I'm straight, but I like HIM |Taegi ff.|🔞✅

2. évad 6. rész

Min Yoongi pov
  Amióta rámcsapta a hívást semmi nem történt köztem és Taehyung között. Ő sem keresett, így én sem zaklattam. Mi értelme lett volna? Hogy újra kételyek között hagyjon? Múltkor is 'lecicázott', aztán semmi. Meg mivel írjak rá? "Szia Tae tudom, hogy elvileg utáljuk egymást, mert évekig szadiztalak, de bejössz és kéne valamikor tala?" Nem, azt biztos, hogy nem. Valami kevésbé nyomulósat.

sugarsuga:
Írja be az üzenetet...
Szia Tae lenne kedved meginni egy kávét?

Nem ez nagyon gáz.

Szia Tae hogy vagy?

Nem is vagyunk beszélő viszonyban.

Szia Tae Nam hogy van?

Jézusom...

Szia Tae jól megy a suli?
Szia Tae te emlékszel az utolsó napra?
Szia Tae miért cicáztál le?
Szia Tae....
Szia szeretlek.
Utálsz?

Nagyjából minden nap vagy 40 ilyen piszkozat üzenetet töröltem ki és a végére mindig olyan szánalmasra sikeredtek, hogy inkább hagytam az egészet.

  Aztán ma amúgy is készülnöm kellett, mert Jiminék kitalálták, hogy menjünk el és nézzük meg a nemrég nyitott bárt, ahol most valami kezdvezmény is van. Szóval a Geumtól időközben többé-kevésbé elsajátított sminktudással vittem fel a festéket az arcomra, aminek mindennapos használatához már teljesen hozzászoktam.

  Anya, Apa és a bátyám is még dolgozott, vagy az utóbbi lehet elment szórakozni a barátaival, de így senki nem tudott segíteni kiválasztani a ruháimat. Nem is értettem magam. Régen felvettem azt, ami először a kezembe akadt színtől, mintától függetlenül. Mostmeg egy sima sulis reggelen is halálra stresszelem magam, amíg mindenben egymáshoz passzoló darabokat nem találok, amik még tetszenek is magamon.

  "Mit tesz velem Taehyung, hogy így odafigyelek a részletekre? Mi van, ha 1 hét múlva mát botoxoltatni megyek?"

Jung Hoseok pov
  Azt hittem kiszakad a dobhártyám úgy üvöltött a fülemben a zene minden irányból, mivel a fal mentén méterenként ember nagyságú hangfalak voltak kihelyezve. Változó színű fénycsíkok pásztázták a sűrű embertömeget, ami a zene dübörgő ritmusára hullámzott. Jiminhez, aki a bal oldalamon üvöltötte a dalszöveget egy hátközépig érő, sötéthajú, zöldesen csillogó ruhát viselő lány simult hozzá. A torkom egy pillanatra összeszorult, ahogy Chimmy lenézett a csaj szájára.

  "Ezek még ma szobára mennek..."gondoltam magamban keserűen. Nem tudom miért, de muszáj volt elfordulnom, nem voltam képes nézni, hogy fél másodpercen belül azok ott kicserélik a nyálukat. Így viszont a tekintetem Yoongi tévedt, aki olyan 4 embernyire volt tőlem egy nála magasabb sráccal összekapaszkodva. Az idegen fiú a kezét becsúsztatta a haverom felsője alá, majd az ajkaira hajolt. Még ha lett volna néhány homofób a környéken se szólt volna be nekik senki, mivel az összes jelen lévő már bőven illuminált állapotnban volt.

  Viszont Yoongi nem viszonozta a csókot, hanem lefagyott, amit a srác nem értékelt annyira, így elvállt tőle, azonban mielőtt ezt szóvá tehette volna a haverom rongybabaként csuklott össze a padlón.

  -Mi a faszt csináltál vele? Tűnj el a közeléből.-löktem hátra az ismeretlen fiút, aki ugyanolyan ijedtnek tűnt, mint én.

  -Semmit. Egyszercsak összerogyott.-szabadkozott feltett kézzel, majd hátrafelé lépkedve beleolvadt a tömegbe.

  -Te is baszd meg.-motyogtam az orrom alá, miközben felhúztam az eszméletlen Yoongit az ölembe, hogy ne tapossák el. Nem kellett hozzá egy pillanat se és Nam meg Jimin is ott térdelt mellettünk.-Alig lélegzik, geci.-jelentettem ki.-Hívjátok a kibaszott mentőket!

