I'm straight, but I like HIM |Taegi ff.|🔞✅

3. évad 15. rész 🔞(vége)

  -Nem szeretem Hyunjint, Tae.-ismételte meg magát zokogva.-Téged szeretlek. És utállak, de akkor sem hazudhatom azt, hogy nem szeretlek, mert nagyon is és már belefáradtam, hogy saját magam vagy ellened küzdjek. 

  -Szeretlek, Yoongi.-toltam el magamtól, hogy fel tudjam vele venni a szemkontaktust.-Kibaszottul szeretlek.-percekig csak bámultunk egymás szemébe szótlanul, kiélvezve a lehetőséget.-Szabad?-pillantottam le végül a szájára bátortalanul, mert nem akartam siettetni ezt az egészet, hiába tűnt úgy, hogy a dolgok kezdenek közöttünk egyenesbe jönni.

  -Azt csinálsz velem, amit akarsz, te barom.-nevette el magát a kiscicám, aztán az arcomra fogva összeillesztette az ajkainkat. Abban a pillanatban, ahogy a találkozás megtörtént tűzijátékok ezrei robbantak fel egyszerre az agyamban. Olyan régóta vártam erre, olyan régóta fogtam vissza magam, hogy ne tegyem meg, hogy amikor megvalósult képtelen voltam visszafogni magam. A kezeim önálló életre kelve emelték Yoongit az ölembe, hogy onnan jobban hozzáférhessek a testrészeihez és a fiú nem is ellenkezett, hanem inkább kézségesen széttárta a lábait a távolság csökkentésének érdekében.

  A felsőtesteink, sőt majdnem minden testrészünk egymáshoz simult, mert mindkettőnkön látszott, hogy az a sok különtöltött idő feszültsége most csapódik ki, mégpedig a csókban, ami egyre vadabb és vadabb lett. Úgy téptük egymást, mint éhező ragadozók, majdnem biztos voltam benne, hogy a szám vérzik, de nem érdekelt, hiszen most semmi nem számított a másik fiún kívül. Felőle bomba is robbanhatott volna mellettünk, akkor sem engedem egy centivel sem távolabb.

  Annyi időre húzódtunk mindössze hátra, hogy a tüdőnk újra megteljen oxigénnel, majd rögtön vetettük is egymásra magunkat ismét. És ez ment fogalmam sincs mennyi ideig, csak élveztem Yoongi ajkait az enyémeimen,az érintésit mindenhol, a lélegzetét a bőrömön, a forróságát a tenyerem alatt.

  -Tae...-vált el végül Yoongi kipirosodott arccal, zihálva.-Ha többet akarsz csak mondanod kell.-nézett le jelentősségteljesen az ölemre, mire vágyakozva nagyot nyeltem.

  -Sza-Sza-Szabad?-dadogtam magamtól teljesen nem megszokottan, azonban annyira hirtelen jött az esély, hogy még fel sem dolgoztam igazán a felajánlást a részéről. A száját beharapva bólintott.-Indulás haza!-jelentettem ki, azzal Yoongit az ölemben tartva futólépésben siettem hazafelé. Nem érdekelt, hogy hegyen felfelé, vagy, hogy hány idős nagy néz ránk a 'fúj, ezek buzik' tekintettel, mert a cél, amiért küzdöttem ennél sokkal, de sokkal többet is megért volna. A másik srác egyfajta ösztönzésként végig halkan suttogott a fülebe úgy, hogy a selyem puhaságú ajkai mindegyenes alkalommal hozzáértek a cimpámhoz feszültséghullámok millióit küldve szét a testemben.

  Így nem is csoda, hogy a házunkba belépve gondolkozás legkisebb szikrája nélkül vágtam ki a szobám ajtaját, de olyan erővel, hogy a zsanérok keserveset reccsentek bele, aztán Yoongit a hátára dobtam az ágyra, aki minderre egy halk, nekem viszont annál többet jelentő nyögéssel reagált. Mielőtt négykézláb fölé másztam volna a pólómat, aki eddig is zavaró tényezőként állt kettőnk közé a babzsákfotelre hajítottam, majd nekiálltam végigcsókolni a felső által szabadon hagyott hófehér bőrt.

  -Na, ne szórakozz! Mi ez a tempó?-háborodott fel Yoongi, mikor már vagy 5 perce szórakoztattam a nyakát, azzal engem kicsit hátrébb lökve lekapta először a felsőtestét takaró pólót, aztán kigombolta a nadrágját, akkor azonban már én is észbekaptam és a farmerből már én hámoztam ki, miközben a nyelvemet átcsúsztattam a szájába.

