Szellem állat

Testvér harc

Ez egy rövid rész lesz, amibe Jungkook szemszögéből látjuk a dolgokat rövidített változatba, és egy kis Taehyung szemszögöt is😉

Aznap reggel, mikor a földön aludtam Jiminéknél érdekes álomra ébredtem fel. Jiminnel éppen...jól éreztünk magunkat, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis állt a faszom rendesen, ezért viharoztam ki gyorsan a mosdóba. Amikor a reggelinél ültünk és Jimin hazudott a szüleinek meg úgy nekünk kicsit pipa lettem rá, amiért ezt nem meri felvállalni és lehet kicsit durván neki estem szegénynek. Az idegesít, hogy Hobival van a legjobba. Igen, féltékeny vagyok! A suliba viszont, kicsit összekaptam a testvéremmel is. Nos, ezért sem nagyon jó, hogyha két testvér ugyanabba az emberbe szerelmes...miután vége lett az óráknak és a két jóbarát elindult, kicsit feszengve tettük meg a haza felé utat az öcsémmel.
-Jungkook. Megesküdtünk, hogy nem fogunk ez miatt veszekedni!-töri meg Taehyung a kínos csendet.
-Tudom, de még soha nem éreztem ilyet, vagy egyáltalán féltékenységet.-mondom sóhajtva.
-De azt ugye te is tudod, hogy nem lesz így jó a helyzet?-kérdezi szomorkásan.
-Igen tudom...-válaszolom lehajtott fejjel.
-Szerinted melyikünket kedveli jobban?-kérdezem félve. Sokáig gondolkodik bennem meg még jobban terjeng a feszültség.
-Engem-válaszolja egyszerűen, nekem a szívem kisebb lesz mint eddig volt. Mintha egy kisdarab esett volna le róla.
-Miből gondolod?-kérdezem érzelemmentesen, nehogy megtudja, mennyire is bántott meg ez a dolog.
-Te túl rideg, hűvös és komoly vagy. Én pedig pont az ellentéte. Hasonló személyiségem van mint Hobinak, aki a legjobb barátja.-mondja nyugodtan. Sajnos igaza lehet...Tae aranyos, vicces, én pedig...nos nem mondom magam se aranyosnak se viccesnek. Lehet elkellene állnom az útjukból, ha jót szeretnék Chimmynek.
-Ennyire megérintett?-kérdezi aggódva vállamra téve a kezét. Lepődötten nézek rá, mert én azt hittem jól elrejtettem az érzelmeim, mint mindig. Az arcomon valamit lefolyni érzek. Oda kapok a kezem és meglepve érzékelem, hogy könnyezek.
-Ne haragudj, nem tudtam, hogy szerelmes vagy belé-mondja lehajtott fejjel.
-Te is szerelmes vagy belé?-kérdezem felvéve újra az állarcom. Szomorúan bólogat. Nem válaszolok, hanem gyorsabb tempóba lépek be az ajtón. Mindenki ismét megáll, gondolom azt várták Jimin is jön. Mikor meglátták, hogy csak mi vagyunk tovább nyüzsögtek. Hátra néztem Taehyunghoz, aki még mindig szomorú ábrázattal lépett be az ajtón.
-Megyek gyakorolni egy kicsit, az edző terembe.-mondom hűvösen, mire bólogat. Dühösen, szomorúan és reménytelenül lépek be a terembe, hogy kitisztítsam a fejem. Soha nem voltam még szerelmes és egyáltalán nem olyan jó mint mondják, sőt! Kifejezetten rossz érzés...Püfölni kezdem a box zsákot, levezetve a feszültségem.