  Yoongit a karomban tartva tört nekem utat Joonie meg Jimin az emberek között, akik gondolam azt hitték, hogy a barátom piával ütötte ki magát. Pedig nem ihatott többet egy pohárnál, hiszen még nagyon korán volt. Lehet bedrogozták, mert nem figyelt mit raknak az italába. Mi van, ha lemérgezték? Egyre borzalmasabb rémképek ugráltak a szemem előtt, hogy mi lehet most Yoongi szervezetében, amíg a mentőt vártuk, ami pár perc múlva fordult be a sarkon.

  -Mi történt?-pattant ki mellénk az egyenruhás mentős és rögtön Yoongit kezdte vizsgálni.

  -Egyszercsak összeesett és szinte nem is lélegzett.-fogalaltam össze, mert talán én voltam az egyetlen, aki pontosan látta az esetet.-De ugye nem lesz semmi baja?-futották el a szemem a könnyek és görcsösen szorongattam a haverom hideg kezét.

  -Ezt nem tudom most megmondani. Bevisszük a kórházba valaki jöjjön velünk az autóban. Bent elvégezzük rajta a pontosabb vizsgálatokat.-azzal a társával beemelték Sugát a mentő hátsó részében lévő ágyra. Addig némán eldöntöttük, hogy a hármasunkból én leszek, aki vele megy, Namék meg taxival utánunk.

  -Vigyázz rá, oké?-búcsúztak el tőlem, mielőtt becsukták volna a kisteherautó ajtaját. Az egész úton a mentős kérdésekkel bombázott Yoongival kapcsolatban, aki holtsápadtam alig emelkedő mellkassal feküdt mellettem egy tolhatós hordágyon.

  -Fogyasztott alkoholt?
  -Igen.
  -Mennyit?
  -Egy pohár... Maximum kettő... Nem tudom...
  -Dohány?
  -Nem.
  -Drogozott? A fű is számít.
  -Úgy tudom nem.
  -Volt lehetőség, hogy bedrogozzák?
  -Valószínűleg.
  -Van valami betegsége?
  -Nincs.
  -Szed gyógyszert rendszeresen?
  -Nem.
  -Használ altatót, vagy egyéb nyugtatókat?
  -Fogalmam sincs.

  A pár perces szirénázással töltött út tűnt minimum egy évszázadnak, ahogy Yoongi csaknem nyitotta ki a szemét. A kórházban őt betolták egy rendelőbe, engem meg leültettek a váróba, ahol körbelengett az ilyen épületek átható fertőtlenítő szaga. A kis helységben rajtam kívül egy idősebb hölgy és egy hozzám hasonlóan fiatal srác várakozott. Rajtuk maszk volt, ezért én is felvettem az enyémet, aminek anyaga lassan elnehezülve tapadt az arcomra, mivel a könnyeim megállíthatatlanul áztatták.

  -Jól van?-sétált oda hozzám a nő, majd miután megráztam a fejem kis gondolkozás után leült mellém.-Higyje el, hogy minden rendben lesz.-simított végig a hátamon megnyugtatóan, de a zokogásom továbbra sem akart csitulni. Ebben a pillanatban robbantak be az üvegajtón képletesen érte Jiminék, akik szintén ugyanolyan stresszesnek tűntek, mint én.

  -Minden rendben lesz, Hobi.-telepedett a másik oldalamra Jooni és a hölgyhöz hasonlóan a hátamat kezdte dörzsölni, ami jólesően meleg érzéssel töltött el.-Mondtak már valamit az orvosok?

  -Feltettek vagy negyven kérdést arról, hogy drogozott-e vagy bedrogozták-e, aztán mondták, hogy várjak ott, amíg kivizsgálják.-hadartam el egy szuszra, mielőtt egy újabb roham sírás tört volna rá.

  Így telt el vagy fél óra. Az egész váró a hüppögésemet hallgatta, amíg a többiek felvázolták a kedves nőnek a helyzetet, aki egyébként a fiára várt, aki eltörte a lábát nyílt töréssel és épp műtötték. A hölgy azonnal átérezte a problémánkat és próbálta a legjobbat látni a helyzetben, ami ránk is jó hatással volt. Aztán, amikor egy hosszú, fehér köpenyes orvos nem éppen vidám tekintettel lépett a kis terembe mind a hárman egy emberként pattantunk fel.