Szellem állat

Még egy ember, aki tud mindenről

*Jimin*

3 napja, hogy a túlvilágon voltunk. Nem történt sok minden, ami még inkább kezd zavarni. Miért nem lépnek a Tenebrisek? Azt hiszem erre, csak később kaphatok választ. Viszont, a 3 nap alatt, eléggé lelombozott voltam. Nem akartam kimutatni senkinek sem, hogy valamennyire megviselt a túlvilágon töltött idő. Ahelyett, hogy megnyugtatott volna, hogy a halál után is van élet, velem az ellenkezője történt meg. Nem akartam odamenni. Hiszen ott nem kellett semmit sem csinálni. Ott nem volt megszabva semmi és nem volt értelme ott lenni. Csak egy szellemként lebegni azon a helyen...engem egy kisebb szorongással töltött el. Jungkook pont az az ember volt, aki teljesen kiegyensúlyozott lett miatta. Azt mondta, hogy neki ez tökéletes, mert nem kell attól félnie, hogy véglegesen egy nagy semmi lesz belőle. Nem tudom mi a baj velem...lehet, hogy majd öregkoromba fogom tudni csak elfogadni az egészet, mikor már nem tehetek meg annyi mindent. De ebbe is nehezen gondolok bele. Utálom ha megy az idő. Abba is félelmetes bele gondolni, hogy ha én most bármi fontos dolgot elrontok, akkor 7 milliárd ember életét teszem tönkre. Miért ilyen nehéz hősködni? A filmekben ezek sokkal egyszerűbbnek tűnnek. Ott tudhatom, hogy úgy is a jó fog győzni, de a valóságban semmi sem ilyen biztos, mint egy filmben. Mondjuk az, hogy létezik a természetfeletti, az se teljesen tükrözi számomra a valóságot. A mai napig néha előfordul, hogy kételkedem abba, hogy ez tényleg a valóság. Hiszen az emberek soha nem tudnak rólunk, így természetes, hogy a valóságot is ilyen sivárnak látják. De miért kell rejtőzködni? Az emberek ennyire félnek, ha valakik erőben felettük állnak? Vagy egyszerűen ennyire elítélőek? Hisz mennyivel könnyebb lenne megvédeni őket és ők is óvatosabbak lennének. Igaz, ha az embereknek az is nehéz, hogy elfogadjanak egy olyan embert, aki a saját neméhez vonzódik, akkor hogy lenne képes elfogadni egy olyan embert, aki állattá tud változni, nem mellesleg pedig szuperképességei is vannak? Na én meg már egy gyűlölt egyén lennék. Mennyi ideig titkoltam a másságom, hogy az emberek legalább ne fintorogva nézzenek rám. Az emberek hagyják, hogy eltapossák a valódi énjük, hogy elnyomják őket. Én is ilyen voltam. Nem is tudom milyen ember lennék most, ha ez az egész nem történik meg. Talán egy elveszett ember lennék, akit csak a családja és a legjobb barátja tartják még életbe. Ilyenkor jövök rá, hogy igenis kellenek a változások. Akár mennyi rossz dolog történik közbe velünk. Egy jobb irányba megéri változni, ez számomra nem is kétséges. Talán már magam miatt is kitartanék és nem csak mások miatt. Azért, hogy saját magamnak is megmutassam; Mindenért megéri szenvedni és küzdeni.
-Jimin! Kicsit elkalandoztál-lengeti meg előttem Jungkook a kezét.
-Ne haragudj. Mit mondtál?-néztem rá érdeklődve.
-Csak azt, hogy ideje bemenni a terembe. Az osztályfőnök valami nagy bejelentésre készül. -mondja belesimítva a hajamba.
-Rendben, menjünk-mondom és magam után húzva indulok meg a terembe. Az iskolát szerencsére újra megszoktam és már nem volt furcsa érzésem. Minji tényleg aranyos volt velünk, sőt inkább velem volt az, mint Jungkookkal. Örültem, hogy legalább van egy ember még az osztályba, aki nem tekint rám ellenségként. A lány most is hevesen integetve köszöntött minket, amire muszáj voltam elmosolyodni.
