Szellem állat

Jisoo

*Ipsa*

-Olyan régen ettem kínt.-sóhajtottam fel gondterhesen.
-De hát reggelire is azt ettél.-nevet fel a barátom Jihoon. Ő az egyetlen barátom és nem fogom feljebb emelni a ranglétrán. Nekem csak arra kell, hogy segítsen és meghallgasson. Amúgy nagyon nem érdekel mi van vele, de ő volt az egyetlen korombeli, aki normális, így őt választottam ki a barát szerepre.
-De az régen volt számomra és még mindig én tartom a rekordot-húzom ki magam büszkén.
-Nálad gonoszabb embert nehezen lehetne találni-mondja mosolyogva Jihoon.
-Ezzel egyet értünk-kacsintok rá és elindulok egy újabb áldozatot keresni. Jihoon tudja, ilyenkor jobb ha nem zavar, mert egyedül intézem el az embereket. Egy lány megy el az egyik bolt előtt. Nem látom az arcát, de szép alakja és szerintem eltévedhetett, mert az egyik sikátorba indult, de nekem ez csak öröm. Feltűnésmentesen megyek a lány után, aki kétségbeesett léptekkel jön már vissza felé. Ahogy meglát engem ledöbben. Az árnyékok miatt viszont én nem látom az arcát még mindig.
-Mit akar?-kérdezi határozottan, ugyanakkor az elején megakadt a hangja.
-Semmi különöset.-mosolygok rá önelégülten és felé kezdek menni. A lány persze automatikusan lépked hátra, ám falba ütközik.
-Ha nem hagy most békén, olyat fog látni, amit még soha-mondja határozottan és előrébb jön. A fény pont megvilágítja ragyogó arcát és megkell mondanom...ez a lány gyönyörű. Világos barna hosszú haja, csábítóan hull vállára. Teljesen barna, szinte fekete szemei, pedig csillognak. Pufibb arca kiemeli rózsaszín, telt ajkait.
-Mit akarsz mutatni?-kérdezem megrázva a fejem.
-Nem vagyok ember, ahogy te gondolod-mondja dühösen nézve rám. Akkor ő egy szellem állat. Így még eredmény dúsabb lesz megkínozni és aztán megölni.
-Na te milyen szellem állat vagy?-kérdezem huncut mosollyal, mire a lány szemei kikerekednek.
-Te...Te egy..
-Tenebris vagyok-mondom felhúzva a szemöldököm.
-Az nem lehet! Túl helyes vagy ahhoz!-mondja, bár inkább magának, mint nekem.
-Köszönöm-hajlok meg előtte.
-Na mi a képességed?-kérdezem ökölbe tett karral.
-Te most mit akarsz tőlem?-kérdezi értetlenkedve. Magam sem tudom...nem akarom megölni még, mert jó vele dumcsizni és egy éjszakába azért benne lennék. Semmi válasz nélkül vállat rántok.
-Válaszolsz?-kérdezem.
-Dolgokat irányítok-mondja sóhajtva egyet.
-Akkor piros színű a szemed igaz?-kérdezem érdeklődve. Miért érdeklődök iránta? Engem senki nem érdekel! Mégsem ölöm meg a lányt...
-Igen az van-bólint egyet.
-Még soha nem beszélgettem egy Tenebrissel-mondja elgondolkodva, ám a végén elmosolyodik. A mosolya miatt, teljesen ledöbbenek. Ez ez ez...gyilkos...
-Én csak most-mondom krákogva egyet.
-Mi a neved?-kérdezi.
-Ipsa vagyok-mondom elényújtva a kezem. Akkora marhaságot csinálok! Ezt még biztos megbánom...
-Jisoo vagyok-mondja elmosolyodva.

*író szemszög*

Jisoo és Ipsa 1 év alatt sokat találkoztak. Megismerték egymást, és mégis boldogak voltak egymás mellett. Jisoo túl szerelmes volt ahhoz, hogy lássa Ipsába nem sok jó jutott. A férfi, csak Jisoot szerette, és felettébb zavarta, hogy ezt történt vele. A tenebriseknek egy szerelmük lehet, ha a tenebris tesz valami rosszat a szerelmével, olyan rothadt lesz, mint ő maga belülről. Minél nagyobb hibát követ el, annál rohadtabb lesz. Ipsa féltette saját magát. Szerette Jisoot, de magát még jobban. Azt sem akarta, hogy az egész kapcsolatuk kitudódjon, mert kitaszítják a Tenebrisektől. Ő akart ott uralkodni. Ő akart lenni a minden és nem akarta, hogy bármi miatt is megnehezüljön az oda jutása. A lány mindennél jobban szerette a férfit. Képes lett volna ott hagyni saját családját, azért a férfiért, aki senkit nem tudott igazán szeretni. Jisoo  nem tudta miért, de őt választotta. Vonzotta benne valami, ami miatt nem látta a sötétséget körülötte. Ipsa nem szerette igazán. Máshogy viszonyult hozzá, mint bárki máshoz. Nem is tudta már elengedni a lányt. Féltékeny volt bárkire, aki csak ránézett az ő tulajdonára. A férfi csak magának akarta a lányt, ő volt az ő tulajdona.