*Taehyung*

Szörnyen érzem magam, amiért hazudtam Jungkooknak. Tudom hogy Jimin őt jobban kedveli, hiszen, ha bármi baj van hozzá fordul. Ő az akit szeretne mindenhova elvinni, csak hogy felvidítsa. Csak szerettem volna elbizonytalanítani, mert önző módon én szeretnék összejönni Jiminnel. Tudom rettenetes ember vagyok, de ha az embert elvakítja az a rohadt rózsaszín köd, nehezen tudsz jól cselekedni. Mikor megláttam, hogy elsírta magát miatta, nagyon megijedtem. Utoljára Apa halálakor sírt, de akkor nagyon és onnantól kezdve mintha elhalványultak volna az érzései. Jimin pedig visszahozza őket. Miért vagyok ilyen köcsög?
-TaeTae!!!-kiabál nekem Felix. Felix a legjobb barátom. Az ő állata egy sas és rózsaszín szeme van. Mindig is irigyeltem a szeme színét, mert az enyémet nem szeretem. Semmire nem jó, de legalább az állatom erős.
-Szia Felix!-mondom miközben megölelgetve felkapom.
-Na? Hogy haladsz Jiminnel?-kérdezi húzogatva a szemöldökét.
-Hát...nem rosszul, de nem is jól!-mondom megvakarva a tarkóm.
-Jungkook is szerelmes belé-mondom sóhajtva.
-Összevesztetek?-kérdezi együttérzőn, mire megrázom a fejem.
-Csak megbántottam és hazudtam neki.-mondom elcsukló hangon. Na igen ebben se hasonlítunk. Én nagyon érzelgős vagyok, és ilyen apró dolgok miatt is sírva fakadok.
-Semmi baj! Biztos minden rendben lesz! Jimin úgy is dönt majd!-mondja ölelgetve. Lehet, hogy majd ő dönt, de én nagyon remélem engem fog választani...

