Marvel és Egyéb Oneshotok

Élő halott -Shang- Chi

Mielőtt belekezdenél az oneshot olvasásába meg kell hogy említsem, hogy itt az idővonal kissé össze-vissza van.

(T/N) -Te neved

Lapoztál egyet a könyvedben. A szemeid gyorsan futottak a sorokon, de alig fogtad fel a nyomtatott szöveg tartalmát. Az ablakon besütő késő tavaszi napsugarak egyenesen az olvasmányodra vetültek, aminek a lapjai egyenesen a szemedbe verték vissza az erős fényt. Nem törődtél vele, a szemeddel még mindig a sorokat futottad. Körülötted teljes csend volt. A bukóra nyitott teraszajtónak köszönhetően pedig hallani lehetett a kint csicsergő madarakat, a beszélgető embereket az utcán, a kutyák ugatását, és még a néha- néha elhaladó autókat is.

Mégegy oldallal tovább haladtál az olvasmányodba, de ekkor furcsa árnyék borult a könyvedre, és az egész fotelra, amiben ültél.
Lassan felemelted a fejed, és a nyitott teraszajtó felé pillantottál. Shang- Chi mosolyogva kopogtatott és integetett az üveg mögül.
Egy elfojtott mosoly kíséretében az ajtóhoz léptél, és ajtót nyitottál.

- Már meg se kérdezem miért nem a bejárati ajtón jöttél - dörzsölted meg a szemed, és unalmat erőltetve az arcodra néztél fel a barna szemeibe.

- Hiányoztam? - hajolt közelebb hozzád vigyorogva a férfi, figyelmen kívül hagyva az előbbi kijelentésedet.

- Nem annyira mint szeretnéd - húztad össze a szemed, és alig észrevehetően elemelted a sarkaidat a földtől, hogy magasabbnak tűnj.

- Stephen azt mondta, hogy beszélni akar velem - váltott hirtelen témát, és az asztalon heverő fehér kávésbögrére, majd ismét rád pillantott.

Azután a vállad felett elnézve kutakodni kezdett valami után a szobába, de talán maga se tudta mit keres. Az ujjait óvatosan végighúzta az alkarján elhelyezkedő gyűrűkön, miközben egy mély morgást hallatott. A varázsló bizonyosan azokról akar beszélni, és talán nem jó híreket akar közölni. A férfi végigborzongott a gondolatra, hogy mi többek lehetnek ezek a gyűrűk annál, mint amit mutatnak magukból. Megijesztették, mégis tagadhatatlanul vonzották őt ezek a különleges valamik.

- Hé, baj van? - lengetted meg a kezedet a barátod arca előtt, aki erre reflexből lehunyta a szemeit.

- Dehogy - sóhajtott gondterhelten, és levetette magát a fotelba. Kezébe vette a könyvedet, és miután gondosan szemügyre vette a kék borítót, rád emelte a tekintetét. - Milyen volt a napod?

Lemondóan csettintettél a nyelveddel, és inkább hátat fordítottál neki. Hallottad ahogy Shang- Chi felállt a fotelből, a könyvet a bögre mellé teszi és a hátad mögé lépett. Az állát a fejedre tette, finoman megfogta a csípődet, és csukott szemmel élvezte a pillanatot. Halkan dúdolgatni kezdett valami keletinek hangzó dalt, de nem igazán tudtad mi lehet, talán még az anyukája énekelhetett neki kisgyerekkorában ilyesmit.

- A bosszúállók tudják? - szólaltál meg hirtelen, de olyan halkan, hogy a saját hangodat is alig hallottad - Tudja bárki rajtad kívül, hogy élek?

- Nem - motyogta a férfi, és a kezei kissé megfeszültek a csípődön.

Nyelvével önkéntelenül is benedvesítette az ajkait, és még egyszer szólásra nyitotta a száját, de végül jobbnak látta, ha nem szólal meg, mert nem akart veled veszekedni, azt pedig végképp nem akarta, hogy dühös legyél.

- Hazudunk nekik. Átverjük a barátaimat, és azokat akiket a családomnak hívok - suttogtad magad elé könnyes szemmel. - Tudom, hogy Natasah minden nap kijár a síromhoz. És Strange... Ő tudna segíteni rajtam.

- (T/N), én nem akarom... - kezdte a férfi, de te feszülten ellökted magadtól, és szembe fordultál vele.

- Micsodát? Megmutatni a szörnyeteget? - vádlóan meredtél rá, ő pedig reflex szerűen maga elé kapta a kezeit.