Szellem állat

Új képesség

*Jimin*

A sulival mára végeztünk, így ma ismét gyakorolni fogok. Sokkal jobban várom már ezeket az alkalmakat, mint az elején. Most már megnyugodtam ilyen téren, főleg mikor Apu is nyugodtan kezelte a helyzetet. Amitől félek, az az, hogy fogok én ölni? Nem csak azért, mert félek megtenni, hanem mert, még fogalmam sincs hogy ölnek a szellem állatok. Nem ma fogok erre rájönni talán csak napok múlva, de kíváncsian várom.
-Mehetünk Jiminie?-kérdezi mosolyogva Jungkook.
-Persze-válaszolom. Ismét körül vesz a Jungkookból áradó érdekes érzelem. Nem tudom beazonosítani. Boldogság kétség kívűl, de van benne valami más is.
-Hobi ma nem tud jönni-mondom szomorúan.
-Hova megy?-kérdezi Kook érdeklődve.
-Az anyukájának ma van a születésnapja és megszeretné lepni.-mondom mosolyogva.
-Ez kedves tőle-mondja mosolyogva. Ma nagyon aranyos volt Kook. Látszik rajta, hogy tényleg megakar védeni és ez jól esik. Remélem, nem csak azért van, mert én vagyok a fehér farkas, hanem, mert egy jó barátot lát bennem.
-Kicsit várni kell Taehyungra, megígértem neki, hogy megvárjuk-mondja sóhajtva a mellettem álló. Bólintok egyet.
-Addig is!-kezd bele izgatottan.
-Kérdezzünk egymástól amikre válaszolnia kell a másiknak, hogy jobban megismerjük egymást.-mondja mosolyogva. Érdekes lesz, de miért ne?
-Rendben
-Akkor kezdem én! Melyik a kedvenc színed?-kérdezi és közben leül a földre. Én nem szándékozom letenni a seggem, mert nem szeretnék koszos lenni. Tudom kicsit finnyás vagyok, de nem szeretem.
-A fehér-válaszolom.
-Neked?-kérdezem, mert mégis csak jó lenne tudni, ha már ő tudja az enyém.
-Fekete-mondja huncutan elvigyorodva. Rajtam a sor.
-Mi a kedvenc ételed?-
-Hmmm...Kimbab-válaszolja.
-Nekem a Kimchi bokkeumbap-mondom. Rágondolva az ételre eléggé éhes lettem...bár úgy érzem nem csak ételre hanem valami másra is.
-Jungkook-mondom elnyújtva a hangját.
-Éhes vagyok...-mondom lehajtott fejjel. Nem tudom, hogy nálunk van-e olyan, hogy valami más étel kell.
-Úgy vagy éhes, hogy vadászni szeretnél?-kérdezi, mire kitágult pupillával bámultam.
-Azt nem tudom, csak azt, hogy nem rendes kaja kell nekem-magyarázom. Elmosolyodik és átkarol a vállamnál.
-Aranyos vagy-mondja még mindig mosolyogva. Zavartan pislogok Jungkookra. Hoseokon kívűl nem mondta senki nekem, hogy aranyos lennék. Legalábbis olyanok nem akiket én is ismerek. Volt már rá példa, hogy az utcán azt hallottam, hogy a mellettem lévő lányok súgják egymásnak: nézd milyen cuki ez a fiú! Akkor nem jöttem zavarba, csak szemet forgattam. Most viszont az arcom vörös színben pompázik.
-Szeretem, ha zavarba jössz tőlem-nevet fel. Kezd kicsit kényelmetlen lenni a dolog...
-Akkor eszünk?-kérdezem témát terelve.
-Most nem tudunk. Szombaton megyek hozzátok és akkor elviszlek és megtanítalak vadászni. Nekem is kéne már ennem
-Miért kell vadászni?-kérdezem érdeklődve.
-A szellem állatodnak is kell ennie-mondja vállat rántva. Szóval a Lupus albának is kell adnom enni. Érdekes lesz az biztos. Lehet majd innen könnyebben fogok majd ölni...
-Van valami hobbid?-kérdezi Jungkook.
-Táncolni szoktam Hobival. Rajzolok és jól tudok főzni, persze nem olyan jól mint Apu. Te?-válaszolom vidáman.
-Énekelni szoktam és Taekwondozok. Na meg gyakorolni és erősíteni szoktam a harcokhoz.-mondja higgadtan. Az látszik, hogy erősít. A combja, olyan feszes és izmos, nem túlzok ha azt mondom tökéletes.
-Te nem szoktál énekelni?-kérdezi Kook.
-Csak a zuhany alatt. Alsóba kellett sokat énekelnem az előadásokon, mert elvileg jó hangom van-mondom hitetlenkedve.
-Akkor majd duózunk egyet-kacsintott rám. Egy aprót bólintottam, mert a tettétől teljesen leblokkoltam. Ő most flörtöl velem? Egészen biztosan csak félre értem. Na meg, én nem kedvelem Jungkookot úgy...
-Arra nem gondoltál még, hogy befesd a hajad?-kérdezi. Ő biztos tapasztalt már az ilyesmibe, mert a mostani haja is nagyon jól néz ki. Ez a zöldes-kékes alul színezett haja nekem nagyon tetszik.
-Gondoltam már, de még nem vettem rá magam-mondom vállat rántva.
-Ha szeretnéd, én ismerek egy nagyon jó fodrászt!-mondja lelkesedve. Végül is Jungkookba megbízok és nem ártana egy kis újítás magamon.
-Rendben!-mondom én is fellelkesülve. Ekkor megéreztem egy boldog aurát mögülünk. Különösen boldog volt. Hátra fordultam és TaeTae közeledett felénk szökkenve hatalmas vigyorral. Amikor észrevett, még nagyobb mosoly ült ki az arcára és futni kezdett. Felkészülten vártam a becsapódását, viszont mikor ide ért, megállt és a vállamhoz ért egy pillanatra.
