Marvel és Egyéb Oneshotok

Loki lánya

(T/N) -Te neved
(K/Sz) -Kedvenc szín

Sötét éjszaka volt. Az eső annyira zuhogott, hogy alig láttál valamit. A New Yorki fények teljesen összemosódtak, ráadásul majdnem megfagytál. Már vagy egy órája gyalogoltál, a telefonodat bámulva, hogy biztosan jó irányba mész-e.

A (K/Sz) színű bőröndödet alig bírtad húzni, és már a sírógörcs szélén álltál, de végre helyben voltál. Megérkeztél egy panelház elé, ahol lekuporodtál, és vártál. Vártál, hogy valaki arra jöjjön, és kinyissa az ajtót. Fél órával később egy nő jött. Ijedten bámult téged kinyitotta az ajtót és elkezdett felfelé rohanni. Még te is gyorsan besurrantál, és megkönnyebbülten felsóhajtottál. A lépcsőházban ugyanis kellemesen meleg volt a kinti időhöz képest.

Hatalmas sóhajtással elkezdted a lépcsőn felvinni a bőröndöt. Nehéz volt a második szintig felcipelni, ugyanis dugig volt cuccal, mire pedig felértél arra már olyan fáradt voltál, hogy szinte már a küszöbön el tudtál volna aludni.

Percekig álltál az ajtó előtt, és rengetegszer átgondoltad, hogy mit is fogsz mondani, ha majd ideérsz, de egyszerre kiment minden a fejedből. Végül idegesen bekopogtál, és vártál. Mivel nem kaptál választ, ismét kopogtál, de ebben a pillanatban valaki kinyitotta az ajtót. Loki állt ott életnagyságban, és dühösnek látszott. Egyszerre kiszaladt a fáradtság a szeméből, és csak nézted.

-Mi van? -tagolta idegesen, és mivel nem feleltél neki becsukta az ajtót.

Most már ahogyan csak tudtál olyan hangosan dörömböltél, mire a férfi feltépte az ajtót.

-Mi van már? -kérdezte unottan, és behunyta a szemét, miközben az ujjai közt egy villát forgatott.

-Apa -szólítottad meg, és a szemébe néztél. Az isten kezéből hangos csörömpöléssel kiesett a villa. Hunyorogva meredt rád, és megvakarta a fejét.

-Nem ismerlek -közölte hidegen, és már hajtotta volna be az ajtót, de te odatetted a lábad, és szomorúan megkérdezted:

-Miért hagytál egy rohadt gyermekotthonban?
Loki újra kinyitotta az ajtót.

-Hogy kerültél ide? -váltott témát.

-Hát tudod, amikor egy anyuka, és egy apuka nagyon szeretik egymást.. -kezdted egy halvány mosollyal, de ő közbevágott.

-Úgy értem hogy találtál ide? -vonta fel a szemöldökét.

-Öt éves korom óta kutatlak, és hát valahogy tíz év alatt jutottam erre-arra. Szóval... Miért hagytál ott?

-Nézd. Egyáltalán nem tudom hogyan neveljek egy gyereket. És nem is akartam megtanulni. Szóval leraktalak... Öö... Amúgy... A neved?

-(T/N). Azt hittem te adtad nekem. -hökkentél meg.

Az isten megfordult, és besétált a házba, majd biccentett, hogy kövesd. Ahogy beléptél az orrodat megcsapta valami rémesen égett szag.

-Mi ez a szag? -krákogtál, félig nevetve.

-Vacsorát akartam magamnak főzni, és kigyulladt -mondta, aztán hirtelen elgondolkozott valamin. -Figyelj... Mi lenne, ha felhívnám a gyámügyet, hogy kérem vissza a lányom? Egészen érdekesnek tűnik szülőnek lenni.

-Ez most komoly? -kaptad a szád elé a kezedet, és a sírás szélén voltál, amit Loki is észrevett.

-(T/N) csak nem baj?

-Viccelsz? Tíz éve nem volt apukám. -karoltad át a nyakát sírva.

-(T/N)! Segíts telefonálni. Nem tudom kezelni ezt az izét -nevetve sétáltál oda hozzá, és nézted, ahogyan szerencsétlenkedik az okostelefonnal.

Érezted, hogy ez az apa-lánya kapcsolat mindkettőtöknek sokat fog tanítani.

Itt vagyok egy ilyen résszel is. Remélem elnyerte a tetszéseteket. Főleg  a tiédet redytohastag.