Marvel és Egyéb Oneshotok

Karácsonyi különkiadás

(T/N) -Te neved

A korcsolyázás óriási hagyomány volt, amikor Steve még gyerek volt, és szerette volna, ha te is élvezed ezt a programot. Ráadásul szerinte ez egy romantikus dolog, így megígérte, hogy karácsonykor elvisz.

-Steve, nem tudom, hogyan kell korcsolyázni -felelted félénken, mire Steve egy pillanatra meglepődött de aztán halkan kuncogni kezdett.

-Ezen teljesen felesleges aggódnod, baba. Megtanítalak rá -a kezével az arcodat simogatta, miközben próbált megnyugtatni.

-De mi van, ha elesem?

-Akkor ott leszek, hogy elkapjalak -felelte a férfi egyszerűen, és közelebb csúszott hozzád a kanapén, majd egy puszit nyomott az arcodra.

-Nos, rendben, elmegyek. De csak ha végig fogod a kezem.

-Rendben -Steve halványan elmosolyodott, látszólag valamit tervezett, de nem tulajdonítottál neki túl nagy jelentőséget.
Mindketten a kandallóban ropogó tűzre meredtetek, aztán szép lassan elaludtatok

Másnap délután ott ültél a padon, és nézted, ahogyan a férfi a lábadra erősíti a korcsolyát. A szíved hevesen dobogott, nagyon féltél a dologtól.

-Készen állsz? -hallottad a kapitány hangját, és láttad, ahogy feléd nyújtja a kezét.

Remegő tagokkal a kezébe raktad a kezed, és elindultatok a jég fele.

Először nagyon erősen kapaszkodtál Stevebe, de ahogy egyre több időt töltöttetek a jégen, úgy egyre lazult a szorításod, és egyszer csak azt vetted észre, hogy a kapitány már nem fogja a kezed. Hirtelen fékeztél a korcsolyával, és remegve álltál egyhelyben, arra várva, hogy Amerika kapitány odaérjen hozzád.

-Azt mondtad, hogy végig fogod majd a kezem -nyögted halálra rémülten.

-Sajnálom, de most el kellett engednem a kezedet, mert egy nagyon fontos dologra készülök -mély levegőt vett, majd ott, a pálya közepén eléd térdelt, és egy kis dobozkát vett elő. -(T/N), hozzám jössz feleségül?

A nap már lemenőben volt, és szép vörösre festette az ég alját, a jégpályán pedig csak ketten voltatok, amitől a pillanat csak még gyönyörűbb lett. A látásod elhomályoult a könnyektől, a szád elé kaptad a kezed, és bólogatni kezdtél.

-Igen Steve, hozzád megyek.

Ahogy felállt, a nyakába ugrottál, egy pillanatra megfeledkezve arról, hogy egy jégpálya kellős közepén vagytok. A lendület következtében mindketten elestetek.

Végre ismét otthon voltál, a ropogó tűz, egy bögre forró tea, és persze a vőlegényed társaságában. A kapitány kivette a kezedből az italt, és az asztalra tette. Lassan megcsókolt, közben pedig a hátadat simogatta.
Ásítva összekulcsolta a kezeteket, és a válladra hajtotta a fejét. Te a szőke tincseibe túrtál, mire Steve száját egy jóleső morgás hagyta el.

-Többet nem engedem el a kezed. -suttogta, majd szép lassan ismét elaludtatok.

Ezzel a kia rövid résszel szeretnék boldog karácsonyt kívánni mindenkinek.