Bucky x reader

889 48 12
                                    

(T/N) -Te neved

Leizzadtan, és zihálva ültél fel az ágyban. Rémálmod volt, megint. Megtörölted a homlokod, és az órára néztél. Hosszan lehunytad a szemed, majd felálltál az ágyból. A kilincset óvatosan lenyomva kiosontál a konyhába, hogy igyál egy pohár vizet, hátha segít.

Felkapcsoltad a konyhapult feletti ledcsíkot, majd a hirtelen fény miatt hunyorogva vettél le egy poharat, amit a csap alá tartottál. A fényt leoltottad nehogy felkelts valakit, és a sötétben ácsorogtál tovább. Mikor a szemed kezdett hozzászokni, láttad, hogy nem vagy egyedül. James is ott állt a konyhába. Kócos volt a haja, és kicsit fáradtnak is tűnt. Neki is rémálma lehetett.

- A másik karodat nem is fogod használni? - lépett közelebb, és a jobb kezedet szuggerálta, ami teljes egészében fémből volt.

Te is lenéztél rá, és kicsit megmozgattad a kezedet.

- Nem szeretem - suttogtad, és elzártad a csapot, ami egy ideje feleslegesen folyatta a vizet.

A folyó víz, ami eddig az egyetlen hang forrása volt az egész helyiségben ezzel elvágtad, így síri csendben néztétek egymást.

- Ez is te vagy - mondta kis idő után Bucky, és óvatosan a pultnak dőlt.

- Nem, ez nem én vagyok - vágtad rá ingerülten, mire Bucky állkapcsa megfeszült. Élesen beszívta a levegőt, és keresztbe tette a karját. Jobb kezével idegesen kocogtatta a fém kezét, miközben továbbra is a tiedet nézte. - Egy olyan dolog helyettesíti a karomat, amit én nem akarok. Félek tőle. - bámultad tovább a fém végtagot.

Bucky egy pillanatig elgondolkodott, és még közelebb jött hozzád.

- Nem lehet, hogy attól félsz, hogy olyat teszel, amiket én?

Lehajtottad a fejed. Valójában igen, nagyon is attól féltél, hogy hozzá fognak mások hasonlítani, de ezt sose mondtad neki.

- (T/N), te nem én vagy. Te nem vagy a Tél katonája, és többé már én sem - suttogta a füledbe, a rendes kezével pedig megfogta a te fém kezedet.

- Engem nem a Tél katonája érdekel. Tony azt mondta nekem, hogy... - kezdted, de ő közbevágott.

- Tony egy seggfej - rántotta meg a vallát a férfi, majd folytatta. - És a vasember páncélja csinált belőle egy még nagyobbat.

- Nem - ráztad a fejed. - Igaza van. Soha nem fogad el a társadalom. Se téged, se engem. - motyogtad, miközben egy könnycsepp gördült végig az arcodon. Bucky felemelte a fejed, és kényszerített, hogy a szemébe nézz.

- Számít ez valamit? - kérdezte, mire te értetlenül pislogtál rá. - Mi elfogadjuk egymást, igaz?

Bólogattál, miközben igyekeztél kerülni a tekintetét, bár ez nem nagyon jött össze.

- Akkor gyere - tárta ki a kezét. Te nyújtottan kifújtad a levegőt, és megölelted.

Olyan közel voltál hozzá, hogy érezzed az izmos mellkasát, és hallottad a legzését, és a szívverését is.

- Azt hittem nem szereted az öleléseket - motyogta a nyakadba a férfi mosolyogva
- Nem is - léptél el tőle. - De ez most kellett.

- De köztünk sose lehet semmi, ugye tudod? - néztél rá kis idő után.

- Miért nem?

- Csak mert - vágtad rá.

- Akkor is az enyém leszel ha nem tetszik -nevetett, neked pedig összeszűkült a gyomrod. Nem akartad ezt az egészet, de közben mégis.

Egy könnycsepp folyt végig az arcodon, és elfordítottad a fejedet.

- Most mennem kell - motyogtad halkan, és megindultál a szobád felé, de Bucky visszarántott.

Megragadta a vállaidat, és megcsókolt. Te pedig visszacsókoltál, hiszen szeretted őt, de akkor is tudtad, hogy ez nem helyes. Kirántottad a kezei közül a válladat, és a szobádba rohantál. Egyenlőre nem tudtad mit is kéne érezned iránta, de tudtad hogy ez itt még nem zárult le.

Igen, sok késéssel meghoztam ezt a részt is, köszönöm a kérést i_need_more_marvel, remélem nem haragszol nag,on, hogy ennyit késtem és őszintén nem is vagyok erre a legbüszkébb.
Valamint szeretném megköszönni az új borítót
fragmenxts

Marvel és Egyéb OneshotokWhere stories live. Discover now