Marvel és Egyéb Oneshotok

Kis faház -Brock Rumlow

(T/N) -Te neved

A szél kegyetlenül süvített odakint, megtépázva ezzel a kis faház körül büszkén magasodó fenyőfákat, az előző este lehullott havat pedig össze-vissza hordta. Az állatok -ha még eddig nem tették meg- mostmár bizonyosan elbújtak. A kis rágcsálók nem motoszkáltak az ablak alatt, és a varjak sem kátogtak már arra várva hogy lecsapjanak rájuk.

Persze mindezt csak feltételezted, ugyanis te a kis faházba kuporogtál a kandalló előtt és csak néha néztél ki a sötétbe.

Miközben kitartóan a barátságosan ropogó tűzbe bámultál elgondolkoztál azon, hogy Rumlow egy ideje kiment, és talán utána kellene menned hogy megnézd nem történt -e vele valami baj. Egy halk sóhaj kíséretében lerúgtad magadról a karácsonyi mintával ellátott takarót, és a félhomályban tapogatózva elindultál az ajtó felé. Néhány bizonytalan lépés megtétele után érezted ahogyan a sípcsontod egyenesen nekiütközik a tömör fenyőfából készült dohányzóasztalnak, te pedig ezzel egyidejűleg fájdalmasan felszisszentél, azután pedig még egy cifra káromkodás is elhagyta a szádat.
Ebben a pillanatban az ajtó kivagódott, a villany pedig felkapcsolt. A hirtelen fény miatt te villámgyorsan lehunytad a szemed, és csak hosszú másodpercek múlva nyitottad ki óvatosan. Az ajtóban Brock ácsorgott. A sötét hajában szinte világítottak a ráesett hópihék és a kabátját is teljesen belepték a fehér pelyhek. A férfi megrázta magát, majd belépett a küszöbről és becsapta maga mögött az ajtót.

- Kész. Végre van áram - motyogta neked, majd kikerülve téged a kanapéhoz sétált és nemes egyszerűséggel eltulajdonította a takaródat.

Meglepetten felvontad a szemöldököd, de nem feleltél, csak némán mellé ültél, azután pedig ismét a tűzbe kezdtél bámulni.

- Haragszol még, igaz? - fordult feléd hirtelen Brock, de válaszul csak egy fejrázást kapott, mire elhúzta a száját - Persze, gondoltam - motyogta szarkasztikusan forgatva a szemét, majd a pokrócot átdobta a vállad felett és takaróstul közelebb húzott magához.

Kicsit ingerülten csettintettél a nyelveddel, és megpróbáltál távolabb húzódni tőle, de ő erősen tartott téged, és nem hagyta hogy elmenj.
Összeszorítottad a fogaidat, hogy ne kezdj el mosolyogni rajta, mivel amikor ilyesmiket csinált nagyon vonzzónak találtad. Ó igen amikor ilyen volt egyszerűen elvesztetted a fejedet, de most valamiért ez a hatás elmaradt.

Brock hirtelen felállt, és elsétált. Először azt hitted, hogy már nem is érdekli az egész, de kis idő múlva vissza is tért egy piros és egy fehér bögrével a kezében.

- Csináltam teát - mosolygott rád szelíden, és a piros bögrét a kezedbe nyomta - Plusz arra gondoltam hogy nézhetnénk valami filmet - a válaszodat meg sem várva kapcsolta be a kandalló feletti tévét, és keresgélni kezdett.

Végül megunta ezt a tevékenységet, és valami random csatornán hagyva az egészet feléd fordult. Te próbáltál minél jobban a tévére bámulni, hogy ne kelljen vele beszélgetned, de pechedre amint erre rájött kikapcsolta azt, a távirányítót pedig kíméletlenül a dohányzóasztalra ejtette.

- Tudom hogy dühös vagy amiért elrángattalak ide. De úgy gondoltam tetszene, hiszen elég hangulatos kis hely.

Lassan felé fordítottad a fejed és hitetlenkedve megemelted a szemöldököd.

- Te azt hiszed azért vagyok mérges, amiért ide hoztál? Nem lehet, hogy esetleg azért vagyok mérgess, mert mással láttalak? - egy hirtelen mozdulattal kiugrottál a takaró alól, és egészen  a szobátokig trappoltál, ahol becsaptad magad mögött az ajtót.

Elfordítottad a kulcsot a zárban, és az ágyra vetetted magad. Nem sokkal később halk kopogást hallottál, de inkább nem vetted figyelembe.

- Kicsim, nemár. Ezt már megbeszéltük, csak félreértés volt, semmi több. - hallottad az ajtó mögül a meglepően lágy hangját, de miután erre se voltál hajlandó reagálni folytatta: - (T/N), légyszíves engedj be. Hosszú volt a nap, le szeretnék feküdni.

- Aludj a kanapén, vagy bánom is én. Hátha találsz ott valakit akivel csókolózhatsz - kiabáltál ki szarkasztikus hangnemben, majd mit sem törődve a további próbálkozásaival oldalra fordultál és próbáltál elaludni.

A kopogások és kérlelések eredménytelen sorozata egy idő után megszűnt, és Rumlow tanácstalanul fetrengett a kanapén egyetlen szem takaró társaságában.
A lustán ropogó tűzbe bámult, miközben a fejében végigpörögtek annak a délutánnak az eseményei. Bántotta a tény, hogy nem bocsájtasz meg neki, pedig ő tényleg nem tett semmit. A munkatársa megcsókolta, te pedig pont akkor és pont ott voltál, és nyilvánvalóan máshogy jött le neked ez az egész, amiért persze nem hibáztatott.

Eközben te is összevissza forogtál a franciaágyban, de sehogy se jött álom a szemedre. Odakint már a szél is elhalkult, így még a csukott ajtón keresztül is hallottad ahogy a tűz olykor-olykor hangosabban pattog. Ez a csend, és a harsogó gondolatok a fejedben megőrjítettek, így végül már csak azt vetted észre, hogy szinte öntudatlanul sétálsz az ajtó felé.
Halkan elfordítottad benne a kulcsot, majd kilopóztál a nappaliba.

- Brock - suttogtad halkan, majd a fejeddel a szoba felé intettél, jelezve hogy jöjjön.

A férfi ajkain egy fülig érő vigyor terült el. Tudta hogy ő nyert, és megbocsájtottál neki.

Olyan lendülettel húzott le magával az ágyra, hogy csak úgy nyekkentél, majd szorosan az ölelésébe vont.

- Annyira hálás vagyok neked, hogy megbocsájtottál - morogta a nyakadba, mire te csak megvontad a válladat.

- Ha azt mondod nem tettél semmit, rendben van, én elhiszem - tártad szét a karod, majd oldalra fordulva lehunytad a szemed hogy végre aludhass.

Brock mögéd mászott, és a kezeit a hasadnál összekulcsolva olyan közel húzott a mellkasához amennyire csak tudott. Minden lélegzetvételét érezted a nyakadon, ezek pedig egy idő után kezdtek egyre egyenletesebbé válni, szóval egészen biztos voltál benne hogy a férfi elaludt. Te még néhány percig üres fejjel feküdtél a karjai között, de aztán téged is magával ragadott az álmok birodalma.

Ez a rész nightwish_fanforever kérésére készült, remélem attól függetlenül hogy ennyit késett még azért tetszik. A címválasztás pedig kérlek nézzétek el, mert nem a legjobb.