  -Annyira szeretlek...-motyogtam az ajkaira, miután már mindketten tetőtől-talpig anyaszült meztelenek voltunk. Meg sem próbáltuk takargatni az ágaskodó hímtagjainkat, hanem egyből a tárgyra tértünk. Remegő kézzel kotortam elő egy óvszert a fiókomból, hogy Yoongi segítségével fel is húztam a tagomra, majd a fiút átfordítottam volna a hasára, azonban mozdulat közben megállított.

  -Látni akarom az arcod.-suttogta, azzal széttárta a lábait, tökéletes terepet biztosítva a tágításhoz. Az első ujjamat alapos nyálazás után lassan, óvatosan felhelyeztem és finom mozgásba kezdtem vele, nehogy a cicámnak véletlenül valamiféle fájdalmat okozzak a siettséggel, ezért nyugodt tempóban csatlakoztattam csak a többit, míg már nem éreztem, hogy a méretem kábé döccenőmentesen utat fog találni magának.-Mehet.-markolt rá a vállamra a srác, mire csigatempóval elmerültem benne. A nyelvére harapva felszisszent, szóval abban a pillanatban megálltam és megvártam, hogy ő kezdje mozgatni a csípőjét, az új érzet megszokása után.

  -Szeretlek, Yoongi!-motyogtam a nyakába, miközben felhúztam úgy, hogy az ölemben foglaljon helyet, emiatt a ritmus is jóval lassabb, meghittebb lett. Nem a csúcs korai elérése volt a lényeg, hanem az érzéki együttlét élvezete, amit az összesimuló bőrfelületekből, halk nyögésekből, finom érintésekből bőven megízlelhettünk.

  -Hiányoztál...-csókolt meg újra Yoongi a hajamba túrva, közben a medencéje kis köröket leírva ingerelte a férfiasságom, aminek tetszését apró sóhajokba adtam tudtára.

  -Ha tudnád te mennyire...-váltam el mindössze erre a mondatra, aztán tértem is vissza hozzá, hiszen féltem meddig lesz még ez a csoda az enyém, úgyhogy minden másodpercét ki akartam használni.

  Milliónyi "szeretlek", "hiányoztál" és "bocsáss meg" után a testeink szinte egybeolvadtak, így élveztünk el mind a ketten. Utána percekig feküdtünk lihegve egymás mellett, Yoongi feje a mellkasomon pihent, míg a kezem a derekán és nem csináltuk mást csak bámultunk meredten egymás szemébe, mintha ez lenne az utolsó kép az életünkből, amit örökké meg akarunk őrizni.

  -Szakítok Hyunjinnel!

  -Mindent elmondok!-szólaltunk meg tizedmásodpercre pontosan egyszerre.

  -Hallgatlak.-biccentett Yoongi egy apró mosollyal játszva a szája szélén és én csak meséltem és meséltem az utóbbi nagyjából egy évemről, hogy miként találkoztam Jungkookkal egy bárban, a sajátos kapcsolatunkról. Hogy hogyan kereskedtem információkkal az alvilágban, arról a 10 napról a nyaralóban, aztán a kapcsoltunkról, a szakításról. A távol töltött hetekről, Jeonginról, Bang Chanról, a mentő akcióról, akkor már persze a fenyegetésről is, a visszatérésről... Egyszóval mindenről, anit eddig sötét titokként őriztem mélyen magamban.

  Időközben a Nap alábukott a horizonton csak a városi fényekkel sárgásan megtört szurokfekete éjjelt hagyva maga után, Yoongi pedig hallgatott. Nem szólt semmit, egyedük az arca rezdüléseiből tudtam olvasni kevéskét.

  -Szóval te voltál, aki lőtt és megöltél valakit.-köszörülte meg végül a torkát a cicám komoly kifejezéssel az utolsó szavam elhangzása után.

  -Nem, megmentettelek téged.-kontráztam, mire elmosolyodott.

  -Köszönöm.-csókolt a számra, amit azonnal viszonoztam.
 

  -Szeretlek. Elképesztően szeretlek.-húztam Yoongit szoros ölelésbe, miután visszatért a Hyunjines találkáról, ahol mindent tisztázott azzal a szerencsétren hidrogénezett fejűvel (luv u Hyunjinnie<33333).
  -És most?-sóhajtott nagyon kicsit fáradtan.
  -Csak nézzük meg a csillagokat.

[VÉGE]

Üdvözlet drágáim!
Itt vagyunk a 3. évad végén és tényleg csak köszönni tudom, hogy olvassátok, mert ez a szar lassan 10k readnél jár én meg így: damn dudeee és igen köszönöm.
4. évad lesz, viszont Lost in Seoul címen, mivel az már kicsit másról fog szólni, de a profilomon azt is megtaláljátok (önpromóxddd) és akkor nézzetek rá a többi ffemre isxddd.