-Te vagy a fogó!-mondja mosolyogva, majd menekülni kezd előlem. Nagyokat pislogva meredek a fiú után. Megrázom a fejem és egy kismosoly után, megindulok utánna. Nevetve fut előlem én pedig utánna. Már nem kellett sok, hogy utolérjem.
-Megvagy!-mondom kacagva. Duzzogva fordult meg és kezdett felém közelíteni, én pedig mosolyogva kezdtem futni. Kicsit elfáradtam, mert Tae kezdett utolérni, ezért Jungkook mögé mentem és két karom a felkarjához szorítottam.
-Nem ér! Nincs ház!-mondja Taehyung sunyi mosollyal. Kuncogva fordítgattam Jungkookot ide-oda, hogy az engem üldöző ne tudjon megfogni.
-Feladom! Jungkook te vagy a fogó!-kiállt fel Tae, majd a bátyját fogja meg. Azonnal elengedem és menekülni kezdek, az eddig pajzsként használt emberemtől. Kicsit messzebb Tae és én megálltunk és vártuk Jungkook reakcióját. Egy sóhajtás után elindult felénk, én pedig kis hezitálás után elindultam. Nem éreztem már régóta, ilyen felszabadultan magam. Nem érdekelt, hogy gyereknek tűnök, mert nekem ezek kimaradtak. Élvezem az egészet. Hirtelen valaki a kezeit átkulcsolta hátul rajtam és felkapott.
-Megvagy!-hallom meg a fülem mellől Jungkook mélyebb hangját, mire kirázott a hideg. Jól érzem magam mellette. Taehyungot is nagyon kedvelem, mert nagyon aranyos és soha nem találkoztam még hozzá hasonlóval, de Jungkook mellett úgy érzem minden rendben van. Kicsit olyan mint Hobi 2.0.
-Na játék megvolt, akkor indulhatunk?-kérdezi Kook elengedve engem.
-Naaaa, de még nem is fáradtam ki-mondja szomorkásan.
-Te soha nem fáradsz ki!-mondja szem forgatva az idősebbik.
-Olyan gonosz tudsz lenni-mondja Tae megjátszott sírással.
-Jiminieee! Jungkook-shi mindig csak bánt-mondja még mindig megjátszott sírással közben kitártja a kezeit, hogy öleljem meg. Mosolyogva megyek hozzá és szorosan megölelem. Hogy lehet valaki ennyire aranyos?
-Nyugi TaeTae! Nem ez lesz az utolsó, majd jól megszívatjuk a bátyád!-ígérem meg neki.
-Tetszik a terv!-mosolyodik el.
-Nem zavar hogy itt vagyok?-kérdezi Jungkook kicsit idegesen.
-Nem, dehogy is!-rázza meg a fejét hevesen Tae. Mosolyogva megrázom a fejem, majd elindulok hozzájuk, gondolom úgy is követnek. Egyedül is oda találnék már szerintem.
Az úton beszélgettünk és mint kiderült TaeTae azért volt ilyen boldog, mert megkapta az első ötösét és ez neki ennyire nagy örömöt okoz. Én nem szoktam annyira komolyan venni az osztályzataimat, mert általában jól sikerülnek. Nem vagyok kitűnő, de meg van az alapszínt. Megérkezünk a fehér hatalmas épülethez. Nyugodtan lépkedek az ajtóhoz szorosan Jungkook mögött. Mikor belépek, most is megáll az idő és mindenki alaposan végig mér. Érzelemmentes arccal, csak sajnos nekem nem kell látnom, érzem. Sok megvetést, undort érzek. Valaki csalódott vagy hitetlenkedik. Szerencsére vannak bizakodók és nyugodtak. Én mindent megfogok tenni annak érdekébe, hogy minden rendben legyen. Befogom bizonyítani mit is érek én, ennyi idő után. Persze borzasztóan rosszul esik, hogy ennyien nem bíznak bennem, de most nem hátrálok meg! Kihúzott háttal sétálok el mellettük, megmutatva ki is vagyok. Meg kell erősödnöm és nem csak fizikailag.
-Megnézhetem Chimet?-kérdezi Taehyung izgatottan. Épp válaszolni akartam, de Jungkook gyorsabb volt.
-Tudod, hogy csak a felkészítők mehetnek-mondja Kook sajnálkozó fejjel, de az érzelme szerint riadt. Vajon mitől riadt? Talán tehetek most egy kivételt és belenézhetnék a fejébe...
-Ne Jimin! Most ne!-mondja Kook ijedten. Megint olvasott a gondolatomba, de most nem hibáztatom, mert én is azt akartam.
-Akkor majd később találkozunk Jiminie!-mondja elszomorodottan Tae. Integetek neki, majd Jungkook után lépek az ajtóhoz. Néha kicsit olyan vagyok, mint egy pincsi kutya...mindig szegény sarkába vagyok, de csak azért, mert biztonság érzet vesz körbe, nekem pedig erre szükségem van, főleg ilyenkor. Jungkook bekopog és ismét magától nyílik ki az ajtó. Bent ugyan azok a felkészítők várnak. Jimint nagyon kedvelem. Vicces, aranyos és amit a legjobban szeretem benne, hogy egyenesen kimondja amit kell.
-Üdvözlünk újra!-köszönt Chanmi osolyogva. Illedelmesen meghajlok mindenkinek.
-Szia Jimiiiin!-integet hevesen Jimin. Elmosolyodva visszaintegetek.
-Szerintem kezdjük is a gyakorlást!-csapja össze a tenyerét Chanmi.