I'm straight, but I like HIM |Taegi ff.|🔞✅

3. évad 6. rész

Bang Chan pov~2 hete~
  Reggel én keltem fel legelőször, hiszen mindkét fiam a csukott ajtajuk mögött aludt.

  "A fiaim..."gondoltam magamban elrévedezve. Eddig mindig úgy beszéltem magamnak róluk, hogy két csoportra osztottam őket: Taehyungék és Jeongin. De így együtt... Soha.

  Még nagyban a reggelijüket sütögettem, hogy Taet ezzel kárpótoljam a tegnapi kis csetepatéért, hiszen a fogadtatása nem volt valami szeretetteljes, pedig már annyiszor elterveztem, hogy mi lesz, ha ismét látom Hwasat és a fiaimat, de arra, hogy az egyikük éjnek évadján engem felverve áll majd a küszöböm előtt életemben nem számítottam. Inkább valami olyasmi, hogy én meglepem őket sütikkel, ajándékokkal meg ilyenek. Na mindegy még visszabillenthetem a mérleg nyelvét a pozitív irányba.

  Jeonginnek meg hát valami beavatás félét tervezek, amikor is elmondom neki az anyja igazi történetét, hogy mit is dolgozok igazából... Szóval ezt ne üres gyomorra keljen megemésztenie.

  Elsőnek a kisebbik fiam tántorgott le még tiszta kóc hajjal, a rókás pizsamájában a lépcsőn, majd zavarodottan ráemelte az álmosságtól ködös tekintetét. Biztos nem aludt jól az éjszakai vihar miatt. Nem számít ma úgyis lesz ideje kipihenni magát.

  -Ma nem mész suliba.-néztem rá a vállam fölött, miközben a célszerszámmal megfordítottam az aranybarnára sült palacsintát a serpenyőben. A szemei csodálkozva nyíltak tányér méretűre. Ilyet sem sokszor hallott a számból, mert iskola téren legtöbbször hajthatatlan voltam. Nincs lógás, nem érdekel milyen nehéz dolgozatot írnak aznap, inkább leülök vele tanulni, hogy elmagyarázzam.

  -Miért?-ült fel mellém a konyhapultra a tenyerével körbeölelve a meleg bögréjű, habos kakaóját, amit pár perce készítettem oda neki.

  -Taehyungot mindjárt felkeltem, akkor majd elmondom.-az idegen név hallatára egyetlen izma sem rezdült. Érdekes...

  Miután az utolsó adag is sisteregve kisült Jeongint hátrahagyva azzal a kikötéssel, hogy ne egyen bele a palacsinta kupacba, amíg vissza nem érünk. Lehet nem tudja majd teljesíteni, de leszidva biztos nem lesz miatta.

  Taehyungot a vendégszobában szállásoltam el, aminek az ajtaja most kilincsre volt zárva, de ez nem állított meg: egy gyors kopogás után, hogy még ki tudjon kiáltani, ha épp öltözne benyitottam. A fiam a tegnapi ruhájában terült el az ágyon. A végtagjai a szélrózsa minden irányába hevertek, pont mint az esővíztől szénaboglyává vált sötét, hullámos haja. Biztos nagyon kimerült lehetett, amikor megérkezett, mert be sem takarózott, csak bedőlt a matracra, ahonnan most azonba kénytelen lesz felkelni.

  -Taehyung.-telepedtem mellé finoman, majd a tincseit kezdtem rendezgetni, mire a nyakát behúzva átfordult a másik oldalára. Én azonban nem adtam fel és mivel ez úgy látszott nem használ a vállát próbáltam óvatosan rázogatni. Jeongin ilyenkor már fel szokott ébredni, de a bátya valahol sokkal mélyebben lehetett az álomvilágban.

  -Hagyj már, Cica...-motyogta a fiú fel sem kelve és fáradtan a kezem után kapott.

  "Cica?" gondolkoztam el. Kit hívhat Taehyung cicának? Aranyos becenév, bár én Hwasat Mókusnak hívtam teljesen indokolatlanul. Tizen-, huszonvalahányéves korunkban jó ötletnek tűnt, de így visszagondolva nagyon gáz.

  Aztán a kis álomszuszékot 10 perc folyamatos keltegetés után valahogy sikerült éber állapotba hozni, vagy valami olyasmi, mert a szeme nyitva volt. Így egy negyedóra múlva a házban tartózkodó mindhárom személy összegyűlt a konyhában, pontosabban az általam sütött palacsinta köré.

  -Vegyetek nyugodtan.-pakoltam ki a két fiam, akik gyanúsan csak biccentettek egymásnak, de semmi bemutatkozás elé mindent, amit találtam. Juharszirup, tejszínhab, eper, Nutella, lekvár, abból is három féle, satöbbi, satöbbi... Jeonginniet úgy tűnt sikerült megnyernem, ugyanis csillogó szemekkel vetette rá magát a kajára, miközben az arcán gyermekies öröm látszott. Taehyung azonban gyanakvóan méregetett és nem nyúlt semmihez.

  -Azt mondtad holnap megbeszéljük. Holnap van.-szólalt meg végül karbafont kézzel. Nagyot sóhajtottam. Tudtam, hogy ez is el fog jönni, csak azt reméltem, hogy nem ilyen korán. A mély hangú megszólalásra a legfiatalabb is fellesett a tányérjából a szájából félig kilógó palacsintával és teletömött pofazacskókkal.

  -Nem lehetne..?-álltam volna neki terelni a témát, azonban Taehyung sötét tekintete haragosan villant. Na ezt biztosan tőlem örökölte.

  -Már így is túl sokat halogattunk. Küldd ki Jeongint, ha akarod, de én el fogom kezdeni.-hessegetett a testvére felé a kezével, mire leesett az állam.

  -Ti honnan...?

  -Találkoztunk korábban.-vágták rá teljesen egyszerre, aztán szinkronban egymásra kapták a zavart tekintetüket.

  -Nem érdekes.-legyintett Taehyung és folytatta.-Nem tudom hallottál-e a Dantés esetről...-bólintottam. Arról mindenki hallott, de tényleg mindenki.-Jacksonék azt hiszik Nam és én voltam.

  -Nam?-kérdezett bele nagy szemekkel Jeongin, azonban a bátyja egyetlen határozottan felemelt mutatóujjára elnémult.

  -És ti voltatok?-puhatolóztam. Fejrázás.

  -De ezt nem hiszik el és kaptam két hetet, hogy kiderítsem ki volt, vagy...-itt elcsuklott a hangja a darabokra tört tekintetében, pedig mérhetetlen fájdalom tükröződött.

  -Vagy?

  -Megölik, azt aki nekem a legkedvesebb...-a fiún látszott, hogy mostmár minden erejével azon van, hogy a könnyei nehogy kibukjanak, de kezdi elveszíteni a harcot.-Yoongi...