-Szia Minji!-köszöntöm egy barátságos mosollyal, miután leültem.
-Sziasztok! Hogy vagytok?-kérdezi érdeklődve.
-Egész jól. Kíváncsi vagyok erre a bejelentésre, amit Choi tanár úr szeretne mondani-mondom elgondolkodva.
-Én is nagyon!-válaszolja lelkesen a lány
-Fogadjunk, hogy valami osztálykirándulás lesz-mondja Minji elgondolkodva. 
-Szerintem, csak apró dolgokról-mondja Jungkook legyintve egyet.
-Fogadjunk-mondja csibészesen elmosolyodva Minji.
-Rendben!-mondja elszántan Jungkook. Félve ránéztem Jungkookra. Már most érzem, hogy ennek rossz vége lesz. Nem gondoltam, hogy ekkora versenyszellem van benne.
-Ha én nyerek, akkor muszáj beavatnotok abba, hogy miért tűntetek el.-mondja Minji, mire döbbenten nézek rá. Jungkook ezt nem gondolhatja komolyan. Egy hülye fogadás miatt, nem mondhatunk el ilyen dolgokat. Várakozva nézek rá, hátha ránéz arcomra és megérti, hogy mire akarom figyelmezetni.
-És ha én nyerek?-kérdezi érdeklődve. Kezdem elveszíteni a reményt. A lány, csak vállat vont.
-Adok egy csokit?-kérdezi Minji érdeklődve. Jungkook agyalni kezd, mire már teljes testemmel fordulok felé. Ha belemegy, akkor esküszöm, hogy megverem. Csak nem annyira buta, hogy belemenjen egy ilyen semmilyen fogadásba...
-Legyen!-mondja elszántan, mire teljesen lesokkolódom. Olyan hirtelen keltem fel a székből és álltam Jungkook elé, hogy Minji ijedtébe felsikított. Elment az esze...Mérgesen ugrottam Jungkookra és felkarjára ütöttem, amin fájdalmasan felkiáltott.
-Jimin!-szólt rám Jungkook mérgesen, mire felhorkantottam.
-Te, csak ne legyél dühös rám! Megérdemelted!-mondom neki dühösen és visszaülök a székembe. Elfordulok Minjitől és Jungkooktól. Egyszerűen nem igaz, hogy most kezd kedvére játszadozni. Ez nem egy játék, ez a valóság, ahol csúnyán pofára eshetsz.
-Jimin...-mondja Jungkook lágy hangon.
-Ne legyél dühös Jimin...-mondja elszomorodva Minji.
-Tudod, hogy én soha nem mondanám el senkinek-mondja kedvesen, mire igazat kell mondanom neki. Az érzelmei is teljesen azt sugallják, hogy semmi rossz szándék nincs benne.
-Picim, sajnálom. Csak...nem is tudom. Szerettem volna kicsit elengedni magam-mondja Kooko bűnbánóan, mire felé fordulok.
-Bolond-morgom neki, mire egy apró mosolyt villant felém. Mielőtt bármit is mondhatott volna az osztályfőnökünk lépett be rajta és most különös módon boldog volt. Pedig általában mindig unott.
-Jó reggelt gyerekek! Nagy bejelentésre készülök!-mondja lelkesen, mire ijedten nézek Jungkookra. Az ő arca is lesápadt és egy nagyot nyelve figyelte tovább. Én tudtam, hogy nem jövünk ki ebből jól. Már csak imádkozni tudok, hogy ne osztálykirándulásra vigyen minket.
