I'm straight, but I like HIM |Taegi ff.|🔞✅

3. évad 2. rész

Gyerekek kettő van. Semmiért nem vállalok felelősséget.
Jó szórakozást.

~jelen~
  -Igen lennék, Hyunjinnie!

  Nem, nem voltam szerelmes Hyunjinbe, talán egy kicsit kedveltem és esetleg lehetett volna vele valami komolyabb kicsit később, azonban a szívem sajnos még mindig Taeé volt, hiába próbáltam elfelejteni. De sokmindent köszönhettem neki. Megmentett az öngyilkosságtól, aztán minden zokszó nélkül befogadott, megfázott miattam és minden erejével azon volt, hogy a lelkemben tátongó lyukat betöltse. Egyszerűen nem törhettem össze a szívét. Képtelen voltam rá. Ahogy azokba a bizakodó szemeibe néztem még csak gondolni sem tudtam arra, hogy nemet mondok. Kegyetlen lett volna. Én pontosan tudom mennyire képes fájni egy darabokban lévő szív. Az elején éget. Elviselhetetlen, embertelen szinten fáj, aztán az idő múltával átmegy csillapodó sajgásba, de az nem szűnik meg. Ott lesz veled minden nap. Minden órában. Minden másodpercben. És nem ereszt. Emlékeztet a veszteségre. Valakire, akinek kurvára ott kéne lennie veled, azonban kurvára nincs.

  Ezért nem kosaraztam ki. Ezért hagytam, hogy megcsókoljon ott a konyha pultjának dőlve. Az ajkai először csak súrolták az enyémeket, mintha engedélyre várna és mivel nemigazán reagáltam semmi elutasítót, de nem is fejeztem be a mozdulatot végül ő tette meg. Hyunjinnie Tae tökéletes ellenéte volt. Míg az első mohó volt az első csóknál, az utóbbi inkább kiélvezte a pillanatot. A párnáit lassan, már csaknem idegőrlően mozgatta, átadva nekem az irányítást. Taehyungnál egyértelműen uke volt, csak álmodoztam arról, hogy egyszer majd én vezetek, azonban itt gyorsítást remélve átcsúsztattam a nyelvem a szőke szájába, mire az előbb említett a derekamra ölelve húzott közelebb magához.

  Pár perc múlva váltunk el lihegve egymástól. Hyunjin keze a csípőmön maradt, amíg én a fejem bevackoltam az álla alá. Kellemes tavasz illata volt, frissen nyíló virágok. Rózsa, nárcisz, liliom, tulipán(szerintem ennek a felének illata sincsen, de kábé ennyi virágot ismerek. Én a nagy kertész:)) Kellemes volt tényleg, de a mentolt most jobban tudtam volna értékelni...

  "Ne gondolj Taere!"idomítottam azonnal magam. Most nem volt itt Yoongs, hogy rámszóljon, mert ez nem helyes. Ő vagy valahol nagyon mélyre elásta magát, vagy nem élte túl a szerelme elvesztését.

  -Nézünk valami filmet?-vetette fel az újdonsült barátom a hosszas ölelkezés után. Belebólogattam a mellkasába, majd elfoglaltam a helyem mellette a kanapén, miközben a tekintetem a képernyőre tapadt.

  Az volt az első nap, hogy átköltöztem a vendégszobából Hyunjinhez, hogy ott együtt aludjunk. Ő ne olyan, mint Tae. A szőkeség nem ölel szorosan magához, hanem felkúszik a nyakadhoz, majd betemeti az arcát. És, hogy teljes legyen kép Kkami, a kutyus ott szuszog a lábunknál.

  Hiába mondtam Hyunjinnienek egész hétvégén, hogy már kilábaltam a kellemes kis tüdőgyulladásból, amit a hideg viharban bolyongás okozott még mindig alig engedett ki a takarók alól. Jártába-keltébe pedig egy bögre mézes tea mindig a kezébe termett, amit persze belémpumpált. Ha nem akartam meginni, akkor azt játszotta, hogy addig puszilgatott meg csikizett, amíg a nevetéstől fulldokolva el nem fogyasztottam.

  Aztán eljött a hétfő. A rettegett hétfő. Amikoris vissza kell mennem a suliba, ahol ott van Tae. Ott vannak Jiminék, akikhez nem beszéltem másfél hete. A telefonom kikapcsolva hevert Hyunjin íróasztalán pihent. Még az eljén GeumJaet megkértem, hogy hozza át a cuccaimat, mert 'otthonról' majdnem egyszál semmiben sikerült elmennem. Őt pedig megkértem, hogy ne ossza tovább az infót.

  -Mehetünk?-kulcsolta össze az ujjainkat Hyunjinnie, majd kihúzott a lakásból.

  A suli felé közeledve egyre inkább nőtt a gyomromban a görcs.

  "Ma megint látni fogom. Jól fog kinézni? Lesz valakije? Észre fog venni? Megszólít?"kérdezgettem magamtól a temérdek kérdésemet, miközben egy nagyot nyeltem, hogy a hatalmas gombóc a torkomban eltűnjön.

  -Minden rendben lesz!-nyomott egy puszit a hajamba a szőke, mire egy bátor kamumosolyt villantottam rá.

  Az iskola épülete előtt ott volt Namjoon, Hoseok, Jimin, Jungkook, aki az előbbit szorongatta, az a magas, jóképű férfi nyárról, azonban Tae sehol. Az érkezésünkre minden szem az összekulcsolt ujjainkra tapadt és Jeon majdnem keresztben lenyelte a szájában füstölgő cigit.

  -Mondd, hogy ez egy prank, Yoongi!-szólított meg köszönés nélkül Joonie, amire értetlenül összeráncoltam a szemöldököm.

  "Pont ő ne tudná mit művelt velem a drága öccse?"

  -Baszki.-jelentette ki minden egyéb kommentár nélkül Jungkook, ami fokozta a zavarodottságomat.

  -Valaki beavatna, hogy itt mi folyik?-szegeztem nekik végül a kérdést, mivel vagy fél percig csak bámultak rám, mintha arra várnának, hogy elnevetem magam.

  -Másfél hete Taehyung eltűnt. Senki nem látta.-mondta bele a gyászos csendbe a magas férfi komor hangon, nekem pedig elakadt a lélegzetem.

Tudom, hogy valszeg csak én vagyok így vele, de Hyunjin karakterét annyira imádom. Mármint milyen cuki már egyemmeg. Jólvan ennyi lettem volna el vagyok kussolva.