*Jungkook*

Már végeztem az edzéssel és Yeonának is olvastam. Mikor lefeküdtem az ágyamba, pont akkor jött be Taehyung is aludni.
-Jó éjt öcsi!-mondom még félálomba.
-Neked is!-mondja végül, mire lehunyom a szemem. Kb egy óra múlva arra keltem, hogy csörög a telefonom. Szerencsére senki nem ébredt fel rám, így mielőtt felvettem a telefont kiléptem a folyósóra. A telefonom Jimin volt. Vajon miért hív ilyen későn?
-Szia Jimin mit szeretnél?-kérdezem rekedtes hangon a hirtelen "reggel" miatt.
-Tyia! Bossánat hogyhaah felkeltetelk csak szeretném ha velem alusznál egy ágyikoba!-mondja kicsit fura hangsúllyal, ami aranyossá teszi a szituációt. Olyan mintha ivott volna.
-Te részeg vagy?-kérdezem kacagva. Elég vicces lehet a részeg Jimin.
-Nyeeeem!-mondja megerősítve, azt hogy ez egy igennek számit.
-Azt hallom!-mondom kuncogva.
-Rendben megyek egy pár perc és ott vagyok szia!-mondom mosolyogva, majd leteszem. Ezek után újra beszökött a remény a szívembe, mert nem Taehyungot hívta, akkor lehet engem is kedvel annyira mint őt! Felöltözöm és hagyok egy cetlit az asztalunkon, hogy hova mentem. Az utcákon gyors tempóba mentem, mert mindenképp akartam látni a kis Jimint. Mikor oda érek és kopogtatok a várva várt személy nyít nekem ajtót és rám ugorva ölelget meg, amit a szívem heves dobogással díjaz. Nagyon aranyos így beccsicsentve. Hoseok közben elment a vendégek fürödni mentek Yoongi pedig átöltözni ment. A késő óra és az alkohol hatása miatt Chim nagyon fáradt így a kanapén ülünk és várunk. A vállamra hajtja a fejét én pedig kényszert érezve arra hogy simogassam puha haját, azt is teszem. Halkan szusszant egyet, ami rettentő aranyos volt. Yoongi fentről szólt, hogy mehet fürdeni Jimin. Azt gondoltam, hogy segítenem kell neki odajutni, de arra nem számítottam, hogy lábra se akar állni. Szerencsére időbe megfogtam a fenekénél oldalt tartásba. Már attól beindult a fantáziám, hogy csak megfogtam a formás kis fenekét. A feje a mellkasom és vállam közelébe dől közel a nyakamhoz, ahol érzem meleg leheletét. Kiráz a hideg és hirtelen levegőt is elfelejtek venni.
-Szia Jungkook! Cheolmin vagyok, ő pedig az ikertestvérem Namsun-mutatkoznak be a vendégek.
-Nagyon örülök-mondom ridegen
-KookIe mindig iiilyen hüvös masssokkal, akiket nem ismmmerr-mondja kuncogva, de nekem ez volt az a pont, hogy ismét kétségek közé kerültem. Taehyung szavait hallom fejembe. Lehet tényleg nem kellene beleélnem magam abba, hogy talán lehet valami köztünk...de nem adom fel! Mert nagyon szeretném Jimint és lehet önző vagyok a tesómmal szembe, de én magamnak akarom.
-Mennyire jól ismered-mondja mosolyogva Jimin öccse.
-Beviszem a fürdőbe-emelem meg könnyed testét jelezve, hogy még mindig tartom. Namsun ki is nyitja nekem az ajtót én pedig felteszem a mosógépre. Hogy ne neki kelljen beállítania a vizet, így én teszem meg. Elmondom neki, hogy majd szóljon ha végzett, majd arcára simítok. Kirázza a hideg és még jobban belebújik a tenyeremre. Egy megnyugott mosoly után, kilépek a szobából és az ajtó előtt megállok. Annyira megkönnyebbültem, hogy ezt tette. Furcsa kicsit ez az érzés, mert nem igen tapasztaltam még ilyes fajta érzelmeket. Idő közben a szülők is megérkeznek, akiknek Yoongi meséli a történteket. A szülei kedvesen fogadják a hírt, még azt is, hogy ismét itt alszok....jó mondjuk azt hogy Seokjin boldogan fogadja, Namjoon viszont kevésbé.
-Jungkookieee!-kiállt nekem szenvedő, türelmetlen hangon.
-Megyek-válaszolom gyorsan és egy szempillantás alatt ott termek. Elzárom a zuhanyt és ránézek tökéletes vallójára. Nagyon fáradt szegény és kicsit sápadt.
-Jobba vagy?-kérdezem aggódva. Bólintott nehézkésen, így ismét felkaptam és az ágyba vittem. Betakargattam és elindultam kifelé. Úgy gondoltam még sem olyan jó ötlet vele aludni, főleg, hogy részeg és lehet reggel megijed, hogy mellette ébredek.
-Jungkook! Gyere vissza az ágyba!-mondja határozottan, mire megdermedek. Olyan hangsúllyal mondta, hogy még az vér is megfagyott az ereimbe, de szerintem ő nem vette észre, hogy mondta nekem ezt a mondatot. Ránézek kétszeresre nyílt szemekkel. Majdnem csukott szemekkel fáradt tekintettel figyel és várja, hogy felé megyek. Nem tudok nem elmosolyodni rajta, így gondolkodás nélkül felé indulok. Beljebb csúszik az ágyba, hagyva nekem helyet. Befekszem és egy ideig a plafont nézem. Végül oldalamra fordulok vele szembe és akkor vettem észre, hogy ő is engem néz. Gyönyörű... nem lehet más szavakkal leírni ahogy kinéz ez a fiú.
-Jó éjt Kooko!-mondja szusszantva egyet édesen.
-Neked is-válaszolom egy sóhajtás kíséretébe. Becsukja szemeit, én pedig nem bírok nem élni a lehetőséggel, így átölelem a derekát és közelebb húzom magamhoz. A szívem hevesen ver és az még jobban esik, hogy nem taszít el magától. Így őt ölelgetve alszom el, azzal az emberrel, aki kezd a legfontosabb lenni számomra.

Itt is vagyok ezzel a rövid kis résszel. Remélem azért ez is tetszik nektek!😁💜