I'm straight, but I like HIM |Taegi ff.|🔞✅

2. évad 4. rész

  "Nabazdmeg."

  A szerelmem egy kocsiban volt. Éppen vezetett, viszont koránt sem egyedül. Jeon Jungkook az anyósülésen foglalt helyet. Szerintem érthető okokból elfogott a féltékenység, rá akartam ordítani arra a hímringyóra, hogy maradjon nagyon távol Taetől, vagy bajok lesznek. Ha mellettem lett volna ez képes lettem volna nekiugrani.

  -Szia Yoongi.-pillantott a valószínűleg műszerfalra erőszített telefonjára Taehyung, majd újra az útnak szentelte a figyelmét.-Mit szeretnél?

  -Ja véletlenül hívtalak.-motyogtam zavartan. A hangomon gondolom érződött a lehangoltság, mert Tae ismét a kijelzőre pillantott. Ezúttal hosszabb ideig, a tekintete két pont között ugrált fel-le, de hogy melyik kettő, azt híváson keresztül nem tudtam eldönteni. Aztán hirtelen a fékbe taposott, amitől Jeon kishíján lefejelte a kamerát.

  -Hülye vagy, bazdmeg?-nézett mérgesen Taehyungra, aki szigorúan maga elé bámult ki a szélvédőn.-Nem tűnt fel, hogy piros?

  -Megálltam, nem?-kérdezett vissza reflexből a szerelmem, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Azonban a vigyor azonnal az arcomra fagyott, amikor Jungkook elkezdett nekem tátogni.

  -Menj rá.-biccentett aligészrevehetően Tae felé. Én pedig értetlenül ráncoltam a szemöldököm. Mit akar ez? Menjek rá a pasijára? Mi a fasz?! Egy idő után a sötéthajú szépfiúnak is feltűnt a megrökönyödött arcom, amivem bámultam magam elé.

  -Szellemet látsz Min, vagy mi ez a fej?-kuncogott fel halkan Tae, de ennyi is elég volt, hogy a szívem megteljen melegséggel. Annyira aranyos volt a nevetése, meg hozzá az a boxy mosoly. Egész nap tudnám nézni. Nem is tudom, hogy a régebbi énjén ezt, hogy nem vettem észre. Mondjuk akkor nem mosolygott sokat rám.

  -Hátőő...A szomszédban kúrnak a kutyák.-nyögtem ki az első dolgot, ami eszembe jutott. Nekem miért ilyenek jutnak először eszembe? Dante Poklában, hogy meleg vagyok, most meg ez. Valami nagyon nem jó bennem... Most viszont Jungkookon volt a sor, hogy úgy bámuljon rám, mint egy őrültre. Aztán lemondóan megrázta a fejét.

  -Van valakid mostanában TaeTae?-fordult a vezető fiú felé, akinek a szemei erre tágranyíltak, de ezúttal nem pillantott el az útról.

  -Nem, nincs senkim.-mondta végül nagyot nyelve, ami jól látszódott az ádámcsutkája mozgásából. Ez megnyugtatta a hevesen kalapáló szívem, de azért biztosra akartam menni.

  -Akkor ti nem...-kezdtem bele egy nagyon kínos kérdésbe.

  -Dehogyis.-szakított félbe Jungkook jelentősségteljesen biccentgetve ismét Tae felé. Mit akar már ez a pali? Esküszöm nem tudom értelmezni.-Viszont a posztolt képed után titeket elég sokan egy párnak gondolnak...-sejtelmeskedett nekem itt össze meg vissza. Erről viszont eszembe jutott a Jennies beszélgetés és, hogy azt még mindig nem indokolta meg.

  -Akkor most elmondod mi az a hosszú történet?-Jeon fejrázva próbált leállítani, de nem érdekelt. Én ezt meg akarom tudni, ha lehet akkor most.

  -Nem.-vágta rá a szerelmem pillantásra sem méltatva, csak az utat figyelte meredten, mintha az élete múlna rajta.

  -Miért? Kérlek.-vetettem be a kiskutya szemeket, de ignorált.

  -Tae szerintem el kéne, hiszen...-próbálkozott Jungkook is. Miért segít nekem ennyire? Mi java származik neki ebből?

  -Nem.-emelte meg egy kicsit a hangját Taehyung, mire összerezzentem.-Jeon te főleg tudod miért nem. Ha meg rajtam múlik, Cica márpedig rajtam múlik, akkor az életben nem tudod meg.-azzal a lendülettel kinyomott a fenébe.

  "Cica...?"