Marvel és Egyéb Oneshotok

Egy üveg pia -Zemo (pt.3)

(T/N) -Te neved

Arra keltél, hogy a fejed mellett zizeg a telefonod. Fáradtan megdörzsölted a szemed, és a képernyőre néztél. Amerika kapitány keresett.

- Steve - nyögted a telefonba. - Hajnali három óra van.

- Tudom, tudom. Viszont sajnos van egy kis probléma. Buckyt elkapta a Hydra - az utolsó mondatnál suttogásra váltott. - Félek, hogy a barátod lesz a következő.

- Már mondtam, hogy ő nem a... - kezdtél volna tiltakozni, de aztán a melletted alvó Zemora néztél. - Na jó - sóhajtottál. -Mit akarsz?

- Azt, hogy gyertek a bázisra. Minél gyorsabban - vágta rá a férfi, és letette a telefont.

Te egy percig csak ültél, és pislogtál magad elé, miután pedig feldolgoztad, amit mondott megráztad a fejed, és a melletted alvó férfit kezdted rázogatni, aki felelet helyett csak magára húzta a takarót.

- Ne szórakozz velem, kelj már fel. El kell innen mennünk - a férfi szemei egyből kipattantak, felült az ágyban, és kérdőn nézett rád.

- Miért?

- Majd elmondom - hadartad, és hozzá vágtál néhány ruhát, és megragadtad a slusszkulcsot. - Öltözz át. A kocsiban találkozunk.

Idegesen doboltál a kormányon, és vártad, hogy Zemo végre ideérjen. A csönd kínzóan nagy volt, aminek hatására elkezdtél a legrosszabb eshetőségeken agyalni. Lehet, hogy már elkapta a Hydra. Vagy mellkasba lőtték, és ott fekszik a padlón egy nagy vértócsa társaságában. Meg kéne nézned, hogy jól van -e. Kikapcsoltad az övet, és már nyitni akartad az ajtót, hogy kiszállj, és visszarohanj, de ekkor nyílt a melletted lévő ajtó, és a férfi beült a kocsiba.

- Na végre. Lassabban nem is mehetett volna, igaz? - morogtad, miközben tolatni kezdtél ki a parkolóból.

- Itt lehettem volna előbb is, de még fésülködnöm is kellett - felelte, miközben a lábait felrakta a műszerfalra. - Mellékesen a te hajad is elég kócos, szóval nézd mit hoztam neked - lengette meg az arcod előtt a hajkefédet. (Bocs, ha rövid a hajad, és nem szoktad fésülni.)

- Te tényleg nem érted, hogy milyen nagy bajban vagyunk? - néztél rá gyilkos tekintettel.

- Talán tudnám, ha elmondanád - vágott vissza.

Mélyet sóhajtottál, és hadarva belekezdtél a magyarázásba:

- Steve hívott, hogy Buckyt elkapta a Hydra, és rohadt gyorsan menjünk a toronyba, mert te leszel a következő.

- Álljunk meg. Arról nem volt szó, hogy a bosszuállókhoz költözünk. Én inkább meghalok - ellenkezett a férfi.

- Tedd már félre egy kicsit az egódat, és hagyd, hogy megmentsenek.

Zemo morogva keresztbe tette a karját, és szúrósan meredt az egyre közeledő Stark-torony felé.

Amint leállítottad a motort, egyből kipattantál a fekete járműből, és a férfi is kelletlenül kiszállt. Még mindig keresztbe téve tartotta a kezét, és feltűnően lassan sétált a torony felé.

- Nem nyírnak ki élve, ugye tudod? - sandítottál rá.

- Tudom - válaszolta rekedtes hangon.

Natasah már ott várt titeket az ajtó előtt. Téged mosolyogva megölelt, de a melletted álló férfit csak végigmérte, és kinyújtotta a kezét:

- Kérem a pisztolyt.

Értetlenül összenéztetek Zemoval, majd a férfi kelletlenül átadta neki a fegyvert. Nat szemügyre vette a tárgyat, majd ismét megszólalt: