I'm straight, but I like HIM |Taegi ff.|🔞✅

3. évad 5. rész

  -Szóval te vagy, aki felszopja a fiamat.-mért végig gúnyosan.-Akkor most nem fog zavarni, ha más farka jár majd benned, igaz?
  Ijedten ültem fel azonnal, azonban addigra az instabil lépéseivel már elérte az ágy szélét. A kezei vasmarokkal szorultak rá a bokáimra, hogy annál fogva húzzon közelebb magához. Le voltam gyengülve, de lehet normális körülmények között is erősebb lett volna nálam, hiszen ő egy férfi, akihez képest én csak egy taknyos kölyök vagyok milkaszerűséggel a hasán.

  Másodpercek alatt már a csípőmön trónolt, engem szinte teljesen összenyomva. A medencém más hely nem lévén fájdalmas belepréselődött az amúgy puha matracba. A kezeimet, hogy ne tudjam használni őket leszorította a fejem két oldalát.

  Az alkoholtől bűzlő lehellette valahol a fülem mellett járhatott, miközben a törzsemet dobálva tehetetlenül küzdöttem a nálam nagyobb erők ellen. Kábé a hatodik elkeseredett ellenkezési kísérletem után valószínűleg megelégelte a hisztimet, mivel tőlem eltávolodva egy akkora pofont kevert le, hogy az alsó ajkam felszakadt és a sebből csörgedezni kezdett a vér.

  -Maradj, mocskos b*zi!-morrant egyet, mint valami kutya.

  -Eressz el, te faszszopó!-kiáltottam rá lendületből. Valami olyasmiben reménykedtem, hogy most rám koncentrál, akkor a szavaim talán hallgatóságra is találnak, nem úgy, mint az eddigiek.

  -Én nem vagyok olyan langyi, mint te.-köpte oda nekem, aztán az övéért nyúlt. 

  A tekintetem kétségbeesetten ugrált a keze és a rideg arckifejezése között bármiféle egérút után kutatva, de nem. Nem volt semmi esélyem.

  A pólómmal nem akart sokat szarozni, így az anyag a vállon lévő varrás mentén felszakadt. Az emiatt szabaddá vált fél kezemmel épp vadul hadakoztam, amikor lentről ajtócsapódást hallottam.

  -Hyunjin! Segítség!-üvöltötten el magam teli torokból, amit Sehun egyáltalán nem értékelt és ezt ki is mutatta a testemre záporzó ütések formájában. A világ egyre homályosabb és sötétebb lett. A fájdalmat egyáltalán nem éreztem, az öklözések megráztak, de a karjaimból elszállt az erő. Tehetetlen voltam, akár egy rongybaba, akinek a végtagjait a bábmester rángatja ideoda egy-egy kötélen, azonban az én madzagjaim látszólag elszakadtak. A baba pedig összeroskadva hevert.

  Ordítozás. Aztán a nyomást lekerült rólam. Megint üvöltözés. Egyetlen szót sem tudtam kivenni, pedig minden elpattanni készülő idegszálammal összpontosítottam. Valami összetört. Talán a lámpa. Zúgott a fülem, mint a rohadás. A vér melegsége cseppekben folyt le az arcomon egyenesen a hajamba. A csermelyek patakokká nőtték ki magukat. Egy nagy koppanás. Majd pár másodperccel később valaki finoman rázogatni kezdi a vállam.

  "Hyunjin..."fókuszálok a fölém hajoló angyali arcára.

  -Yoongi el kell tűnnünk!-aggódik. Hallatszik rajta.-Nem tudom mennyi időre ütöttem ki! Még soha nem bántottam senkit. Tudsz járni? Hívjak mentőt?-lassan megráztam a fejem és ülőhelyzetbe tornáztam magam. A másik fiú automatikusan alá támasztotta a hátam, nehogy véletlenül visszarogyjak.

  Valahogy kitántorgtunk a házból, majd a szürkületben elindultunk az utcán felfelé. A kórház felé, mert tuti rohadt ramatyul néztem ki, bár abban a pillanatban az volt a legkisebb gondom, főleg, hogy a következő pillanatban egy, a tarkómra mért határozott ütéssel öntudatlanná tettek.

Szar. Rész. Lett.
Thanks for coming:)