I'm straight, but I like HIM |Taegi ff.|🔞✅

2. évad 19. rész

Min Yoongi pov
  A kapcsolatunk 4. napjának csodálatos reggelén teljesen Taehyungba gabalyodva ébredtem a barátom ébresztőjére, ami hármonegyed hétkor hasított bele a levegőbe. Igazából csodálatos reggel, mert a szerelmemmel voltam, de az, hogy hajnalok hajnalán ki kellett csapnom magam a pihe-puhe, csábító ágyból az elég érzékenyen érintett.

  -Nyahhhhhh...-bújt bele a nyakamba Tae, miközben a lábaival ragaszkodóan körbefonta a derekam.-Miért van suli?-hisztizett a reggeli, rekedt, mély hangján, mitől a remegés végigfutott a gerincemen.

  Aztán valahogy mind a ketten összakapartuk a tiszta kómába lévő másikat, én a tegnapi suliscuccommal teli táskámmal az ujjainkat összekulcsolva elindultunk az iskolába.

  -Szerinted Hwasa mit gondol rólunk?-fordultam Tae felé és vigyorogva realizáltam, hogy éppen engem bámult vágyakozó szemekkel.

  -Nem tudom, de amíg nem ellenzi nem is érdekel.-vont vállat lazán, majd a nyakamra fogva húzott egy-közben egyébként sétálós csókba, ami az egész oxigénkészletemet felemésztette.-Édes vagy.-nyalta le a nyáltól  csillogó ajkait az elválásunk után, mire reflexből fülig vörösödtem. Még nem szoktam meg, hogy a szerelmem minden korlát nélkül kimondja a gondolatait. Főleg, ha rólam van szó. Amíg én pironkodva, nagynehezen kinyögöm, hogy egyébként jól néz ki, Taehyung mögém lép, átölel és a fülembe súgja, hogy jó a seggem.

  Nem is értem, mert a tavalyi énem most jobban hasonlít Taere, mint rám. Mármint akkor én fogdostam őt, most meg ő engem... Nem zavar, nehogy itt valaki félre értse... Csak simán fura.

  Most nem a játszótérhez mentünk, mert ugye mi ketten voltunk, Jimin pedig írt, hogy ő sem oda jön, így egyből a suli felé vettük az irányt.

  -Tae...-kezdtem bele kicsit feszengve, hiszen én pontosan tudom milyen jelentőssége van a következő kérdésemnek, azonban ebben a pillanatban mindketten teljesen egyszerre észrevettük Jeont, amint az iskola bejárata előtt visszaszáll a motorjára.

  -Mindjárt visszajövök!-nyomott egy puszit az arcomra a szerelmem, azzal hosszúra nyújott, gyors lépésekkel a haverja felé vette az irányt.

  -Táncolnál velem a szalagavatón...?-motyogtam alig hallhatóan magam elé, mintegy lemondón.

  Egészen addig figyeltem, ahogy azok ketten kiismerhetetlen témájű beszélgetésbe elegyednek  amíg valaki finoman meg nem érintette a vállam.

  -Szia...-találtam szembe magam a feszengő Hyunjinnel.-Én vagyok, már harmadjára...

  "Ohh, basszus... Már tényleg csak ő hiányzott ide."néztem körül egy megmentésemre siető ismerős után kutatva, de 15 perccel a becsengő előtt még csak a fiatal kilencedikesek vánszorogtak felfelé az épületbe vezető koszos lépcsőn. Onnan meg nem ismertem senkit, hiszen egy hét alatt nem törtem magam azon se, hogy legalább a nevüket megérdeklődjem. Szóval nem volt más hátra beszélgetnem kellett az előttem lecövekelt szőkeséggel.

  -Szia...?-köszörültem meg a torkom. Próbáltam kedves, de mégis távolságtartó hangszínt megütni, amivel azért jelzem: bocsi, szimpi vagy meg mindig, de nem, max barátok. Azonban úgy tűnt nem jutott el hozzá a finom jelzés, mert szélesen elvigyorodott.-Mit szeretnél...?

