-Másfél hete Taehyung eltűnt. Senki nem látta.-mondta bele a gyászos csendbe a magas férfi komor hangon, nekem pedig elakadt a lélegzetem.
-M-Mi van?-nyögtem ki szinte már egészségtelenül remegő térdekkel. Elkeseredetten szorongattam a mellettem megnémult Hyunjin kezét. Most jött volna el az én időm, hogy megkérdezzem "ez egy prank?", de a hangok megmakacsolták magukat és nem voltak hajlandóak elhagyni az összeszorult torkomat.
-Biztos nem tudsz róla semmit?-szegezte nekem a kérdést Joon nem tördődve azzal, hogy kábé sokkot kaptam. Mondjuk, ha GeumJae tűnne el másfél hétre lehet én se lennék valami kedves azzal az emberrel, aki az utolsó kapcsolat hozzá. Némán megráztam a fejem, miközben a gondolataim ezerrel pörögtek.
"Miért ment el? Hova ment? Ő is ki lenne akadva? Jól van? Senkinek nem válaszol? De hiszen ő szakított... Jungkookéknak sem? Van valami rejtekhelye?"a kérdések nem logikusan követték egymás, de nem érdekelt. Egyet sem volt időm végiggondolni, sőt néha még megfogalmazni sem, mert azonnal a helyére tolakodott egy másik.
Észre sem vettem, hogy egy könnycsepp elhagyta a szememet, hogy nedves csíkot hagyva maga után lefolyjon az arcomon. De amint realizáltam idegesen töröltem le az egyenruhám ujjával.
"Nem lehetek gyenge. Most nem."
-Nem mondta hova megy?-szegtem fel az állam, mintha magabiztos lennék, miközben belül az érzelmeim darabokban lévő szilánkjain mégtöbb hajszál- és igazán mély repedés tört utat magának. 6 komor fejrázás. Bíztató...
-Ennyit hagyott nekünk hátra.-nyomott a kezembe egy agyongyűrött lapott, amin Tae rendezett betűivel volt levésve pár rövidke sor, miket hitetlenkedve többször is átfutottam, ahogy Namjoon is Hwasa is megtették már valószínűleg párszor. Ennél rövidebben összefoglalva annyit mond, hogy lelép valamennyi időre, ne aggódjanak érte, mert tud magára vigyázni. Ezt a részét még viszonylag hamar feldolgoztam, azonban az utolsó mondattal nem tudtam mit kezdeni.
"Mondjátok meg Yoonginak, hogy nagyon sajnálom."Írói pov~másfél hete~
A magas fiú, amint becsukta az ajtót a kint maradóhoz hasonlóan a földre rogyott a fájdalomtól, ami a bensőjét perzselte fel. A térde hangos koppanással ütközött össze a padlóval, de a fiút nem érdekelte. Remegett. Egész testében és azt hitte abban a pillanatban meg fog fulladni annyira fojtogatta a feltörő zokogás, mely a mellkasát majd' kiszakította a helyéről.Az ujjai úgy fonódtak az egy fallal arrébb szenvedő által benedvesített anyag köré, miként fuldokó kapaszkodik a felé dobott mentőövbe. Mintha az élete múlna rajta. Azonban a felsőből kezdett eltűnni a másik, hasonlóan darabokban heverő fiú melegsége, mivel nem olyan rég, még Taehyunghoz bújt.
A levegő még mindig szaggatottan áramlott át a hörgőin, ahogy a földön feküdve lassan elmerült a kínban. A könnyeinek árja eláztatta a sötét tincseit, mik most nevesen tapadtak a halántékára, hidegséget hagyva maguk után. Gyűlölte magát, amiért ezt tette. De tudta, hogy ez az egyetlen megoldás. Ettől viszont még mindig ugyanúgy fájt, vagy lehet ez nem is fájdalom volt, hanem valami sokkal mélyebb. Mindegy... Nem is kellett tudnia a nevét ahhoz, hogy érezze.
Az ablakoból nézte végig, ahogy Yoongi megtörten lehajtott fejjel elvánszorog a sötét éjszakába. Aztán a vállára kapta az előre összekészített táskáját, lefirkatott egy gyors búcsúzó levelet.
"Mondjátok meg Yoonginak, hogy nagyon sajnálom" írta oda a végére egy kis gondolkozás után. Majd az ajtó behajtása közben még visszapillantott a félhomálya burkolózó szobájára. Nem volt jó ötlet, mivel megrohamozták az emlékek. A közös alvások, összebújások, ott váltott csókok, az Ő nevetése, mosolya, illata...
A nyelvére harapva fordította el erőszakkal a fejét, hiszen tudta, ha egy másodperccel is tovább időzik itt nem bírja ki újabb könnyek nélkül.
Így került egy vonatút és némi gyaloglás után a megtört, bőrigázott fiú Bang Chan a villámlásban talán kicsit félelmetesen ható háza elé, minek ajtaját többszöri csengetés után a pizsamára egy fürdőköpenyt kapó láthatólag álmos férfi nyitotta ki.
-Te ki...-kezdett volna bele, azonban Taehyung félbeszakította.
Legközelebb esküszöm hozok hosszabb részt pls ne kövezzetek meg.
YOU ARE READING
I'm straight, but I like HIM |Taegi ff.|🔞✅
Fanfiction10 nap. 1 nyaraló. 5 fiú. Kim Taehyung, Kim Namjoon öccse életét a suliban mindenegyes nap megkeserítette a bátyja és annak haverjai, azonban kénytelen lesz 10 napig együtt élni velük a nyaralóban. Viszont Tae a fél éves karantén alatt, amíg az is...