-2 nap múlva egy 4 napos osztálykirándulásra viszlek titeket-mondja, mire éreztem, hogy a föld is forogni kezd velem. Az nem csak azt jelenti, hogy el kell árulnunk mindent, hanem azt is, hogy az a bizonyos utolsó nap az osztálykiránduláson, egybe esik a telihold megjöveletével. Hazudnunk kéne Minjinek? Ne légy túl gyanakvó. A kis vers ezen részlete kavargott a fejembe. Nem tehetek semmi olyat, amivel bármilyen gondolatomat elárulhatom. Az osztály ujjongásba kezd, hiszen minden gyerek ezeket a pillanatokat várja az iskolába, azaz az osztálykirándulásokat. De nekem ez nem éppen kedvemre való és nem is hiszem, hogy mi elmehetünk. Itt van a helyünk, hogy védelmezzük egymást. Viszont még mindig itt a probléma, ami történetesen Minji. Kedvelem a lányt, de nagyon kíváncsi és ez nem segít a helyzetünkön. Talán, az lenne a legjobb, ha hazudunk neki. Nem szeretek hazudni, de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne neki kiteríteni a kártyáinkat.
-Mindenkinek kötelező a megjelenés. Főleg a lógósoknak-néz ránk egy cinkos mosollyal. Ha tudná, hogy mi miatt nem voltunk egy ideig iskolába...
-Hoseok természetesen nem jön velünk, ezért meghívhattok egy embert magatokkal. Szeretném, ha Jimin és Jungkook hívna meg valakit-mondja kedvesen, mire lepetten nézek a tanár úrra.
-De miért pont ők?-kérdezi felháborodottan Hajoon. Nem akar leszállni rólunk ez a fiú...
-Mert én így döntöttem-mondja vállat rántva. Furán csillognak ma a tanár úr szemei. Általában csak ürességet látok benne, de most valami megmagyarázhatatlanul vészjósló pillantásokat véltek felfedezni benne. Nem volt önmaga, ami bennem nagy kérdőjeleket okozott. Hova tűnt a régi fizika tanár?
-Még nem tudjuk, hogy egyáltalán megyünk-e-mondom kedvesen, mire felveszi a szigorú arcát. Nagyon régen láttam szigorúnak. Szerintem őt, pont nem érdekelte volna, ha nem megyünk.
-Mint mondtam ez kötelező Park, főleg nektek-mondja mélyen a szemembe nézve. Ez csak egy hülye osztálykirándulás, nem értem, hogy miért lenne kötelező elmennünk. Értem én, hogy nem voltunk sokat most az iskolába, de akkor sem szabhatja meg nekünk.
-Gondolkozzatok el rajta-mondja, mire bólintok egyet. Chanmi úgy sem fog minket elengedni, hiszen itthon van dolgunk.
-Nem mennék olyan nagyon messze, csak egy órára van innen egy jó kempingező hely. Busszal mennénk ki oda, de ha ezzel valakinek gondja van, akkor felőlem autóval is kimehet-mondja vállat rántva. Na ez már jobban hasonlít az osztályfőnökünkre. Talán előtte nem kéne gyanakvónak lennem? Úgy érzem, hogy mindenki előtt meg kell játszanom magam. De ha az illető tud gondolatot olvasni, akkor mit csináljak magammal? Azt nem tudom megállítani és nem tudom kontrollálni a gondolataim.
-Na és most! Kezdjük az órát-mondja kissé csalódottan, majd a zöld táblához megy és az éppen aktuális fizika anyag címét írja rá a krétájával. Egyáltalán nem voltam képes odafigyelni az órán, mert minden máson kattogott az agyam. A Tenebrisek semmit nem tettek, pedig lassan egy hét telt el. Mikor terveznek bármit is tenni? 6 nap múlva teliholdkor? De miért ilyen időzítésnél? Talán akkor nagyobb az erejük? Mondjuk ezt nem hiszem, mert akkor Minho biztos mondta volna nekünk.
-Park! Ha kérhetem, akkor figyeljen és jegyzeteljen-mondja a tanár úr, mire bólintok és a maradék figyelmem a táblára írottakra fordítom.