Szellem állat

Harmadik nap

*Jimin*

Tudjátok, ez az utolsó nap a telihold előtt. Rettegek, de még mennyire, hogy rettegek. Kitudja, hogy mit hoz a holnap. De nem fogom újból-és újból elmondani ugyan azt. Mint tegnap, úgy most is öten ballagunk felfelé egy hegyen. Soha nem kedveltem annyira a hegymászást és ez még most is így van. Hoseok mindig szórakoztatott és felvidított az ilyen kirándulások közbe. Mindig próbált izgalmasabb utakat találni...Igen, a terv az volt, hogy elvesszünk. Hobi nagyon szeret eltévedni, főleg úgy, ha sokan keresik utána. Szerinte ez vicces és valljuk be...azért nekem se volt olyan rossz akkor. A mostani túrán az egész utat végig beszélgetük, egyedül Kihyun nem beszélt sokat. Beszélgetést is inkább Jimin-nel, vagy ritkán velem kezdeményezett.
A két fiú,—kik a tegnap leakartak teperni— az estéről nem tud semmit. Nagyon erős fejfájásra keltek, szóval már akkor sejtettem, hogy az estéről nem igen emlékeznek bármire is. A biztonság kedvéért, persze belenéztem a fejükbe és semmi gyanús dolgot nem találtam.

Most éppen visszaérkeztünk a tábor helységre. Olyan...eseménytelen eddig a nap és ez nyugtalanít. Pedig örülnöm kéne, hogy semmi rossz nem történik a mai napon. Biztos megint túlgondolok mindent. Le kéne nyugodnom. Nem állapot, hogy folyamat stresszelek és nem vagyok képes megnyugodni.
-Gyere Jimin! Az egész osztály üvegezik!-mondja lelkesen Minji. Érdeklődve pillantottam Jungkookra. Nem akarom, hogy féltékenységi rohamot kapjunk itt mindenki előtt.
-Akarsz menni?-kérdezi Jungkook lepetten. Válaszul, bólintok. Nem szeretnék kimaradni most már az osztály játékokból. Ha már itt vagyunk, akkor élvezzük is ki.
-Remélem irányítod majd a poharat, ha ahhoz a két részeg jó madárhoz kerülnél-morogja, mire felnevetek.
-Úgy lesz, ne aggódj-mondom, majd egy apró csókot adok az ajkára. Oda húzom a körbe, ahol a földön letelepszünk. Hajoon ötlete volt a játék, így ő kezdi pörgetni az üveget. Körbe néztem az osztályon. Vicces nézni azokat, akik rémülten figyelik az üveget. Aranyosak nagyon.
Vannak, akik szinte sóvárognak az után, hogy náluk álljon meg az üveg feje vagy vége.  Biztos kinéztek valakit maguknak. Ami viszont kiszúrja a szemem, hogy Kihyun is várakozva nézi az üveget. Vajon kivel szeretne csókolózni?  Nem igazán beszél másokkal rajtunk kívül...Minji? Vagy Jimin? Ha Jimin tetszik neki, az nagy bonyodalmat okozhat. Főleg, hogy Jimin és Felix között alakul valami. Az üveg végül Sunwha és Seongmin között állt meg. Egyikőjük sem repdesett az örömtől, így amilyen lassan csak lehetett közeledtek egymás felé. Ekkor Jungkook felkuncogott mellettem. Kérdően néztem rá, mire ő a fülemhez hajolt.
-Vicces, ha belenézel a fejükbe-suttogja. Nem akartam megtenni, de valamiért muszáj voltam belekukkantani, hogy mire gondolhatnak e-közbe.
~Ezeket után vagy hat tubus fogkrémmel mosom meg a fogam~gondolja Sunwha. Szinte öklendezett, mikor ezt kimondta magába.
~Ő a legszebb lány az egész osztályba...ELFOGOM CSESZNI BASSZUS!~üvöltözik magába Seongmin. Én is felkuncogtam ezen.
-Ugye? Mondtam én-néz rám mosolyogva Jungkook, majd a bal kezével átöleli a derekam. Kissé szeppenve néztem rá, de persze jól esett ez a tette. Miután a két szenvedő pár végre hajtotta a feladatát,—ami mellesleg elég pocsékra sikeredett—megpörgették újra, így Minji és Hajoon következett. A mi csapatunk szinte egyszerre forgatta meg a szemeit. A fiú pedig pökhendiesen vigyorogva indult meg Minji felé. A kezem is ökölbe szorítottam, hogy ne tegyek, vagy mondjak olyasmit, amit megbánnék. Jungkook is így volt ezzel, éreztem rajta.
-Készen állsz egy felejthetetlen csókra, királylány?-kérdzi huncut mosollyal.
-Felejthető lesz, hidd el nekem-válaszolta Minji szemet forgatva. Büszkén elmosolyodtam. Sajnálom, hogy csak mostanság lettünk jóba Minjivel. Pedig nagyon aranyos és kedves lány. A csók nagyon rövid ideig tartott. Amint összeértek, Minji egy pillantás alatt elhajolt a fiútól.
-Menjen a következő-morogta Minji, majd visszaült Jimin mellé. A következő pörgetésnél Jungkook jött ki Namseokkal. Bár a fiút, szinte egyáltalán nem ismerem, még is elkapott a féltékenység, hogy az én barátom ajkához ér. Amint vissza ült mellém, én azonnal közelebb húzódtam hozzá. Kooko persze ezen, csak egy jót mosolygott.