I'm straight, but I like HIM |Taegi ff.|🔞✅

2. évad 20. rész/utolsó/

  A hetek megszokottan teltek. Heti 5 nap rohadás a suliban, érettségi előkészítők, tanulás és minden, ami a sulival, meg a tizenkettedikkel jár. Azonban akárhányszor akartam Taet megkérdezni a keringős táncról mindig közbejött valami. Vagy egy haver pofátalkodott oda, vagy egy rosszkor érkezett hívás. Lassan már kezdtem feladni a reményt, hogy egyáltalán a kérdésig eljutok, nehogy a válaszig.

  "Lehet tudja mit akarok tőle, csak szándékosan mindig valahogy elkerüli, hogy tudjunk beszélni róla." még a vacsoraasztalnál is ezen agyaltam evés helyet, pedig egy finoman illatozó katsudon várt előttem az elfogyasztásra. Nem volt étvágyam. A folyamatos agyalás az átaludt éjszakákkal együtt ezt is elvette. Többször is riadtam fel izzadtságban tocsogva, mert azt álmodtam, hogy Tae szakít velem, vagy megcsal. Ezután meg nemigen tudtam visszaaludni...

  -Yoongi itt vagy velünk?-integetett bele a látókörömbe Apa, mivel egyébként velük étkeztem közösen. Ők hárman beszélgettek, én meg ugye épp elvarázsoltam magam valahova teljesen máshova.

  -Persze, persze! Igen?-pislogtam körbe kérdőn, mert gondolom valaki kérdezett valamit, de én nem hallottam.

  -Arról beszélgettünk, hogy mennyit változtál mostanában...-kezdett bele Anya és nekem már ekkor rossz előérzetem volt.-Sokat voltál Joonieéknál ottaludni... Feltűnően sokat...-well... Minden héten minimum két éjszkát a szerelmem ágyában töltöttem(18as korhatár besorolás nélkül), ami még egy vaknak is feltűnt volna.-És ugye Namnak van egy kisebb testvére... Szóval apáddal azon gondolkoztunk, hogy együtt vagy-e Namjoon húgával? Mert akkor elhozhatnád bemutatni, mert szívesen megismerkednénk vele, biztos nagyok kedves, ha a te barátnőd.-úgy éreztem, hogy most jött el a pillanat a saját magam és Tae felvállalására, hiszen nem hihetik azt, hogy egy csajjal, Joon húgával(wtf nincs is neki) vagyok együtt. GeumJae az asztal alatt biztatóan megszorította a kezem, jelezve, hogy mindenben mellettem áll. Vettem egy nagy levegőt, aztán kinyögtem a magamban már olyan sokszor elismételt szöveget.

  -Namnak öccse van. Taehyung, aki a barátom.-erre a levegő, mintha megfagyott volna az ebédlőben. Anya falfehérre sápadt, Apa viszont vele ellentétben elvörösödött valószínűleg a haragtól.

  -Csalódtam benned, Yoongi.-sziszegte vészjóslóan apám, mire kisebbre húztam össze magam.-Azért adtam föléd a tetőt, etettelek, ruháztalak, iskolába járattalak, hogy egy b*zi seggtúró legyél? Huh?

  -M-Mi?-sokkoltam le teljesen a szavai hatására. Nem hiszem el, hogy a tulajodon szülőm ilyeneket vág a fejemhez.

  -Jól hallottad! Az ilyeneket mostmár illegális kiírtani, úgyhogy takarodjál a seggbekuki hímringyódhoz! Többet a szemem elé se kerüljél! Nem vagy már a családunk tagja, te korcs!

  Fogalmam sincs miként jutottam ki a házból, vagy hogyan kerültem Taeék háza elé. A gondolataim megállás nélkül zikáztak az agyam különböző szegletei között, de olyan gyorsak voltak, hogy egyet sem voltam képes felfogni belőlünk, ahogy kábé a helyzetből sem. Az utcák elmosódtak mellettem, ahogy a zuhogó esőben először rohantam, hogy minél messzebb kerüljek attól az épülettől, amit még nem olyan régen az otthonomnak neveztem. Aztán távolabb kerülve lassítottam botladozó gyaloglásig és kiszakadtak belőlem a könnyek, mik az esővízzel összekeveredve folytak le az arcomon, majd a nyakamon, végül beleivódtak a már így is csöpögve a testemre tapadó pólómra.

  Nem értettem miért tették ezt. Semmit nem értettem. A viharon kívül semmi nem jutott át a tudatosodás gátján. Hallottam a fenyegető dörgéseket, a villámok felvillanása összeszűkítette az esti sötétség miatt tág pupilláimat, az esőcseppek a bőrömet megsorozva csapódtak be a karomon, fejemen, vállamon. Nem voltam képes gondolkozni, az agyamra egy blokkoló került. A lábaim önálló életre kelve vittek a Kimék házához, ahol mint valami fulldokló kapaszkodtam a csengőbe.

  Tudtam, hogy Joon Hobinál alszik, de most nem a haverjaimra volt szügségem, hanem pontosan arra, aki ajtót nyitott. Sírva vetettem magam a megilletődött Tae karjaiba, így az ő ruháhát is teljesen átáztattam, de nem érdekelt. A teste megnyugtató melege újra életet csalt a kihűlt ujjaimba, amik görcsösen markolták a felsője válli részét.

  -Tae...-motyogtam levegő után kapkodva a mellkasába.-Menjünk be...

  -Nem.-jelentette meg nem megszokott ridegséggel a hangjában, mire felkaptam a fejem, hogy belenézhessek azokba a mélybarna szemeibe, de most kivételesen semmit nem tudtam kiolvasni belőlük.-Tudom, hogy nem a legjobb alkalom, de szakítok veled, Yoongi.-a szavai fagyos jégszilánkokként fúródtak mélyen a szívembe, ahogy eltolt magától és még fel sem fogtam, de már az ajtót is becsukta.

  A térdeim erőtlenül csuklottak össze, így durván a betonnak ütődtem, de ez az aprócska fájdalom semmi volt ahhoz képest, mit a lelkem érzett. Ami fojtogató súllyal nehezedett a mellkasomra. Az arcomat beletemettem a tenyerembe és így rázkódtam össze a zokogástól, mint még soha.

  Vége volt.

  Vége mindennek.

[2. évad vége]

Remélem tetszik. Én személy szerint nagyon utálom a második évadot:(((( Olyan semmilyen:/
Na mindegy szar lett a befejezés légyszi ne kövezzetek meg.