lenyugszik és akkor vissza tudom fojtani.
-Jimin kérlek figyelj rám!-kezd bele Hobi.
-Én vagyok az! A legjobb barátod, Hoseok! Senki nem akar bántani-folytatja nyugodtan. Érzem hogy vizsgálja, szerintem felismerte, de nagy bennem a feszültség. Nem tudom hogy ilyenkor hogy nézhetek ki, de nem túl bíztatóan az biztos.
-Nekem jobb ötletem van-csillan fel Jungkook szeme egy ötletből adódóan. Érdeklődve vizsgálgatom az említett fiút aki a táskájába keresgél. Valami kellemes illat lepi meg az orrom. Talán hús. Igen ez az! A lényem azonnal Jungkookhoz mászik a földön hogy megkaphassam az ételt. Szerintem ez szarvas ahogy érzem. Még soha nem ettem szarvast, de akkor honnan tudom? Pedig tisztán érzem az illatán. Jungkook mosolyogva nyújtja át a kezébe lévő hús darabot, de fúj ez nyers. Mégsem törődik vele az agyamat ellepte lény. Vagy hát az se lehet kizárt hogy az én vagyok. Amint eszem pár falatot a higgadt lényt azonnal kezdem leküzdeni magamba. Mintha hagyta volna magàt el is tűnt. Lihegve ülök fel a földről. Hobira nézek aki döbbenve néz rám, a velem szembe lévő Jungkook büszkén vigyorogva elrakja az előbb nekem adott hús cafatokat. Miért volt nála nyers hús? És fúj megettem nyersen a húst. Elfog a hányinger, de szerencsére a kíváncsiságom nem hagy nyugodni ezért kérdezősködni kezdek.
-Most ez mi volt?-teszem fel a legfőbb kérdést.
-Szeretném én is tudni! Haver megetted nyersen a húst, szerintem mindjárt hányok-fintorodik Hobi.
-Nála ez normális!-legyint egyet Jungkook. Mindketten értetlenkedve nézünk a fiúra. Mi az hogy nálam ez normális? Az sem normális hogy szoktak ilyen kimeneteleim lenni, nem hogy az evés.
-Hobi! Megígéred, hogy mindent titokba tartasz?-Kérdezi Jungkook szigorúan. Hopi hevesen bólogat kíváncsiságtól túl zsongott fejjel.
-Szóval Jimin. Te egy szellem állat vagy-mondja nekem ezt a hatalmas baromságot. Ez teljesen bolond tuti valami diliházból jött ki, vagy nem tudom. Az biztos hogy nincs ki mind a négy kereke.

Pusza nyusza mindenkinek! Ez a második rész remélem tetszett😁💜