I'm straight, but I like HIM |Taegi ff.|🔞✅

3. évad 14. rész

  Reflexből fordultam a lány után, hogy megkérdezzem mégis ki a faszom küldte ezt a levelet, de a 'postás' már messze járt, ezért magammal kellett legyen ön is milliomost rendeznem a helyes válaszért, amit egyébként még én sem tudtam. Még a kézírásból sem tudtam következtetni, mert az egészet egy hófehér lapra nyomtatták teljesen átlagos, fekete tintával. 

  -Picsába...-morogtam magam elé, aztán lapot a zsebembe gyűrve kiindultam a suliból.

  Hiába próbáltam, nem tudtam megálljt parancsolni az egyre csak az elképzelhetetlenség felé fajuló spekulációknak. Nagyon nem tetszett, hogy olyan gondolatok furakodtak az agyamba, amiket eddig óriási kínszenvedések árán sikerült elnyomnom. Mintha eddig minden negatív érzelmet elnyomtam volna magamban és most hirtelen az összes egyszerre zúdulna rám az átszakadt gát mögül.

  Egész éjjel csak forgolódtam, egy szemhunyásnyit sem aludtam, csak a sötétbe burkolózó plafont bámultam veszettül. Nem is volt kérdés, hogy elmegyek-e a találkozóra, de akkor is rengeteg kétely feszítette a mellkasom, melyre így is mázsás súlyok nehezedtek.

  A nap egy, nagy, egységes hang-, szín- és érzetmasszává folyt össze annyira nem tudtam figyelni semmire, egyedül az az átokverte 3 mondat visszhangozott a fejemben más-más hangszínekkel, emberekkel. Vagy negyvenszer játszottam el a többiekkel, hogy annyira zone outoltam, hogy meg sem hallottam őket, hiába kiabáltak éppen a fülembe.

  -Bocs, nem figyeltem...-mormogtam utolsó óra közben Hyunjinnek aznap már sokadjára. A szőke keze már megint a combomon volt. Az érintése égette a bőröm és minden erőmre szükségem volt, hogy ne fejtsem le magamról az ujjaimat, majd küldjem el a fiút az anyjába, hogy őt tapperolja.

  -Annyit kérdeztem, hogy jössz-e velem moziba délután?-ismételte meg magát kedvesen mosolyogva. Egyre jobban felbaszott, hogy tényleg nem tudom neki mondani semmit az ég világon, amiért kiakadna, vagy legalább ne azzal az idegőrlő, nyugodt mosolyával válaszolna. Mintha egy robot lenne, akit erre programoztak be és nem is tud máshogy viselkedni.

  -Nem.-vágtam rá csípőből valami meghökkenést várva, de nem. Mosoly, mosoly és mosoly.

  -Van valami programod?-tudakolta barátságosan, én pedig tényleg nem értettem, hogy tudja megőrizni a nyugodtságát.

  -Igen.-bólintottam mereven előre bámulva, mégha pont le is szartam, hogy miről dumál a tanár.

  -Elmegyek veled.-simogatta meg a lábam Hyunjin, mire minden izmom pattanásig feszült, az idegszálaimon pedig az idegesség szikrái futottak végig.

  -Nem. Ez nem tartozik rád!-mordultam fel kicsit talán ingerültebben a kelleténél, azonban egyáltalán nem érdekelt, hogy megbántom a cél lebegett a szemem előtt, miszerint egyedül 17 órára eljussak a suli hátsó kijáratához.

  -Ohhh... Akkor utána tali?-próbálkozott tovább.

  -Nem! Vagyis... Nem tudom...-ebben a pillantaban szólalt meg az életemet megmentő csengő, így magam után nem nézve kirobbantam a teremből, majd gyorsan elvegyültem a többi teremből kiáramló diák hullámában, nehogy valamelyik haverom vagy esetlegesen Hyunjin a nyomomra akadjon azalatt az 1 óra alatt, amíg ténferegve várom, hogy az idő elteljen és a levél küldőjéről végre leránthassam a leplet.

  A várakozás helyszínéül a majdnem közvetlenül a suli mellett lévő kis, csendes kávézót választottam, ahova kapucnit felhúzva vetődtem be. A kikért jeges americanom és a csokitortám mellett, mert az idegességet cukorral akartam elűzni bámultam az üvegkirakat előtt elhaladó embereket.