Marvel és Egyéb Oneshotok

Elisabeth x Tony

Ez a rész most nem Readeres, de azért remélem hogy jó lesz.

A neved Elisabeth, Nick Fruy húga vagy. Lényegében a Bosszúállók felettese. Egész nap náluk dekkolsz, elvileg felügyeled őket, de gyakorlatilag csak eszel, Tonyt bámulod, és néha figyelsz, hogy ne csináljanak hülyeséget. Csinálsz helyettük eleget te.

-Tony! -kiabáltál, olyan hangosan, ahogy csak tudtál. -Elfogyott a pizza.

-Akkor rendelj, vagy emeld fel a segged, és menj el venni! -hallottad a dobhártyaszaggató üvöltését valamivel távolabbról.

Csalódottan vágtad be a hűtő ajtaját, és kb fél perc múlva ismét kinyitottad, hátha. De semmi.

-Nem kell ám végig kiabálni az egész tornyon, ha éppen éhes vagy. -felelte mögötted álmos fejjel Steve. -Amúgy mondtam már, hogy olyanok vagytok mint egy veszekedő házaspár? -emelte föl a szemöldökét.

-De Tonyval nem is járunk. -felelted. -Még nem. -az utolsó két szó csak véletlenül csúszott ki, és nagyon remélted, hogy a kapitány figyelme átsiklott fölötte, de nem. Nagyon is észrevette.

-Micsoda? -ebben a pillanatban úgy nézett rád, mintha szörnyet látna.

-Semmi. -vágtad rá gyorsan.

Steve sejtelmesen elmosolyodott, majd sarkon fordult, és elment. Ismét kinyitottad a hűtőt, hátha ezúttal lesz bent valami. Mosolyogva vettél ki egy joghurtot, az egyetlen normális kaját, amit odabent találtál. Kihúztad a fiókot, gyorsan kikaptál egy kanalat, és már indultál volna az asztalhoz, de egyenesen beleütköztél valakibe. Tony volt az. Egy pillanatra lefagytál, aztán elővetted a flegmázós stílusodat, hogy ne lássa, hogy odáig vagy érte.

-Mi van, Stark?

-Semmi. -elsétált melletted, és ő is kinyitotta a hűtőt. -Azt hittem rendeltél pizzát. -fordult hátra.

-Nem rendeltem. -rántottad meg a vállad
-Szóval nincs itthon semmi kaja. -simította meg az állát.

-De. Itt ez a joghurt. -lengetted meg előtte az ételt, ő pedig kikapta a kezedből.

-Köszi, Elisabeth. -vigyorgott, majd kirohant a konyhából.

-Anthony Edward Stark! Add vissza ha jót akarsz. -futottál utána.

Mire megtaláltad már a kanapén ült, és feltűnően nézegette a joghurtot.

Villámgyorsan mellette termedtél, kikaptad a kezéből, ráadásul még a hasába is beleütöttél egyet. Rögtön oda kapta a kezét, és ezzel egyidőben fájdalmasan fel is nyögött.

-Elég érdekesen mutatod ki, hogy szeretsz, Elisabeth -nézett rád, te pedig rögtön lefagytál.

-Én? Téged? Ez hülyeség. -nevetted el magad.

-Hmm... -mosolygott -a Kapi elmondta.

-Tudtam, hogy arra az őskövületre nem lehet titkot bízni. -forgattad meg a szemedet, és Tonyra néztél, aki szorosan a karjaiba zárt.

-Remélem a bátyád ezt nem fogja megtudni. -suttogta.

-Már tudom. -hallottatok a háttérből egy hangot, mire mindketten távolabb ugrottatok egymástól.

Nick állt ott, halványan mosolyogva.

-Te mindig elrontod a pillanat varázsát, bratyó. -nevettél, majd jól hátba vágtad.

Hínnye, hát ez a rész is kész lett. Remélem tetszett Anka3_3