Marvel és Egyéb Oneshotok

Buli -Doctor Strange

(T/N) -Te neved
(K/Sz) -Kedvenc szín

Egy szikrázó kör jelent meg alattad. Először megrémültél, de szinte azonnal rájöttél mi történik. Lehunytad a szemed, és hagytad, hogy a narancssárga szikrák elnyeljenek. Kezdtél súlytalanná válni, érezted, ahogy zuhansz lefele, majd mielőtt földet érnél két erős kar elkap téged.

- Muszáj ezt minden alkalommal eljátszanod velem, Strange? - nyitottad ki a szemed, és szúrósan a varázslóra néztél, aki csak mosolygott rajtad. Titokban imádta, amikor ezt csináltad.

- Vagy ez, vagy telefonálok - vonta meg a vállát, majd lerakott.

- Nem mintha nem lenne telefonom - poroltad le a ruhádat, bár teljesen feleslegesen, ugyanis nem lettél koszos, csak zavarba voltál, és nem tudtál magaddal mit kezdeni.

- De ez gyorsabb volt - felelte a férfi.

- Nem, nem igaz - ráztad a fejedet nevetve.

- Tényleg nem - nevetett ő is halkan. - De nem is ez a lényeg - köszörülte meg a torkát.

- Hát mi a lényeg? - néztél fel rá.

- Starknak lesz valami bulija, amire muszáj elmennem, de nem akarok egyedül menni - hadarta, majd választ várva nézett a szemedbe.

- Doktor Stephen Vincent Strangenek, a Titkos Tanok Mesterének muszáj valamit megtennie? - kérdezted gúnyosan, mire a varázsló megforgatta a szemét.

- Akkor hétkor a szentély előtt - mondta a mágus, majd meg sem várva a feleletedet, felemelte a kezét megnyitott magának egy portált.

- Várj! - kiabáltál utána, mire ő megfordult, és kérdő tekintettel nézett rád. - Nem dobsz haza?

Stephen gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Bocsi, de nem tudom hol laksz.

- Tudnád, ha bármikor is hazakísérnél, miután elteleportálsz, mert úgy tartja kedved - tártad szét a kezeidet, amolyan "ennél logikusabb dolog nincs a világon" stílusba, de ez őt nem hatotta meg, csak megfordult, és a portál felé kezdett sétálni.

- Bocs, már nem hallak - kiabált vissza, mielőtt eltűnt a szemed elől.

- Idióta - motyogtad félhangosan, majd elnevetted magad.

Sarkon fordultál, és a lakásod felé kezdtél sétálni, miközben azon agyaltál, hogy mit vegyél fel estére.

Végül egy (K/Sz) színű csipkés, hosszú ujjú szoknya mellett döntöttél, és egy hozzá illő magassarkút is kikaptál a szekrényedből. Hosszan méregetted magad a tükörben, végül arra jutottál, hogy egy kis rúzst is teszel magadra. Hamár mész valahova, nézz is ki jól. Magabiztosan mosolyogtál bele a tükörbe, majd megragadva a táskadat elindultál a New Yorki szentély felé.

Nem volt a legmelegebb az idő. Hoznod kellett volna valami kardigán szerűt, de már nem volt se kedved se időd visszafordulni, így kissé vacogva mentél végig az utcákon. Megváltásként ért, amikor végre elérted a szentély ajtaját. Bedörömböltél az ajtón, és reszketve vártál arra, hogy valaki kinyissa.
Végül Wong nyitott neked ajtót. Először kissé komor volt, de ahogy meglátta, hogy te vagy az felcsillant a szeme.

- (T/N) - üdvözölt vidáman.

- Hali Wong - intettél remegve, majd keresztbe fontad a karod, hogy ne fázz annyira. - Strange hol van?

- Még készülődik - vont vállat a férfi, majd arrébb állt az ajtóból, hogy be tudj menni.

Nagyon megkönnyebbültél, amikor végre a kellemesen meleg épületbe léptél. Leültél a fotelba, és vártál. Egy ideig elvoltál a tárgyak nézegetésével, de aztán kezdett unalmas lenni. Egyre türelmetlenebbül kopogtál a cipőddel a padlón, mígnem úgy döntöttél, hogy most már elég. Felpattantál, és hangosan trappolva Stephen szobája felé indultál