  -Csak írtam instán és nem válaszoltál. Valami baj van?-csapott habozás nélkül a közepébe. Hát ezek szerint nem szokott köntörfalazni. Az agyam egyből valami jó kifogáson kezdett kattogni, ami még hihető is.

  -Nem nagyon néztem a telefonom tegnap...-nyögtam ki, mire az ajkai egy apró 'o' formára húzódtak össze. Oké, kifogás megvan, márcsak el kell utasítani. De azt hogyan? Eddig csak olyan csajokat küldtem melegebb tájakra, akikkel nem akartam lefeküdni és az ő sérülékeny lelkükkel nem foglalkoztam, hanem egyszerűen odamondtam nekik, hogy "nézzenek magukra, azért bizonyos szint alá nem adok". Aztán már mentek is. Viszont Hyunjin más volt. Vele még őszintén jóba is lettem volna. Kedves, udvarias, visszafogott. Egyszerű barátnak tökéletes. El tudtam képzelni, hogy együtt lógunk délutánonként. Mármint haverokként. Semmi több.-Mert ottaludtam a...-ebben a pillanatban egy izmos kar ölelte át a derekam hátulról, majd fél másodperccel később Tae illata is megcsapott.

  -A barátjánál.-a szerelmem szinte már fülsértően kihangsúlyozta az első szót, hogy Hyunjin még véletlenül se értse úgy, hogy egy átlagos havernál aludtam, mint például Nam, hanem essen le neki az A barát kizárásos jelentése.-Nálam. Szóval benned kit tisztelhetek?-a hangján érződött az elfojtott idegesség. Ezek szerint féltékenykedős típus. Pont mint én, vagy lehet jobban.

  -Hwang Hyunjin. Örülök a találkozásnak.-nyújtott kezet Taehyungnak, amit a fiatalabb rövid mérlegelés után felfogadott. Az ujjaik összefonódása egy egyszerű formalitásnak látszódhatott kívülről, azonban én ott álltam közvetlenül mellettük és láttam, hogy nekik ez sokkal többet jelent. A tekintetük összekapcsolódott és a szikrák csak úgy pattogtak kettejük között. Valamiféle lelki harcot vívhattak, amiben Tae győzedelmeskedett, mert a szőkeség kapta el először a fejét, a kezét meg úgy rántotta hátra, mintha megégették volna.-Rohadtul vigyázz rá!-jelentette ki, majd beviharzott a suliba.

  -Bántott?-fordított maga felé azonnal Taehyung, amikor Hyunjin eltűnt a szemünk elől. A szeméből csak úgy sütött az aggódás. Mosolyogva bólogattam, mire nyomott egy puszit a homlokomra és összekulcsolta az ujjainkat.-Egyébként mit akartál kérdezni mielőtt dumáltam Kookkal?-a számat eltátva örültem, hogy emlékszik rá. Nem gondoltam volna, hogy megjegyzi, hiszen egy ártalmatlan kérdés volt, vagyis annak tűnt.

  -Tudod én most tizenkettedikes vagyok, azaz végzős...-kezdtem bele.

  -Ne bassz, Cica! Tényleg?-nevetett fel szívmelengetően. Imádom, amikor nevet. Ilyenkor a hangja mély orgánuma mégjobban kiélesedik. És szexi. Nagyon.

  -Tényleg!-öltöttem ki rá a nyelvem, erre nek több se kellett, mert az ízlelőszervem után kapva megcsókolt.

  Én az elején egy gyors puszilkodásra gondoltam, szerintem ő is. De aztán elszaladt velünk a ló és egészen jelzőcsengőig faltuk egymás ajkait, a külvilágot teljesen kizárva.

  -Asszem menni kéne...-pillantott körbe Tae a suli teljesen kihalt bejárata előtt kipirosodott arccal. Kicsit ő is lihegve szívta be a levegőt. Búcsúzás képpen a hajába túrva húztam vissza a számra, de ezúttal nem mélyített el semmit.-Ha így folytatjuk az első órát skipelhetjük is.-vigyorodott el, majd egy utolsó puszi után mindketten mentünk órára.

  "Majd máskor megkérdezem..."gondoltam magamban.

Kiraktam egy új fft, akit érdekel.