Marvel és Egyéb Oneshotok

Logan

Egy sötét szobában ültél. Fogalmad sem volt milyen módon kerültél ide, az utolsó emléked az volt, hogy feltetted a vizet főni az ebédhez, aztán leültél a konyhaszékre Loganre várva. Ezután lett minden sötét.

Lassan felálltál és végigdörzsölted a padló miatt jéghideg karod, majd megpróbáltad felmérni hol is vagy. Kellett ugyan néhány perc míg a szemed hozzászokott a kevés fényhez ami a helyiségben található egyetlen ablakon keresztül szűrődött be, de miután ez megtörtént, alaposan szemügyre vetted a szobát.

A hely teljesen üres volt, leszámítva a fal mentén húzódó csöveket. A falak szürkék és penésszagúak voltak, az ablak pedig rácsokkal volt biztosítva. Az egyetlen kijáratot egy nagy vasajtó jelentette az ablakkal szembeni oldalon.

Érezted, ahogyan a pánik elönt, majd hullámokban, minden múló perccel egyre erősebben tör rád. Először csak a rácsokat rángattad idegbeteg módjára, és a falat ütötted ordibálva, majd miután ez nem vezetett sehova az ajtót kezdted tiszta erődből rugdosni és ököllel csapkodni, ez pedig hangosan visszhangzott az üres szobában.

A sikertelen kísérleteid után sóhajtva ültél le a szoba közepére a sötétbe. Hangosan lihegtél a fáradtságtól, az ajtóra mért ütések miatti véres ökleidet pedig egyszerűen a felsődbe törölted, mit sem törődve a kellemetlen, csípő érzéssel.

Azután ismét csend telepedett a szobára, amit csupán csak a saját szaggatott légzéseid visszhangzása és a csőből kiszabadult víz ritmusos csepegése tört meg, majd egyszer csak halk léptek zaja. A bejárat hangos, fémes nyikorgással kinyílt, a villany felkapcsolt, a hirtelen jövő fénytől pedig egy másodpercre le kellett hunynod a szemed.

Amikor a látásod hozzászokott a világossághoz, egy fekete hajú, öltönyös férfit fedeztél fel magad előtt, egyik kezében késsel. Nem tudtad ki, de valami ügynöknek tippelted. Nem mozdultál, csak néztél fel rá szótlanul. Mikor már csak egy lépés választott el titeket ő leguggolt, hogy egymagasak legyetek, és vigyorogva vizsgálta az arcodat. Magad se értetted miért, de válaszul felhúztad a fogínyed és úgy morogtál rá, mint valami vadállat. Nem tudtad ez honnan jött, talán Logan miatt ragadhatott rád. A váratlan reakciód az előtted lévőt is hasonlóan meglepte mint téged, de gyorsan rendezte arcvonásait, majd felállt.

- Végül már csak ez maradt. Félelem és pusztítás. - nevetett mély, színtelen hangon, miközben a rémült szemeidbe bámult. - Félelem megy be, pusztítás jön ki. - folytatta, miközben tekintete lassan a véres ökleidre vándorolt.

Élesen beszívtad a levegőt, majd felálltál, egy másodpercre sem szakítva meg a szemkontaktust. Nem igazán mertél gyorsan mozogni, tekintve hogy a fogvatartódnál fegyver volt.

- Mondd, hogy azért jöttél hogy megölj. - horkantál fel humortalan, szarkasztikus hangon.

- Ugyan, te csak csali vagy. - rázta a fejét a férfi, a fekete tincsei pedig összekuszálódtak a heves mozdulatai miatt, de egy egyszerű simítással rendbetette őket. - A barátod kell.

Érezted, ahogyan a hideg levegő megakad a tüdődben. Francba. Remegő ajkakkal kilélegeztél, míg ti ketten továbbra is egymás szemébe bámultatok, szinte pislogás nélkül. Próbáltál minél keményebbnek és nyugodtabbnak tűnni, de a szemeid bizonyosan elárulták mennyire félsz, és mennyire félted Logant.

A folyosóról ismét sietős léptek zaja szűrődött be. A férfi erre elmosolyodott, és a kést a nyakláncodba akasztva hirtelen közelebb rántott magához. Fájdalmasan felszisszentél ahogy a fémlánc a húsodba vájt, és próbáltad magad minél távolabb tartani a kezében lévő fegyvertől.

- Szép - vigyorgott, miután egy pillantást vetett rá.

Igazság szerint nem a te nyakláncod volt. Logan dögcéduláját hordtad, egyrészt mert tetszett, másrészt pedig mert így egy darabka mindig veled volt belőle. Ő először nem volt oda az ötletért hogy viseld, hiszen ez a múltjára emlékeztette. Egy múltra amit nem akart áéltélni, és amit nem fog engedni hogy te valaha is átélj. Nem, mégcsak hasonlót sem. Te mostmár az ő védelme alatt voltál, ami azt jelentette, hogy te voltál az ő mindene, és isten kegyelmezzen azoknak akik bántanak, akár szóval, akár tettel.